Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-05-14 / 20. szám

VÁROSI ügyek Valahára megtörténik lalán a tűzjelző őrto­rony használatba vétele is. Régen vajúdik e kér­dés és sok kicsiyeskedés miatt húzódott 10—15 éven keresztül. El-elalndt, meg újra lobbot ve­tett az intéző körök kedve szerint. Mo-t 1883. óta van a felszínen s úgy látszik, hogy végre megvalósul Egyébiránt sok függ még attól is, hogy a képviselő-testület milyen eleme lesz majd jelen a legközelebbi tárgyaláson. A dolog röviden ebből áll. A görög kath. egyh. 1833-ban építtette a mostani díszes templomát és tornyát. A nagy építkezésben azonban kimerült s a munka szüne­telt. Az egyház a városhoz folyamodott részint anyag, részint pénzbeli segélyért, hogy az épít­kezést folytathassa, az adandó összeg kamatja fejében felajánlotta a városnak a tűzjelző őrtorony használ hatását. A város ezt több Ízben használta is, azonban az örök rendetlensége, meg a városi hatóság gondatlansága miatt a 70-es év körül az egyházi elöljáróság megszüntette. A tűzoltói in­tézmény felállításával e dolog ismét szőnyegre került, s az egyház és város közt alku tárgyává tétetett. Sok huza-vona után az egyház 1883-ban formulázta követelését, miután a város is köve­telőleg lépett fel. Megjegyezzük, hogy mindakét fél követelése igazságos, csakhogy túlságos volt. Végre a városi képviselő-testület az egyház ha­tározatát 5796 83. sz. határozatával némi módo­sított alakbar elfogadta, mely módosítások viszont az egyház részéről is elfogadtattak a múlt hó 26-áu tartott gyűlésben. Es pedig: 1) hogy tűzjelző őrökül zsidók nem alkal­maztatnak. 2) A város a toronyórát, harangokat, stb. tüzellen biztosítja. A becs fölvételére már ki is küldettek Cihlár János v. mérnök és Gáthy Sá­muel számvevő, kik a biztosítandó anyagok érté­két 5268 írtban állapították meg. Az egyh. részéről ismét egy külön küldöttség bizatott meg. melynek tagjai: Cserszky Autal főgondnok, Hra- bár Mih. pénztárnok és Walla Ede nyug. áll. mérnök. E bizottság a becset kéznél levő levél­tári adatok nyomán 5048 frt 99 krban vette fel, tehát amattól 219 frt 99 kr. különbséggel. A biztosítást azonban a város nem közvet­len fizeti, illetőleg az egyház tartozik eszközölni a biztosítást, a város pedig az egyháznak vissza­téríti, mely a megállapított összeg után 30 frt 29 krt tesz. Minthogy pedig a biztosító-társulatok minden hatodik évet ingyen adják, hat év alatt éveuk. 25 frt 247e kr., a. m. 151 frt 45 krt fizet a város biztosítási összegül. Továbbá a tűzjelző örtoi’ony tornácát rendbehozza, és folytonosan jó karban tartja. Az őrszoba állandó lakásul nem fog használtatni. A toronyba felvezető lépcső desz­káit szintén jó karban tartatja. A templom padlá­sára vezető nyílást, s a khórus bejáratát vasajtó­val látandja el. Az őrszoba tisztántartására és fűtésére felügyeltet. Végül, ha az egyháznak valami kifogása lenne, a város elöljárósága a jogos kívánság terén azonnal intézkedik. Mindezek azonban még csak az őrtoronyra vonatkoznak, hol van az őrség? Éhez 8 állandó ökörszem husz-harminc3zor visz haza kicsinyeinek rovarokat. A gyümölcsfákra és erdőkre nézve a cinegék kiszámíthatatlan fontossággal bírnak az által, hogy különösen a veszélyes fenyő-selymé- szek tojásait emésztik fel. Egy nőstény selymész nyaranta gyakran kétszer tojik, és 6—800-nál nem igen kevesebbet, egy cinege kisdedeivel együtt 100 ilyen tojást képes felemészteni egy nap alatt. A cinegékkel e hasznos munkában az ökörsze­mek versenyeznek, úgyszintén a kurtakalapácso­sok és fakúszók is, melyek a fákat gondosan megvizsgálják. Tschudi a verebeket is a hasznos madarak közé sorolja, azzal a megjegyzéssel, hogy egyetlen pár veréb 2000 férget is visz haza ki­csinyeinek. A rovarpusztitók közé tartoznak a baglyok is, úgyszintén a seregélyek, csókák, var­juk. szarkák, gébicsek stb. A gébicsek különösen a cserebogarak pusztítása által vannak nagy hasz­nunkra. A legtöbb apró madár vagy egész éven át, vagy legalább a költés ideje alatt égé zen vagy részben férgekkel, pókokkal, hernyókkal s effélék­kel táplálkozik. Ilyenek kivétel nélkül az őrgé­bicsek, billegények, csalogányok, ökörszemkék, cinegék, nádi