Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-10-08 / 41. szám
viselőtestülettől, hogy az előbbi kőt kérvényben foglaltakra ne hallgasson, ne engedje a város jövedelmét (?) csorbítani. — De hadd beszéljen az irás maga, ide iktatunk a hosszukérvényből egy pár pontot, s mi a magunk nézetét, — minthogy az iratok nyilvánosak, — majd tanulmány- kép vonjuk le nyilvánosan az összesből. „Tek. városi képviselőtestület. — Annak jöttünk tudomására, hogy több városi üzérkedő, a lakosok félrevezetésével ér ijesztgetésével olyan kérvéuyre gyűjtöttek aláírásokat, melyben a minisztérium által is már hallgatag jóvá hagyott azon szabályrendelet megváltoztatását kérik, mely a város vámszedését megrendeli mindazoktul az üzérkedőktől, kik nem magán házi szükségletökre és nem saját terményüket, hanem üzleti kereskedési célra a vidéken bevásárolt árucikkeket a városba behozatják és akár a piacon kirakva, akár udvarokon raktározva apránként vagy tömegesen elárusítják.“ „Ezen kérvény aláírását azon ámítással nyerték meg sok városi lakostól, mintha — —------mi ndazon árukat, melyek a tarifban nem is era- littetnek, megvámozni engedné“ — stb. „Igaz tehát, hogy az üzérek hátrányára van a határozottabb szabályrendelet szigorub kezelése, da mindenesetre előnyére van ez a nagy közönségnek és a városi pénztárnak stb. . “ „Minden polgárnak a város közérdekeit, szem előtt tartani inkább kelletvén, mint egyes üzérek gyarapodását. — Mi tisztelettel alulírottak a tek. képv. testületet arra kérjük, hogy a nagy vajúdással létre huzutt (igy) és megerősített szabályrendeletet a bérleti idő alatt meg ne változ- tassa, nehogy az által mint szerződő fél magát bizonyosan rósz kimenetelű pereknek és károsodásnak kitegye és a pótadó behozatalát akaratlanul előmozditr-a.“ — Kelt stb. stb.“ Most már beszéljünk mi! — Nézzük, milyen lelkes polgárai ezek a magas hangon beszélő, a város javát szivökön hordozó (?) zsidó polgártársak. — Nézzük, mennyit ér az ő szavok általán. Lehet-e nekik hitelt adni bármiféle kérdésben, mihelyt gascheftről van szó. Eladják egymást pénzért, hát a keresztyéneket, hogy ne adnák el! Nem az ujjúnkból szopjuk pedig ezeket, nem hasból, még kevc'sbbé divatból beszélünk, az előttünk fekvő három kérvényről olvassuk le e véleményt, melyek ott világosan kifejezve vannak. A két elsőbb kérvény a szabályrendelet és tarifa némely pontjának megváltoztatását kéri a képviselőtestülettől, — mint azt már részletesen említettük, — erősen hangsúlyozva, hogy menynyire káros az az egyes polgárokra s nem előnyös a városra, zsákmányul dobja oda a közönséget a vásárvám bérlők telhetetlen szövetkezetének, s a kérvényezők közt mint aláirók ott figuráinak sajátkezű aláírásaikkal: Kroó Júda, Keszten- baum Eizig, Grünfeld Vilhelm, Dávid Spira, ifjú Mermelsteim Solomon (igy,) B. .Takóber, Kesztenbaum Zaler. stb. Az utóbbi kérvényt, bogy a szabály rendeletén és a tarifán ne merjen a képv- testület változtatni, mert azok a többi elámított kérelmezők ilyen-tneg olyan svindlerek, — a város és a közönség romlására törnek, — beadják Kroó Juda, Kesztenbaum Eisig, Grünfeld Vilhelm, Dávid Spira, ifjú. Mermelstein Solomon, B. Jákobéi-, Kesztenbaum Zaler stb. — Akik annyira össze svindlerezték magokat a két ellentétes kérvényben, — azt kiszszük, — azokhoz már nem lehet többet adni. És ez aláirók közül némelyek mint képvitelötestületi tagok, de egyúttal mint a bérleti nyeremény szövetkezet tagjai is szerepeltek, s szerepelnek. Amit Írásban szép szóval, per- befoghatás nélkül el lehet mondani, azt mind elmondták a kétféle kérvényben, ezekből tehát és a saját aláírásaikból’ meggyőződhetik a közönség, hogy mennyire szivökön hordozzák ezek a mi új polgártársaink a város és az egyes emberek javát, meggyőződhetik, hogy mennyit ér az ő szavok, igéretök más irányban is. 10- ik drb. a fenti kérvényeknek