Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-08-20 / 34. szám
rekvéseinket. Önérdek minket nem vezet, mert a célt felibe helyezzük mindennek. Mielőtt cikkünket befejeznők, ajánljuk az elmondottakat a grófi uradalom intézői figyelmébe, mert az emberiség minden egyes tagja és osztálya a jobblétért harcol, mi is ennek harcosai vagyunk, s önállásunkat s az európai nemzetek nagy családjában való fenmaradásunkat csak úgy reméljük, ha a magyar kultúra szolgálatába szegődve egyesülünk ; mert igaza volt ama nagy állam férfinak, ki azt mondá, hogy „mint ez előtt, úgy ezután is elkövetkezik az idő, melyben harc fogtámadni a népek között, nem mint eddig, politikai jogokért, engedményekért, nem egy vagy másik nyelv s nemzetiség supremátiájáért, hanem szomorúbb, nem lovagias, halálos harc a mindennapi kenyérért, a megélhetés, a jól- lakhatás jogáért; harc, mely a polgári társaság eddigi alapját, a személyes tulajdont veendi kérdésbe.“ Milyen jó lesz, ha akkorra együtt leszünk. ! ! Városi ügyek. Kissé elhanyagoltuk ugyan, de remélljük, hogy a mulasztást helyre fogjuk hozni. Különben is a julius-augusztus hónapok az általános szünidők hónapjai. — A poros akták emberei a tiz havi gőzös szobákból sietnek a fris, üde levegőt élvezni. Kinek megtakarított kis költsége engedi, fürdőbe megy. A városi ember falura vágyik; rokonokat, régi ismerősöket látogat' Az öregek felelevinitik a múlt halványuló képeit, s elmerengnek a régi dolgok szép romjain. A fiatalabbak élvezik a jelent s boldog ábrándokat szőnek a jövőre. Csak az újságírónak kell folyvást helyt állnia. Mozgatni a társadalom döcögő szekereit s ennek útjából a göröngyöket elhárítania. Látnia kell mindent, hallani ott is, ahol némaság van. Gyűjtöget a közügynek, jegyezget a jövő számára. Őrt áll folytonosan, felváltás nélkül az átalános emberi érdekek felett. Vigyáz előre és hátra. Biztat a közjó terén, megállj-t kiált a visz- szaélések útján haladók fülébe. A fokozódó emberi érdekek összeütközéseit nyilvánosságra hozásával mérsékeli, vagy elháritja. Alkalmat nyújt a közügyek általános megvitatására. Most hideg, majd meleget terjeszt a körülmények szerint. Ostora a kapzsiságnak, a túlkapásoknak. Lelkesít a tisztességes munkára, s elismerést szerez a társadalom becsületes munkásainak. Igaz, hogy a vakandokok, kik nem szeretik a fényt, a világosságot, bújnak előle, s szeretnének reájok is homályt bontani. Kiket csak a húsos fezekak sza<ra vezet, nem kedvelik a mi beszédeinket. Kik munka nélkül szeretnek mások rovására gazda/ gon tőltözni, kik félnek az egyenes úttól, nem örülnek a mi nyilvánug életünknek, s kerülnek mint a bagoly a napsugárt, s talán szívesen nyitnák meg markukat halotti koszorú megszerzésére. Hanem azért mi csak megélünk és elmondunk most is egyet-mást a közügy teréről. A két hó alatt ezideig egy közgyűlés tartatott, melyben nyolc tárgy intéztetett el. Első volt az annyi sok port vert polgári leányiskola elhelyezése. Sok bizottsági és közgyűlési megliá- nyás- vetések után a dolog odaiyukadt ki, hogy még egy évig megmarad a takarékpénztár épületében. Az év lefolyása alatt pedig a bizottság találjon alkalmas és végleges elhelyezési módot. Második tárgy volt a toronybeli órák javitása. A jelenlegi órahuzó nagyobb hiányt jelentett be, mint a melyet az óra felhúzás és felügyeletért járó átalányból helyrehozni lehetne, annak javítási költségét kérte utalványoztatok A közgyűlés azt határozta, hogy a tanács „a torony óra hiányait szakértői megtekintés után állapítsa meg, egyidejűleg annak rendbehozására nyisson pályázatot oly formán, hogy az, aki a rendszeresített órahuzási dij élvezete mellett ezen javításra is vállal!-óznék, az órák felhúzása és jó járásának feltételével annak adassák át, biztosítván részére a város a 130 frt évi dij kiszolgáltatását, e g y idejű 1 e g és előzetesen (?) azonban kivántassék be az illető egyház nyilatkozata is a részben, hogy akarja-e a javitást, vagy sem ön költségén eszközöltetni.