zenészek, pacsirták, verebek, pin tyek, sármányok, fecskék, fa és falkuszók stb., melyek milliárdra menő rovartojást, rovart, legyet, szúnyogot, hangyát, levéltetűt, étipillét, hernyót s több efféle kártékony férget pusztitanak el. s bizony ezen óriási munkáért megérdemlik, hogy tűzoltó félfogadása szükséges, kiknek évi 200 írttal ezerhatszáz frt rendes fizetés kell. Szükséges rendes laktanya, mely nem lehet más, mint a templom szomszédjában levő városi szögletház stb, Végül mindezekhez a képviselő-testület jó­akarata és úgy látszik, jó hangulata szükséges, hogv létrejöjjön. Kívánjuk, hogy a pünkösti lélek szádja meg a képviselő-testületet. Mindezek után a városi tanácshoz intézünk egy szép kérést, ha lenne szives meghallgatni. — Vannak tűzoltó-szereink, de nincs, aki gondozza. A vizipuska rendesen szétszáradva vétetik tűz alkalmával használatba, a szívó csövek használ­hatatlanok, mikor épen kell. Nem lehetne azokra kissé jobban felügy éltetni, hi-izcn nem kerül sem­mibe, csak egy erélyes rendelkezés kívántatik. Valóban az önkéuytes tűzoltók gúny és mvetség tárgyaivá válnak legjobb akaratuk mellett is, midőn tűzeset alkalmával ott kínlódnak nagy erő­feszítéssel, és sehogy sem tudnak boldogulni. Ezt a szép kérést pedig azért bocsátottuk e.őre, mert tapasztaltuk már, hogy annyi közönyösség a vá­rosi ügyek iránt, mint a városházánál tapasztal­ható, talán a világon sincs. Hirek. — Színház. A „Bereg“ 18-ik számában ol­vastunk a munkácsi szinház kérdésről pár sort, a rovat vezető — úgy látszik, — jobban van ér­értesülve, mint mi, többi munkácsiak. Azt állítja, hogy mozgalom van, pedig bizony itt nincs semmi. Alszik minden. Innét tova egy éve lesz nem so­kára, hogy még csak gyűlést sem tartottak. Ügy látszik az a levelező tud a szinő előadásokról is, mi is nagyon kiváncsiak vagyunk rá, hogy is volt csak az a nóta, hogy a múlt ősz óta se el­nök, se szinház rendező meg se mukkan, száma­dásnak hire hamva sincs. Szeretnők pedig látni nagyon, mi jött be, mi adatott ki. Úgy halljuk, hogy van ott, jöttünk, mentünk száz frt, ettünk, ittunk száz frt, summa-summárum három száz frt, vagy igaz a dolog, vagy kirukkolnak a számadás­sal. Ezt követeljük nyíltan.- II. Rákóczi Ferencz hamvainak hazahoza­tala. Megpendült, talán innét is indult ki legelő­ször. Van itt egy gimn. direkor, kinek agyából sok szép eszme indul ki, de szerénységénél fogva, midőn mások a hirt vállaikra kapják a kivitelnél, s csengő — bongó szavakkal kiabálnak a nagy világba szét, félre áll, s szomorúan nézi a magas eszmék eltörpülését. A Rákóczi hamvainak haza­hozatala is itt vettetett fel egy pár évvel ezelőtt elő­ször. Eleinte baráti körben beszéltetett meg, ké­sőbb a helybeli társaskör szükebb körű tagjai közt. Ez év folytán pedig eszme rokonságnál fogva — e, vagy egyenesen a belső hazafias ér­zettől ösztönöztetve Mármaros megyének egy pár gör. kath. papja vetette a felszínre. Akár igy, akár úgy történt, a hazafias érdem mindeniket megilleti. Nem régiben a Munkácsban is tárgy altatott a kérdés, egyelőre talán kevés, de családi életüket ne háborgassák, fészkeiket fel ne dúlják az emberek. Nem említem ama forró-övi madarakat, melyek oly nagy jót tesznek a hullák felemész­tése által az ott lakóknak. Tagadhatatlan, hogy inig a madarak egy része kiszámíthatatlan hasznunkra van, addig a madár-világ néháuya, mint p. o. a sas, vércse, csak kárt okoznak, lévén nagy kedvtelésük a csirke, apró kacsa stb. elorzása. A madaraknál ép úgy, mint az embereknél, megvan a családi élet. Érdekes dolgokat beszél el erről Suell dohensteimi plébános a ,.madarak házas élete“ cimü cikkében. Szerinte a madarak, kevés kivétellel, élethosszig tartó házasságban élnek, miként ez a hollónál, veréb, szarka és galambnál könnyen észlelhető. A him mindig kíméli a nőstényt, s megkíméli a nehezebb feladatoktól. Kicsinyeiket a legnagyobb szeretettel, gonddal, kitartással őrzik és védik. Azoknak elorzásánál nyögő hangokat hallatva, röpködnek körül és hívják a repülni nem tudó kicsinyeket. Legújabban erről több munka jelent meg, melyekben kiki a leghasznosabb s kedves olvasmányokat találhatja s igen ajánljuk