szakosztályokhoz való iitasitása véleményezés végett. Hogy mit határozott, vagy véleményezett a szakosztály, arról később lesz szó. De igenis van nyoma e tárgynál a referális rendszernek. Hogy miként értjük mi a referális rendszert, azt is el mondjuk. Valamely dolog a képviselőtestületi tagok által nem tétethetik kellő tanulmány tárgyává, nem lévén erre mindenkinek sem ideje, sem talán tehetsége. azért kiadatik tanulmányozás végett egy olyan egyénnek, kinek a dolog megismerésére ideje, alkalma és módja is van. A fentemlitett kérvények is ilyen referális rendszer alakjában feltüntetve fordulnak elő. — No, ez ugyan nem dicséri a referáló tanulmányi rendszerét, mert ebben nincs semmi előtanulmány. A kérvények áttekintése, meg talán némi emlékezet után fel van dolgozva a tárgy hasból. De nem hiszszük, hogy a tárgy- gyal az illető legalább egy órai foglalkozást töltött volna. 11- ik drb. irat a referáló határozati javaslata, mely úgy látszik, hogy a képviselőtestület által is elfogadtatott. E javaslat szerint az alispánhoz felterjesztés tétetett, hogy a tarifa felterjesztésnek a minisztériumhoz hagyji-n békét, minthogy az ügy úgy is vizsgálat alá vétetett. Hát az ilyen tisztviselőkre, akik a város irányában igy teljesitik kötelességöket, azt mondjuk, hogy nem érdemlik meg a kenyér hajat, nem hogy a fizetést. Aki napszámosi kötelességgel jár el hivatalában, az menjen inkább zabot hegyezni. Ez a mi legnagyobb bajunk, hogy sok a hivatalra vágyó ember, de kevés a hivatalba való. 12- ik drb. képviselőtestületi határozat ismét a fenti három kérvényre vonatkozólag, mely igy hangzik: „ Ezen kérelmek a vásári szabályokat és tarifát megállapító bizottság, valamint a jogi és gazdászati szakosztályokhoz, melyek egybehi- vásával a főpolgármester bizatik meg, együttes tárgyalás s úgy a válasz és elintézési mód tekintetében teendő véleményre 15 nap alatti vissza- várás mellett kiadatnak 1881. marc. 3.“ — Ezen útasitásra az együttes bizottságok maré. 10-én adták meg a választ, mely szerint Weisz Mózses és társai elutasitandók, minthogy a törvényhatóság által is jóváhagyott szabályrendelet és tarifa szerint adatott ki bérbe a vásárvám, azon változtatná a bizottság célszerűnek nem látja“ stb. A második kérvényre, hogy a tarifa ne változtattassék, vélemény az: „egyszerűen tudomásul veennő.“ — Harmadik kérvényre, kogy a tarifajmegváltoztat- tassék, vélemény: „válasz mint az^elsőre“ — t. i. elutasitandó. Ezen véleményes javaslat hátára van irva az erre következett képviselőtestületi határozat, melynek szövege ugyan az, ami a javaslatot tevő bizottságé. Kelt márc. 31. Márc. 30-án Friedman Jakab mint a vásárvám bérlők szövetségének képviselője adott be egy hosszú kérvényt a kereskedelmi minisztériumhoz, hogy hagyja helybe mielőbb — az úgyis már hallgatólag helyben hagyott — új vásárvám tarifa és szabályzatot Utasítsa el Weisz Mózses és társait, mert azok a várost akaiják megrontani. — Ok, csak ők egyedül az igaz kivők, a város és a — — saját zaebjök igazi barátai; a többiek üzérkedő városi lakosok. Ezen folyamodáshoz csatoltatott hihetőleg az 1863. dec. 4-én tartott tanácsülés jegyzőkönyvi kivonata is, mely az ügyek tárgyalásánál; mindjárt elején volt említve, mert a mellékelt másolat ez év marc. 31-én van hitelesítve. Ugyancsak ez év márc. 31-én kelt a kereskedelmi miniszter leirata Beregmegye közönségéhez, melyben tudatja, hogy a kérdéses vásárdíj jegyzéket és annak kiegészítésére szerkesztett szabályrendeletet vélemény adás végett a debreceni kamarának küldte le; tehát a 205. számú határozattal ideiglenesen életbe léptetett díjjegyzéket és szabályrendeletet „haladéktalanul és mindad- dig, mig e részben helyben hagyólag nem intézkedem, hatályon kívül helyezem, — melyet az alispán 2458 sz. a küldött meg a város elöljáróságának apr. 5-éu. Ezekután következett azon értesítő drb 942 ikt. sz. alatt, hogy Kroó Juda é társai kérelme tudomásul vétetett. Kelt marc. 31. — 18. drb. melyben Weisz Mózses és társai értesittet- uek a fent említett elutasító határozatról 245-ikt. sz. a. szinte marc. 31-én. E két értesítésnek iktató száma fényes világot vet a városházánál uralkodott rendre is. Mindakét értesítés egy napon kelt a jegyzői iró szobában s az egyik 255, a másik 942-ik sz. alatt. Hát hiszi valaki, hogy annyi ügy darab dolgoztatik ott fel — a város házánál — egy uap alatt, egy szobában ; s ugyan ezen napon volt a közgyűlés is. © rczképed előtt. (Freund László :) Nem tudom én: képed előtt Ltbűvölve miért állok ? Mi idézi fel lelkemen Az eltűnt tündérországot? Tán szemeid égi fénye, Mely a szívet lángra gyüjtja ? Vagy — miért sok könnyed sirtam — Rózsás arcod rózsapirja ? Vagy tán üdvem : üde ajkad Hasít hajnalt söltét búmra ? Vagy magasztus lelkületed Miatt pendül szívem húrja ? Sem szemeid, sem ajkaid, Szelid lelked — gyöngyvirágom Hát még a te angyalszíved: Azt szeretem, azt^imádem! „Egy asszonynak két eladó lánya!..“ — Beszély. — Irta: Szirti S’éter. (Folyt..) így állván a dolog, doktor Kurta nem volt egészen idegen Vilma előtt s ha hitelt adhatunk a szállongó hireknek, Kurta az elszalasztott alkalmat most igyekezett kárpótolni s talán nem is ő rajta múlt, hogy az mindezideig csak szerény óhajtás maradt. & 5*í Az említettük estélyen láttuk, hogy Réviné mindenáron közelebbi tudósítást igyekezett kicsikarni a doktortól az ismeretlen báró felöl s hogy ezt annál hathatósabban eszközölhesse, ruminál kinálgatá Kurtát, mely ital már régóta hatályosnak bizonyult bizonyos vallatási esetekben. — Mondja csak, kedves doktor! — vette fel a tárgyat Réviné. — Mit gondol ön a báró felöl ? — Hát én semmi egyebet, csak azt, hogy Ludberki báró egy galant egyén, egy művelt világfi, egy fesh gavallér, ki boldogságot képes adni egy nőnek. — Hát nősülni szándékszik a báró ? — Egész bizonyossággal nem állíthatom, de miként egyes elejtett szavaiból észlelhetem, ilyes valami forog elméjében. — Az a leány igazán boldog lesz, ki lebilincselheti ! — Igaz, mert a báró kedves férj fog lenni, ki nőjének egész szivvilágát megismeri s minden vágyait teljesíteni képes, — Mondja csak, édes doktor: ha é i. . . — Ugyan Vilma! . vagy bocsánat: a régi időkre ragadtattam vissza! . — asszonyom, miként gondolhat ilyent; hogy nagysád. . . •— Értsen meg, kedves doktor! . . Nem a magam érdekében, de tudja: nekem is van két leányom! . . — És pedig szépek, mondhatom! . . Azt hiszem: a kilátásba helyezett estély határozó befolyással lesz a báróra s megtörténik a választás. — Lencsi leányom nem épen megvetendő párthie lenne, ha Szerénát nem említem is. _ Nem ám! . . Lencsi szakasztott mása ná gysádnak. Épen olyan volt nagysád a régi időbe i. Hja! bizony régi idő! . . Húsz éve már annak, midőn szerelmet vallottunk. Emlékszik-e még ? — Ugyan ne érzelegjen, kedves doktor. Hagyjuk azt, a mi elmúlt! — Csak nagysádon múlik, hogy vissza nem hozhatjuk. Ha nagysád is úgy akarná, mint én!.. — Hogyan ilyent? . . Nagyszerű volna! . . Eo-y asszonynak két eladó lánya s magának kerit férjet 1 . . Hekehe! . . . — Igaz ! igaz! - . Ha! . . Hát ahhoz mit szóira drágám, ha én a bárót megkeriteném — na, nem mondom, hogy épen Lencsikének, hanem Szerénának? úgyis tudni illik a melyikőjiik a báró Ízlésével találkoznék? . . — Azt mondanám, hogy ön, kedves doktor, felette ügyes a házas'u ás útjában álló akadályok elgörditésében, — Hehehe! Hizelgek ezzel magamnak ! . . Én a báróval már közelebbi ismeretségben lehetni vagyok szerencsés; — meg is teszek mindent nagysád, vagyis a leánykák érdekében, azonban egy feltételt kötök hozzá. — Halljuk a feltételt 1 — Hogy ha én a tervet valósitandom, nagyságod is valósitani fogja régóta dédelgetett reményeimet s nőmmé lesz.