“ E határozatra azon megjegyzésünk van, hogy mi igen jól emlékszünk vissza azon állapotokra, mikor nem a mostani óra felügyelő kezelte az órákat, s hiven emlékszünk reá. hogy a téli időben, mihelyt egy kicsit, inegfujta a tornyot a szél, rendes órajárás'sose volt. Reggel 12-öt ütött az óra s egyet mutatott, este 2-öt mutatott s hármat ütött, szóval örökösen bódorgóson járt. Télben a nagy hideg, nyárban a nagy meleg ártott neki rendesen, talán ismét valamelyik zsidó órás kezébe akarják játszani a dolgot, hogy annál több költségbe kerüljön majd s mégis óra- nélkül legyünk. A közönség a jelenlegi órahúzóval meg van elégedve, költsége nem mondható soknak, ha elosztjuk a 130 frtot 365 felé, jut egy-egy napra 30 és 56 századrész kr. Ezért mindennap fel kell mennie a toronyba egyszer, olajjal ellátni, kisebb igazításokat eszközölni. Azon hatá- rozat, hogy egy jó órás ellenében, mint Sláger, szakértő alkalmaztassák, érthetetlen. Hiszen Ő maga szakértő. De úgy tudjuk, hogy, az órát értelmetlen suhancok rontották el, kik harangozások alkalmával a toronyba feljárnak. Harmadik tárgy volt a kaszárnya építéshez szükséges szomszéd telek kisajátításának kérdése. Furcsa az a kisajátítás. Egyik helyen ráépittetett a kaszárnya a szomszéd telekre a nélkül, hogy a Még te is elébem kerülsz! Erédj azután a „jóféle“ után! . . . A macska nem is mondatta ezt magának kétszer. Kereket oldott a dühös ember elől, kinek éktelen kiabálására az egész falu összegyűlt s úgy kacagtak a vásárba illő komédián. Csóka Lidi ujjongott örömében, midőn a történetet meghallotta. — Hisz ez derék ! Az a vén ember erőnek- erejével az én malmomra hajtja a vizet! . .Lám, lám! . . Hihettem volna-e, hogy valaha igy körülfog a szerencse ? . . A leányát, az egyetlen örököst, elmarja a háztól, világba űzi én miattam; a rokonát seprővel kergeti le udvaráról. . . No, csak csináld, vén bolond! . . Ugyan jól tetted, hogy belém bolondultál! Ne félj, majd kinyújtóztatlak én nemsokára! . . Leborult a tulipántos ládájára s olyan jóízűen kacagott, hogy a szemei szinte könyeztek belé. Szívesen is látta estve a vén Korsó Mihályt. Paprikás csirkével traktálta meg s jó veres bort tett elé, melyet a városból szerzett. A vén Korsó evett, ivott, miközben szerelmesen tekintgetett a sugár- termetü Lidire. — Hallod-e te Lidi! — kiáltott fel, midőn a borral leöblité torkát. — Azt tartom én, hogy elég volt már a járásból. Nem vagyok én már mai csirke, hogy turbékolgassak neked, mint valami szerelmes galamb. — Tegyük meg a jegyváltást. most rögtön s vasárnap hirdettessük ki magnnkat! Csóka Lidi ravaszul mosolygott a vén emberre, j — Nem megy az oly könnyen, édes öregem! . . Hát ki biztosit engem arról, hogy ha kend elébb talál meghalni mint én, hogy kaphassak valamit? . . . Világért sem azért mondom, hogy vágynám reá, vagy, hogy a vagyonaért szeretném kendet, de hát azt szokták mondani : „a ki jól köt, jól old!“ — Mondtam már, hogy mindent reád testálok! . Az a jóféle sem lesz már lábad alatt: elszökött a legényével. Vagy nem hiszed a beszédemet? — Elhiszem biz én, hanem az ember halandó, tudja azt kelmed. Jobb, ha kezemben lehet az a testamentom- Hozza elő kend holnap, akkor aztán megcsaphatjuk a kézfogot. Hamisan mosolygott Lidi a beszédre. Negédesen lépett az öreg emberhez s nyakábakul- csolta hófehér kezeit. Nem utálta nézni azt a sovány, redős arcot, melyen már számlálhatlan barázdát szántott a sors ekéje. — Ügy, úgy, édes jó öregem ! . . Hozza el kend holnap a testanientomot! Korsó Mihály elvesztette eszét a bűvölő szempár édes tekintetétől. ígért mindmit a titkon mosolygó Lidinek s azzal az elhatározással hagyta el, hogv holnapra aztán 'hozzákészüljön a jegyváltáshoz, mert ő elhozza a testamentomot. • Feszes léptekkel ballagott lakhelye felé. Csendes volt az udvar, csendes volt a ház is. Nem fogadta senki, a mikor belépett. Vetetlen volt az ágy, nem volt, ki megvesse. Szanaszét a földön hevertek még most is a fazék darabok, a szállongó pelyhek : nem volt, ki fel szedje onnan, í (Folyt, köv.) kérdés tisztáztatott volna, másik helyen megkezdetett az építkezés, egy csonka épület emeleteit, mely az egésznek sitnmetriáját tönkre teszi, s most gondoskodnak a kisajátításról. Szerencsét kívánunk hozzá! 