azoknak olvasását ! Pataki) István. azt hiszük, a jövőre nézve nem megvetendő ered­ménynyel. Legközelebb egy filharmóniai hangver­seny van e célra készülőben. — A szereplő sze­mélyeket egyelőre nem soroljuk fel. .'Ismeretesek mindnyájan, s Munkács egyhangú életét kissé felfogják villanyozni. Az idő még megállapítva nincs, annyit azonban előre mondhatunk, hogy június 15-ike körül lesz. Legközelebb talán már közölhetjük a rendezőséget és a szereplő személye­ket is. Nem kis nyugtalanságot okoz azon helybeli szokás, hogy az itteni női közönség minden alka­lommal a legnagyobb) fényűzéssel szokott megje­lenni bárminemű előadáson, hogy lehetne keresztül vinni, hogy minden költekezés nélkül egyszerű házi öltözetben jelennének meg. — Tisztelt elöljáróság! A lámpa bérlő ta­lán a zsebeket égeti a nafta helyett, s ott van a világosság, midőn az utcákat sötétség borítja. Kü- lömcen az is régi szokás Munkácson, hogy ha a kaleudáriomban holdvilág van, az utcákon is vilá­gosságnak kell lenni. — Felhívjuk a rendőrség figyelmét arra, hogy a piac közepén, a Freyseysen-féle házban egy rozzant ecetgyár rontja a levegőt. Hát itt úgy látszik minden szabad, mint .... Jeruzsálemben. — A Freyseysen-féle ház szomszédjában van egy cholerikus udvar. Rozzant viskók tátongnak rajta, a piszokfészeknek netovábbja. A rendőrség­nek nem szabad az udvarokba benézni, csak mi­kor a járvány a szomszédban kiabál? Boldog város!! — Vízbe fűlt. Sándor György munkácsi la­kos a podheringi hidnál dolgozott múlt héten, midőn a rohanó ár a vasút melletti ideiglenes hi- dot elsodrással fenyegette. Egy vállalkozási, olasz mérnök, Castelli, sietett a megmenthető részeket kihordatni. Midőn a veszély már tetőfokra hágott, kéiyszeritette a fentirt munkást egy veszedelmes helyre menni. Hiába szabadkozott, — mint több tanú állitja, — musszájn volt bemenni. Az ár azonnal elragadta. A „Bereg„ hirei szerint még az nap kifogták és eltemettek, szerintünk még ma sem találták meg. A mérnök ellen vasárnap délután Gorzó vizsg. biró és Meisels János ügy­véd közbejöttével kártérítési foglalás történt. Ez nem elég. Kérjük az Alispán urat bűnvádi el­járás alá vétetni. — ' Újság. Megsúgjuk a t. közönségnek, hogy gr. Schőnborn derék magyar igazgatója már nem talál magyar embert itthon, Csernovicz- ból hozat ismét egy Krausz nevű egyént- Múlt őszön Morvából hozatott egyet a kevés számú magyarok ijesztgetésére. Most még csak mumus­nak tartja, mert a magyar törvény szerint idegen államban vizsgázott erdész oklevele nem érvé­nyes, tehát nem nevezhető ki. Ügy lesz a másik is. Ha valamelyik magyar tisztviselő görbén ta­lálja előtte levenni a kalapot, mindjárt mutatni fogja, hogy $an helyette más. — Hogy mire jut egy fürdő helyiség, ha nincs rendes kezelője, nincs felügyelet, kellő ki­szolgálat, mutatja az iványi fürdő. Kellemes he- lielyen fekszik, bár nem regényes, de’ könnyen hozzá férhető és annál hasznosabb vastartalmú forrással bir, mely évek előtt keresett mulató, üdölő és gyógyitó helye volt a vidéknek, sőt távolabbról és látogatták. Vize különösen nőknek kitünően hasznos. Az utóbbi években hanyatlásnak indult, mintha a divatból akart volna kimenni, Örülünk, hogy értesülésünk szerint egy reális bér­lője van a birtoknak, ki, mint halljuk — mindent el fog követni, hogy a fürdő látogatók jó emlé­kekkel távozhassanak el. A fürdő látogató, orvosa Dr. Scholtz Ede, a munkácsi országos fegyintézet jó nevű orvosa, leend. A konyhát in­gyen adja a bérlő vállalkozó) jó szakácsnak csak azért, hogy olcsó és jó ételekkel láthassa el a közönséget. Italokat a bérlő szintén maga szerez be és csak a beszerzési árt kiváuja a felszolgáló személyzettől. Szóval mindent el fog követni, hogy a vendégeket a már széltében lábrakapott zakla­tásoktól megkímélje. — Rozsy Gábor távirdai alkalmazott vá­rosunkban több helyen s igy a „Csillagában is villanyjelző készüléket állított fel, emellett min­denféle nemű munkálatok telephonok, tűzjelzők készítését jótállás mellett^s csekély, díjért vállalja el, — A kik vele ily ügyben érintkezni akarnak, a kiadó hivatalnál jelenkezhetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom