Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-10-08 / 41. szám

1.8. drb, közgyűlési határozat a keresk. miniszter leiratára ópr. 14-én, melynek értelmében,

— mint fennebb már idéztetett, — „a vásárvám díjszabályzat és tarifa további rendelkezésig fel- függe^ztetik, s ezzel egyidejűleg a régi szabály és tarifa ideiglenesen életbe lépettetik. Erről a vásárvám bérlők tudomás, mihez tartás és szigorú alkalmazkodás végett — — értesittetnek. “ Végre „a kér. minisztériumhoz helyben hagyó intézkedésnek mielőbbi megtétele végett kérelem intézteim határoztatok.“ — 23-ik drb. kézbesítési iv ezen határozat, illetőleg a kér. minisztérium rendeletének tudomásul vételéről.

24. drb. szolgabirói átirat a polgár-mesterhez, melyben intézkedés és ellenőrzésre hívja fel a. vásárbérlőkkel szemben „minthogy vidéki átutazók ismeretlen zsidók által vásárvám cimen meg- zálogoltatnak.“ Kéri egyúttal a tarifa és szabály- rendelet másolatát is megküldeni. Ezen átirat hátán van a polgármester válasza azon kijelentéssel, hogy az új tarifa hatályon kívül helyeztetvén, további intézkedés feleslegessé válik. Ezen átiratból tudjok meg azt is, hogy mennyi visszaélést követhettek el a bérlők szegény emberek irányában, mikor még az átutazókat is megvámolták.

— Folytatjuk.

T a n ü g y.

Magyar nyelvtanítás a beregmegyei gür. kath. népiskolákban s az állami népiskolák.

Közöltük Halász Ferencz beregmegyei kir. tanfelügyelőnek a magyar nyelv tanításáról szóló 1879. évi XVIII. t.-cz. végrehajtása tárgyában a közoktatási m. kir. miniszter f. évi 20301. sz. a. kelt rendeletéből kifolyólag a muukácsegykázmegyei püspökhöz f. év junius hó 29-én 1680. sz. a kelt átiratát. A munkácsegyházmegyei főhatóság erre vonatkozó válaszát szeptember hó 2-án 4159- sz. a beregmegyei közigazgatási bizottsághoz intézte. Az egyházmegyei átirat ecseteli a nyomasztó anyagi viszonyokat, melyek a gör. kath. felek, népiskolák törvényszerű fejlesztését ez idő szerint akadályozzák ; lehetetlennek találja, bogy a magyar nyelvet nem biró s nem képesített felek, tanítók helyére röktönösen elegendő számban képesített tanítók alkalmaztassanak; utal azon veszélyre, mely a képesitetlen tanítóknak állomásuktól megfosztása folytán beállhat; tudatja a tanfelügyelői átiratban megnevezett tanítók irányában tett intézkedéseket; kéri a tanítói fizetéseknek közigazgatási utón behajtását, s az 5% isk. adónak a hitfelekezeti iskolák javára kirovását; tudatja végre az egyházm, átirat, hogy a szentszék egyidejűleg a nagym. közokt. miniszterhez felterjesztést intézett, kérvén a magyar nyelv tanításáról szóló törvény végrehajtására még öt évi haladék engedélyezését, a felek, népiskoláknak államilag segélyezését, magyar tan- és vezérkönyvek engedélyezését.

Az egyházmegye ezen átiratát a beregmegyei közig, bizottság f. év szeptember hó 10-én tartott ülésben tárgyalta s az abban felhozottakra vonatkozólag 1012. sz. a következő nagyfontosságu választ intézte a mnukácsegyházmegyei püspökhöz :

Méltóságos és főtisztelendő püspök úr!