4-ik tárgy volt a tanács azon indítványa, hogy a város az erdélyi magyar közmivelődési egyesületbe mint alapitó Jag 100 írttal lépjen be, mely indítvány elfogadtatott. Bár e vidéknek magának is szüksége vau a segélyre, jó módú birtokosai nincsenek, kik gyámolitanák; a városi tanács és képviselő testület igen tapintatos módon jártak el, midőn a várost mint alapitó tagot a fenti egyesületbe beléptették. Az 5-ik tárgy a városi ügyész jelentése volt, Gombos Pál ellen folytatott perre nézve, melynek beszüntetését kérelmezte, miután az adósság törlesztésére, sőt a költségekre sincs fedezeti alap. 6-ik tárgy volt Ozsvágy István és Csulják Ferencnek kérvénye, melynél fogva amaz 12, ez 50 frt dij mellett a városi polgári kötelékbe felvétetett. 7-ik tárgy volt a tanács azon bejelentése, hogy egy ideiglenes végrehajtó vétetett fel a hadmentességi hátralékok és illetékek behajtására, járulékai a végrehajtói költségekből fedezendők. Istenem, de sok költség! A szegény ember még meg se kapja a pénzt, már nem tudja, melyik lyukat dugja be vele. Végre az őrtorony átvétele tárgyában a jogi és pénzügyi szakosztályok adták elő véleményeiket s tálán egyszer már megoldatik a kérdés. Szinte nem merjük hinni, hogy meg is történhetik már egyszer. Lesz még az állategészség ügyi felülvizsgálatból kifolyólag sok elmondani valónk. Minthogy azonban e dologban a vizsgálat folyamatban van a polgármester, a rendőrfőnök, a főkapitány s esetleg mások ellen is, jövő számunkra hagyjuk ezeket. Tanügy. Ajánljuk a szülök figyelmébe. A jövő 1885—6-ik iskolai évre a beírások a munkácsi állami gymnáziumban f. hó 29, 30, 31-ikén történnek a délelőtti órákban az igazgató és tanári kar közbejöttével, a tanitási év pedig szép. 1-jén veszi kezdetét. A beiratásidijra nézve a ■: ült isk. év értesítője végen kiadott rendelettől a nagym. vall. és közokt. minisztériumnak jul. hó 31. én 10155. sz. rendelete szerint abban történik eltérés, hogv ezután minden állami és királyi gymnáziumban a beiratás alkalmával 2 frt fizetendő, és pedig nemcsak az első osztályba felvételnél, hanem valamennyi tanulótól, bármely osztályba iratkozzék is be, „az igy bejövendő nagyobb jövedelem a tanintézetek nagyobb tanszerjavadalmazására fordittatik. E dijak alól senki sem menthető fel. Minden tanuló első fölvételre személyesen és rendszerint atyja, anyja, vagy gyámja, illetőleg azok valamely külön megbízottja kíséretében tartozik az igazgatóságnál jelentkezni. Azon szülék, vagy gyámok, kik nem laknak az intézet helyén gyermekük fölvételekor alkalmas helyettest kötelesek bemutatni, kire a házi felügyelet és nevelésre nézve kötelességüket és jogukat átruházzák , hogy a gondviselésére bízott tanulóra nézve az igazgatóság értesítését elfogadhassa. A szülék és gyámok e részben minden változást személyesen vagy Írásban tartoznak bejelenteni az igazgatónál, ennek viszont joga és kötelessége ott, hol alapos oknál fogva a gondviselést elégtelennek vagy a befolyást épen károsnak tartja megkövetelni, hogy e tekintetben célszerű változás történjék. Különösen felelősek a szülék vagy helyetteseik az iránt, hogy a tanulók a szükséges könyvekkel és taneszközökkel elláttva legyenek. A középiskola első osztályába szabályszerűen csak oly tanuló léphet, ki a 9-ik életévet betöltötte és 12 évnél nem idősebb, mely körülmény keresztlevél, illetőleg hiteles születési bizonyitvány- nyal igazolandó. Ez okmány fel nem mutatása esetében a fölvétel megtagadtatik. Tizenkét évnél idősebb fiú felvétele fölött a tanártestület határoz. Ismereteinek mértékére nézve megköveteltetik, hogy a népiskola 4-ik osztályának tananyagában kellő jártassággal bírjon és ez ismereteit külön bizonyitványnyal igazolja. Ismétlési vagy javitó vizsgálatra a tanártestület engedélyével rendszerint csak azon tanuló bocsátható, ki csupán egy tantárgyból nyert másodosztályú tanjegyet. A több tantárgyból bukott ifjú az osztály ismétlésre utasitcatik. Kelt Munkácson, a kir. áilamgymnásiumban 1885 auguszt. 18. Az igazgatóság.
