Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-06-25 / 26. szám

déat, visszatetszést szül. .Tövű számra elvárjuk a hiányok feltárását, s a szükséges intézkedésekre vonatkozó javaslatot. Hírek. — Egy kis oáz tásadalmi életünk homokos sivatagán. Literáti János ref. lelkész úr f. hó 23-án a délutáni órákban a szőllő hegy alatt levő Krinolin nevű kertjében vegytani előadási estélyt rendezett. Az előadáson az intelligentia kevés kivétellel mind megjelent. Képviselve volt a bí­róság, telekkönyv, uradalom, ügyvédi kar, vasúti, városi elöljáróság, orvosi, tanári és tanitói kar, adóhivatal, polgári osztály. — A vegyi elemzés alanyát a lovácskai fehér és vörös borok képez­ték. A habzó poharak mellett a lelkesedés is fokozódott, a tudományosság iránti érdeklődés a legmagasabb jókedvben ért véget. Nem hiányoz­tak a szellemi szikrák fölfelé törő gyöngyei sem A pecsenye félék boncolgatásai után csakhamar sorra került a tudós előadások megszakadni nem akaró sora. A csapongó elme-él a szellemiség vi­rágos mezején messzetévedezett. Eltette a s^jép nemet, mely jelenvolt tagjaival igazán a szépet képviselte. Eltette a tudományt, társadalmi éle­tet, melyeknek közép és fénypontját jelen volt országgyűlési képviselőnk és szeretetreméltó neje képezte. A jó kedv ! oly ton fokozódott a daltár­sulat vegvi elemekből összeállított áriái mellett. Nem hiányoztak a barna fiuk sem, kik a lelkes felköszöntők után rá-rázenditették a tust, s össz­hangba olvasztották az „éljen“-eket. A felköszön­tések közül kivált Literáti Ödön képviselőnek a munkácsi uradalom birtokosára, Schőnborn Ervin grófra mondott lelkes toasztja, melyet a nemes gróffal is közöltek mindjárt telegraf útján. Emelte a mulatságot dr. Sinied Ferenc uradalmi orvos látványos tüzi-játéka, ki a zöldben mulató közön­séget igen gyakran megszokta lepni különféle látványos tüzi-játékával. A jó kedv közepette megemlékezett a társaság a lőcsei égettekről is, melynek eredménye 27 forint 60 krajcár lett, mely a szerkesztőségnek átadatván, a már előbb dr. Scholtz Ede által gyűjtött 19 frt 30 krral együtt összesen 46 frt 90 kr.. Lőcse város pol­gármesterének már el is küldetett. Végre a tár­saság a kedélyes vegyészeti előadási estélyről 10 óra után jó hangulattal és emlékekkel eloszlott. — A lőcsei tüzkárosultak részére adakoztak dr. Scholtz Ede ivén: Melczer Aurél 3 frt, Nagy Zsigmoud és Lajos 1 frt, Cseh Lajos 20 kr., Lehotai Zsigmond 20 kr, Popil Márton 20 kr., Balogh László 30 kr, Ludikár Ág. 20 kr. Volf Gusztáv 1 frt. Schule Antal 50 kr, Licsner Lajos 1 fit, Literáti János 1 frt, Egy mulató társaság 7 frt. Névtelenül 1 frt, 40, 20, 40, 50, 20 kr. Az összeget, mint fölebb említve van, átvettük, és rendeltetése helyére küldtük.-- Feleki Mór tiszaháti járásorvos úrral tu­datjuk, hogy bizony ahoz nem nagy tudomány kell, hogy körorvos, meg járásorvos nem egy. lehet az egész terem. Európai ember alig lakhat­nék e légkörben. A baloldali folyosó a szerb kiállítást foglalja magában. Csinos, szinpompás gyűjteménye ez a szerb kultúráiét egynémely ágának. A be­járat két oldalán egy-egy belgrádi rendőr élet- nagyságú képmása áll: eredeti alakok mind a ketten. Előttük festői csoport terül el: egy szerb haditábor. A sátorban és a pázsiton daliás har- ezosok pihennek; puskáik gúlába rakvák és a szuronyon ott lóg heverve a töltény tartó és a ku­lacs. A katonák egyenruhája utánzata a német hadsereg uniformisának. Csak