A magyar nyelv kötelező tanításáról szóló 1879. évi XVIII. t.-cz végrehajtása tárgyában, a

nagym. vallás- és közokt. miniszter úr f. évi május hó 28-án 20301. sz. a. kelt rendeletéből kifolyólag, a beregmegyei kir. tanfelügyelő f. év junius hó 29-éu 1680. sz. a. Méltóságodhoz intézett átiratára vettük a bölcs fenbatósága alatt álló főtisztelendő szentszéknek f. év szept. 2-án tartott gyűléséből kelt 4159. szánni válasz átiratát ; az ebben felhozottakra van szerencsénk Méltóságodat tisztelettel következőkben értesíteni:

Mindenek előtt az átirat azon kiváló fontosságú kijelentését, finely szerint „a magyar nyelv tanításáról szóló törvény intentiójának megvalósítása ellen a munkácsi egyházmegyében elvi akadályok nem merülnek fel, sőt a hívek örömmel fogadják az állam hivatalos nyelvének elsajátítására nyújtott alkalmat“ — örvendetes tudomásul vesszük. Bizton számítottunk e hazafias kijelentésre ; hiszen élénk emlékezetünkben van Méltóságodnak a magyar állameszme érdekében tett ama nagy horderejű hazafias előterjesztése, melyet épen a szóban forgó törvény megalkotása előtt — annak érdekében — legfelsőbb helyen nyilvánítani méltoztatott. Kern lehetünk tehát kétségben az iránt, hogy méltóságod díszes és nagyfontosságu állásában a magyar hazafias irányú nópneve- iés előmozdítására minden lehetőt megtenni mél* tóztat, s a népokt. törvények végrehajtására hivatott állami közegektől nagyra becsült támoga- gatását meg nem vonandja.

Ily meggyőződéstől lévén áthatva, engedje meg Méltóságod, hogy a főtisztelendő szentszék fenti számú átiratában foglaltakra válaszolva, a következükre kérjük ki nagybecsű figyelmét.

A főtiszt, szentszék a magyar nyelvtanítás, általában az iskolaügy fejlesztésének ieglényege- sebb akadályául a nyomasztó anyagi viszonyokat hozza fel, A közig, bizottság alapos ismerettel bir a megye közgazdasági állapota felöl, s nagyon jól tudja, hogy főleg a megye ószaki részén, tehát épen a g. kath. hitfelekezethez • tartozó lakosság által lakott vidéken valóban szánalomra méltó megélhetési viszonyok léteznek. — Arról is meg van győződve a közig, bizottság, hogy a gör. kath. hitközségek kétharmada a legjobb akarat és kényszer mellett sem képes iskolaügyét a népokt. törvény színvonalára emelni. — így állanak a viszonyok ma, s azoknak a közel jövőben kedvezőbbre fordultat — sajnos — a]jg remélhetjük.

A főtiszt, szentszék a viszonyok ilyetén ismerete után is népokt., illetve magyar nyelv tanítási törvény végrehajtására újabb öt évi haladókot vél engedéiyezendőnek, indokolván a haladék szükségességét még azzal is, hogy elegendő képesített tanító úgy sem áll rendelkezésre. — Meg gyó'zó'désünk szerint ezen haladék a sikert nem biztositaná, mert nem abban rejlik a baj, mintha elegendő képesített tanító híjával volnánk, de igenis abban, hogy a képesített tanítónak a felekezet tisztességes megélhetést nyújtó állomást nem biztosíthat, Méltóságod valóban elismerésre méltó buzgalommal vette gondozása alá már évek előtt a felek, tanítóképzést, s ha a fennebb vázolt anyagi mizériák fenn nem forognának, a magyar i.yelv tanításáról szóló törvény életbeléptének immár hatodik évében mindenesetre örvendetesebb eredményt mutathatnának fel a gör. kath. félek, népiskolákban,

A közig, bizottság mindjárt alakulása után feltárta megyénk ezen kedvezőtlen culturalis helyzetét a nagym. közokt. miniszter ur előtt s az egész megyét felölelő javaslattal járult áll. népokt.

tanintézetek felállítása iránt, mint a melyek által kiválóan biztosítható Beregmegyében a magyar hazafias irányú népnevelés.

Kilencz évi törekvésünk sikereként ma már 55 áll. népokt. tanintézetet mutatunk fel Bereg- megyében, melyek mindenikében valláserkölcsös és magyar hazafias irányú nevelésoktatását nyert a fiatal nemzedék. Örömmel konstatáljuk Mltsgod előtt, hogy a beregm. gör. kath. vallásu ruthén nép, kivétel nélkül bizalommal van az áll. népiskolák iránt, azokba örömmel küldi gyermekeit, mert tapasztalja, hogy azokban féltett kincse: vallása a legnagyobb tiszteletben és ápolásban részesittetik. látja, hogy az anyauyelv megtámadása .léikül gyermeke megtanulja az édes hazai nyelvet, s nyer annyi .értelmiséget, melyből remélhető, hogy e szegény, jóindulatú ruthén köznép egy iobb jövőt teremthet magának.

(Folyt, kö.v-í

Valamennyi törvvényhatósághoz intézett rendelet a Vallás és közokt. m. kir. Minisztertől.

[Folyt, es vége.]

E tanfolyamra korlátolt számmal vétetnek fel a jelentkezők u. m. legföiebb 30—30-an Budapesten és Kolozsvárott.

Felvétetnek pedig első sorban az orvos tudorok, a kik az illető egyetemi orvoskari dékánhoz czimzett szeptember 15-éig benyújtott beadványaikban a fölvételt kérik. A beadványban megj ölelendő a folyamadónak eddigi orvosi működése is.

Felvétetnek továbbá szigorló orvosok, akik szeptember, 15-dikig a budapesti illetőleg kolozsvári egyetemen az orvoskari dékánnál jelentkeznek.

A tanfolyam valamint a vizsgálat díjtalan; az oklevélért 1 frt bélyegilleték lesz fizetendő .

Csupán az egészségtan tanítására tanári oklevéllel minősítettek fognak majd a középiskolákban tanárokul alkalmaztatni.

Az igy alkalmazottak szolgálati viszonya és díjazása iránt annak idején fogok intézkedni.

A midőn ezekben az egészségtannak oktatását a középiskolákban rendesen szervezni kívánom, egyúttal az is szándékom, hogy az újonnan létesítendő egészségtan-tanári karban közegészségügyünk számára egy fontos újabb tényezőt létesítsek.

E tanároknak az egészségtan oktatásán kívül fontos feladatuk leeud ugyanis még az iskoláknak s a tanulóknak egészségi ellenőrzése.

Bennük hygienikus szakértőt fog kapni az iskola, aki az épület, a helyiségek, a berendezés s fenntartás egészségügyi fogyatkozásait szemmel fogja kísérni, azokra az iskola hatóságának figyelmét irányozni fogja.

Feladatuk leeud épeu úgy az iskolába járók testi és szellemi egészségi állapota fölött őrködni, s a betegségekre, neveztesen azokra, melyek elhanyagolás által veszélyesekké válhatnak, vagy a a melyek más tanulókra nézve ragályossak — az iskolai hatóság figyelmét felhívni.

Végre feladatuk leeud az iskolába járó tanulók számára lakást és ellátást bérbeadókat is egészségi tekintetből ellenőrizni.

A midőn a középiskolai egészségtani oktatás ezen tervezetét közleném, egyúttal felkérem (Czimzet), hogy ezen körrendeletemet mentül nagyobb nyilvánossággal kihirdetvén, a hatósága területén lakó orvosokat a megnyitandó tanfolyamban való részvételre szólítsa fél. Budapest, 1885.

augusztus 20-án. Trefort. s. k.

—

— Jól van! Valósitandom reményeit, ha a bárót vömmé teszi.

A kiegyezés után Réviné vendégei közé vegyült, mig doktor Kurta, kivel most nyúlat lehetett volna fogatni, öröm érzettel ment a szomszéd szobába, hol éltesebb uraságok kártyázgattak.

Ö is kért egy blattot s erre másikat, igy tovább. Vesztett kegyetlenül, mintha csak akarattal tenné, hogy bebizonyítsa amaz ismeretes jelszó igazságát, miszerint „a ki szerencsétlen a játékban, szerencsés a szerelemben!“ . . .

Részemről nem tudom, ki találta ki e gyakran divó mondást de annyi áll, hogy a szerencsétlen játékosok ezzel vigasztalják magukat.

•X

i

Ludberki báró, Ígéretéhez képest másnap estvére kitűzte a tánczestély idejét.

Doktor Kurta sebes léptekkel igyekezett ezt Révinével tudatni; egyúttal magával vivé a báró által kibocsátott meghivót is.

— Látja Vilma ! . . vagy hogyan is mondjam ! , . Ugy-e igen ? . . Vilma itt a megbivó! . . Most már rajtunk áll őt közelebb vonni akivettett hálóba. Bizton remélem, hogy Lencsike tüzes szemei elveszik gondolkozó képességét . . . Ah. az nagyszerű lesz : Báró Ludberki és Róvi Lencsi mint jegyesek! . • Hehebe! ... rr

Réviné szemei szokatlan fényben égtek. Ö maga sem gondolá, hogy képzelt terve ily közeli megvalósuláshoz közelegjen. — —

Nem is említem azt, bogy a hirneves estélyre minő előkészületeket tőnek; hogy a varrógép zakatolása tölté be egész napon a ház csendjét. Ezt minden olvasónőm elképzelheti, ha másról nem, hát önmagáról.

A vendéglő fényesen kivilágított termében már zsúfolásig tömve voltak a vendégek, midőn Réviné doktor Kurta és leányaitól követve megjelent a díszes csoportozatban. Minden szem azonnal feléjük fordult s nem egy titkon elfojtott irigy megjegyzést lehetett hallani a festői szépségű Lencsi s a bájaiban viruló Szeréna felöl.

— Nézzétek! — mutatott feléjük Fürjész Eleonóra. — Itt jönnek a hóditók ! . .

E megjegyzés találó is volt, mert a két leányhoz hasonló szépség nagyobb helyen ts feltűnő lett volna.

Réviné növekedő gyönyörrel szemlélte leányait s titkon pillantgatott az irigységtől duzzadó ajkú közepes szépségek felé.

A báró felette szives házigazda volt. Doktor Kurta által bemutattatá magát Révinének s alig győzte bocsánatkéréssel, hogy ezideig tiszteletét nem tette és erősen megígérte, hogy e hibáját mielőbb jóvátenni igyekezik.

Azután a zene ábrándos hangjainál Szerénával karján tánczbavegyült.

Lencsi előtt feltűnővé vált e méltatlan elmellőzés, nem is késett anyját erre figyelmeztetni.

— Látod-e, mamám, még Szerénát vitte tánczba ?!

— Csendesen, Lencsi! — figyel.mezteté anyja. — Légy türelemmel, téged is majd felkér egy tánczra! — —

De bizony Lenosi csak biában várt, mert Ludberki az egész estén Szerénát tánczoltatta

Doktor Kurta odafurakodott Réviné mellé a táncz tartama alatt a mosolyogva jegyzó meg :

— A hal horograkerült. Szeréna győzött!

Réviné örömmel vette ezt tudomásul s midőn az estély végett ért, győzedelmes hadvezérként ment haza, mitsem hallgatva .Lencsi dühös kifaka- dásásaira, ki a nem várt elmellőzés feletti bánatában felette erős kifejezéseket használt a báró ellen.

Másnapra kelve Réviné mér kora reggel erősen csengetett s a belépő szobaleányt utasitá, hogy Ferencz urat küldje hozzá rögtön.

Ki volt ez a Ferencz ur? — kérdheti a szives olvasó.

Nem akarom kivánc óságukat kielégítés nélkül hagyni s bemutatom a nevezett urat.

Ferencz ur édes testvérje volt Révinének, de a mennyire külömböző egymástól a dió, meg a narancs, épen oly külömbség volt e két testvér között. Mig Réviné helyes belátással s a kínálkozó alkalom előnyös felhasználásával minden igyekezetével azon volt, hogy a feljebbtörek- vés lépcsőin folyvást feljebb lépjen egy grádus- sal, addig Fernncz úr épen az ellenkezőt csinálta, lévén neki oly együgyü természete — ezt nem én mondom neki. hanem Vilma Húga ! — melynél fogva egyáltalában semmi paszsziót nem talált abban, ha valaki üres zsebbel urat játszik s^a társalgótermek bon vivántjává növi ki magát. O előtte a gazdagság kedvelése volt minden; ez pedig oly hatalmas motívum, melyhez való szigorú ragaszkodása miatt megtört édes atyjának az ő fiskálisnak való kiképeztetését munkáló minden igyekezete' (Fojyt. köv.)