az egyik lovaskatona egyenruhája hasonlít meglepően a magyar huszá­réhoz. Szakasztott olyan a csákója, dolmánja és a sujtásos nadrágja. A szomszéd szekrényekben szerbországi háziiparczikkek láthatók: dús szinü szőnyegek, gyönyörű hímzések. Egy másik szek­rényben pisztolyok, handzsárok és yatagánok he­vernek, az utóbbiak aczélja épp oly finom, mint markolatjuk áttört, gyöngéd ezüstmunkája. A bel­grádi muzeum küldeményei közt az arany és ezüst filigránmunkák tűnnek fel leheletszerű finomságuk miatt. A drágakövekkel megrakott övék és csattok nagyon hasonlítanak a magyar nemzeti viselet e nemű részeihez. A styl azonossága talán a visel e- tek közös származását jelenti. Érdekes feladat volna műtörténészeinknek e jelenség okait meg­vizsgálni. Hanem ahoz se nagy tudomány kell, hogy a szerkesztő nem lehet minden községben jelen, melyekből híreit veszi, de tudósítói útján szerzi azokat. Ha tehát tévedés van. az leggyakrabban másutt történik. — Furcsa az a beregszászi illetékszabási hiva­tal. Lorber Sándor ottani vendéglősnek kellett kézbesítenie egy fizetési meghagyást, de ő tudja, miokból, egyszerűen visszaküldte Munkácsra az iratokat, hogy az illető ott ismeretlen. — Nagyszerű vadászati eredmény. F. hó 20-án 17 vadász ment ki a vidékre fiatal vadkacsa pe­csenye szagától üldöztetve. Lőttek is eleget a . . levegőbe. A sok füst között mégis egy elbódult, s tarisznyába került. Az a kérdés, hogyan osztoz­tak meg rajta ! — A tűzoltói mulatság rendezőihez. Szépen sikerült mulatság volt, jó kedv, pezsgett a kö­zönségben, a kert illatos árja átjárta ámulatokat, de legszebb volt mindannyi közt a sok két- fejüvas az esti lámpákon, melyek szörnyű hara­gos szemekkel tekintgettek le a mulatókra, hogy majd elnyelte őket, sközben-közben vigyorogva nyújtogatták nyakokat, hogy nincsen-e valahol egy magyar címer. És ... . nem volt! — A magyar Kárpátegyesület keleti Kárpá­tok osztályának julius 5-én Nagy-Mihályban meg­tartani szándékolt közgyűlése, — közbejött akadályok miatt, — augusztus hó 23-ra napolta- tott eh A kirándulások ugyanakkor, a már ismertetett sorrendben fognak megtartatni. — Literáti Ödön szeretett képviselőnk ked­ves nejét kellemesen lepte meg 22. és 23-ika közti éjen a dalegyesület, midőn a ref. papiak ablaka alatt felhangzott a szép éji dal, az egész környéket mozgásba hozta, s szeretett volna min­denki a kedves nő éji tisztelgésében résztvenni. F. hó 24 -én már Budapestre, s onnan penci nya­raló birtokukra utaztak. A kerület, különösen e város jó kivánata kisérje útaikon. — Ivánka Imre, a in. é. k. vasutak vezér- igazgatója a hét folyamán megtekintette a mun- kács-stryi vasútvonal építését, a haladással meg volt elégedve, külön vonattal visszautazott Buda­pestre. — Mi szegény körös-utcai lakosok sehogy sem bírtuk magunknak megmagyarázni azon ne­vezetes tüneményt, mely abból állott, hogy múlt szombaton a nemes város a kőrös-utcát is nem­csak kisepertette, de egyúttal az ezen seprésből keletkező szemétdombokat is elhordatta. Ezt nem azért hoztuk fel, mintha elégedetlenkednénk a város eljárásával, sőt kívánjuk igy továbbra is, amennyiben a város a kőrös-utcában való etetést megengedi, amiért évenként tudtunkkal szép bért húz; hanem csupán azért, inert amint az utca már eléggé tiszta volt, egy körös-utcai a „liaute- volehoz“ tartozó lakónő oly módon tisztittatta meg udvarát, hogy abból nagymennyiségű sze­metet az utcara hordatott ki, és hogy mennyire seper a háza előtt, abbét! is kitűnt, hogy a sze­metet három részre osztatta, melyek egyikét mindjárt a tő szomszédja ablaka előtti térre, má­sikát egy sétatéri lakos előtt, a harmadikat pedig a kőrös-utcai hid melletti térre tétette le. Igazán eredeti neme a tisztogatásnak. Ez valóban felül­múlja még a Munkács városi tisztítási módot is.* — Nyilt számadás a f. évi június 13-án tar­tott műkedvelői előadás bevételei s kiadásairól. Bevétel: 46 körszék, á 1 frt; 7 zártszék á 80 kr., 5 frt 60 kr. 34 állóhely á 40 kr. 13 frt GO kr. 14 karzatjegy á 20 kr. 2 frt 80 kr. Összesen : 68 frt. — Kiadás': zenészeknek: 8 frt; szoba és terem 9 frt 61 kr. asztalosnak: 5 frt 50 kr. ve­gyes kiadások, u m. szolga, kellekek, szerepirás, munkások, nyomdász stb. 19 frt 36 kr. Összesen 41 frt 47 kr. Marad: 25 frt 53 kr, melynek fele a helybeli uőegylet pénztárosának adatott át, a másik fele pedig a tanítók országos árvaházának javára takarékpénztárba tetetett. Sárkány Gábor. Nyugta 12 frt 76 krról, mely összeget Sárkány Gábor. áll. isk. igazgató úrtól a munkácsi n6egylet részére köszönettel felvettem. Munkácson, 1885. junius 12. Kozma László, nőegyleti pénztáros. — Helycsere. Beregi Endre telekkönyvi hi­vatalnok saját kérelme folytán Ungvárra helyez­tetett át, Munkácsra pedig az ungvári s. telek­könyvvezető Éva Gyula jön. — Ismét egy érdekes lelet. Mint halljuk, Be- regszász-Remete felé készülő utcsinálásnál a munkások megint négy darab arany gyűrűt ta­láltak. Egy zsidó arra menvén, megkínálták vele a munkások s hat krt Ígért nekiek. azok 10 krért akarták adni, de nem vette meg. Később müér- tők kezébe kerülvén, négyezer forintra becsültetett, így hallottuk. — Iskolai értesítés. A helybeli áll. polgári leányiskolánál az évi zárvizsgák junius hő 30-án és julius hó 1-én következő son-endben fognak * Upütuláhiuk a jó szokásnak ! Nyilvánosságra kell hozni nevét az illetőnek. Egy kis harag, görbe kacsintástól nem kell visszariadni. Az. emberek néha duzzognnk csak azért, hogy res- telkedésöket elpalástolják. Azután megjönnek lassan, mint a füzfa-süvőtő. Szerk, megtartatni: junius hó 30-án d. e. 8 órakor meg­nyitás ; az I-III oszt. hittan vizsgája felekezetek szerint, azután az I. oszt. vizsgája a többi tan­tárgyból. D. u. 3 órakor a II. oszt. vizsgája. Ju­lius hó 1-én d. e. 8 órakor a III. oszt. vizsgája. D. u. 4 órakor az I—III. oszt. ének és zongora vizsgája, kézimunka kiállítás és évi értesítés ki­osztása. — Záradék. Az igen tisztelt szülők és tanügybarátok szives megjelenését kéri. Munkács, 1885. junius hó 17. Kasics Etel, áll. polg. isk. igazgatónő. — Katonák mint rendzavarok. Scheffer Fe- rencz, Dobonyi Péter, Feszka János közlegények 21 én est ve a záróra után az utcán rendetlenkedtek s ezért a századnak jelentettek be. — Mezei rendőrség. E név nálunk csak gu- nyolója a mezei rendnek, a tulajdon jog sérthetet­lenségének. A legutolsó faluban is bátran mér­kőzhetnek az állapotok a mieinkkel. Vannak pedig náluuk kerülők, s van külön mezőbiró. De van­nak ám mezei tolvajok is, kiket mindenki meg­láthat, észrevehet, csak az illetők nem. A város szélein lakó földművesek kibérelnek itt is, ott is mindeuik dűlőben egy-egy darabka földet, melynek rovására aztán lelegeltetik a másokét. Ezeket a kerülők nem veszik észre, a mezőbiró nem tud rólok semmit. Kivált ősz felé szabad a vásár min­denütt. Nem is tudjuk, mire való az a mező bí­róság. Nem ér az igy, a hogy van egy pipa do­hányt Csak kiadási tehe. a város pénztárának. Majd jönnek a választások, lesznek elegen, kik magokat a jelöltek, a megválasztandók közé fel­vétetni kérik, kunyorálják, némelyek követelik. Ha megtörtént a választás, azután hat évig pihe­nik a fáradságot. Közben csak fizetési javitások, emiatti elégedetlenségek zavarják a csendet. Teg­nap még küzdelem folyt az állás elnyerhetéseért, holnap már pana zos folyamodvány kerül sürüeu a képviselő-testület elé, mely lemondással fenye- getődzik, ha nem javítják meg fizetését. Tegnap rimánkodott érte, holnap annak birtokában köve­telővé válik. De miért is teljesítené kötelességeit — úgymond — egyik-másik oly csekély fizeté­sért. — Ajánljuk az illetők figyelmébe a mezei rendőrséget — Május 19-étl a Diófához cimzett vendég­lőben derékül mulatott egy városi napdijas egyén. Neki nem parancsol senki. Szeretné látni, melyik rendőr tilja be neki pénzéért a zenéltetést. 24-én letartóztatott személyek: Kanálos Mari, szt-miklósi lakos, és Psabila László kis-mogyorósi lakos lopásért, Goldstein S. helyb. lakos zsebmetsző, Cserka L. Csobolyko Feri fekete-pataki lakosok ruha és pénzlopásért, Desko Andri deskófalvi la­kos fejsze lopásért, Dohán"os Vaszil ignéci lakos sertés lopásért, Szucsek András, Plesa Yaszil, Korea Laczi, Resetár Jurko, Masika Andri, Plesa Misu csavargók, Babilya László guba lopásért záratott el. A gubát a vasút meletti dongák te­tején találták meg. A vidéki magyar lapszerkesztők országos congressusa Budapesten.* Az ország vidéki magyar lapszerkesztőinek még nem volt alkalmok, hogy találkozva, egy­mással kezet szorítva megbeszélhették volna azon fontos okokat, melyek béuitólag sőt anyagi te­kintetben nyomasztólag hatnak a vidéki lapiro- dftlom vezetőire. Az országnak számos testületé, egylete, in­tézete talál alkalmat, hogy megbeszélje mindazon tényezőket, orvosolja azon bajokat, melyek er­kölcsi s anyagi fejlődése, haladására irányadók: csak a vidéki journalistika élén állóknak nem ju­tott még eszökbe: hogy sebjeiket gyógyítsák, nyű­geiktől szabaduljanak s lerázzák magokról azon kényszer helyzetet, melylyel nyerészkedő vállal­kozók hátráltatják anyagi erősbülésük s hatalmi állásuk megizmosodását. Ha többet nem emlitenék, maga elég volna azon elszomorító tény: hogy a hirdetési irodák a hirdető házak és magánosoktól összehalásszák, kunyorálják jó árért a hirdetéseket s odadobják — mint kegyelem kenyeret — a szerkesztő iro­dákba, melyek csak lehulló morzsák a gazdagon terített, halmozott asztalokról. Pedig ha egy lap magából hirdetéseiből nem fedezi legalább is nyomdai, papiv, bélyeg kiadásait, — ez már in­tőjel annak anyagi hanyatlása s rövid életére!! Ezért buknak halomra a vidéki lapok, me­lyekben — ha jólvannak vezetve — a közmi- velődéshek egy-egy oszlopa dől romba; mindig a haza kárára. Sem tehetség, sem irodalmi készültséggel nem birók tanyát ütnek a parnassuson, felcsapnak szerkesztőnek és sárral dobálják az ünnepeiteket; ezégért tűznek ember szállásból; a közügyeket deresre fektetik, s ilyenekre — fájdalom mindig akad olvasó, aztán rövid idő alatt irodalmi cső­döt mondanak a többi lapok tekintélyének ro­vására ! * A vidéki lapok érdekében Roboz István a «Somogy» szerkesztője egy felhívást küldött szét, melynek célja a vioéki lapok szerkeztőit egy Budapesten^ tartandó együttes tanácsko­zása gyűjteni össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom