Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-08-06 / 32. szám

II. évfolyam. —#—#— t f Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél : minden egyes szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt diszket ük s körzettel el­látott hirdetményekért térmérték szerint, minden négyszög ctméter után S kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvez­mény nyujtatik. i * * i I A magyarosodás és gróf Schön- born uradalma. Az állam hivatalos nyelve a magyar. Ezt tisztelni kell minden e hazában lakó honpolgárnak, ki ezt nem teszi, — pedig sokan nem teszik, azok nem számíthatnak rokonszenviinkre, azoknak nem lehet okuk panaszkodni, hogy állásuknak megfelelő tisztelet nem jár sem az egyesek, sem a sajtó részéről nyomukban. Mindenki nem születhetett magyarnak, de aki e hon föl­deit tapossa, ennek levegőjét szivja, ke­nyeret ez ad neki, attól nem mi, hanem szentesített honi törvényeink kívánják meg a magyar nyelv tudását. Az idős egyének, kik »Jancsi koruk »-ban nem tanulták meg a magyar nyelvet, »János koruk«-ban sem tudják azt, de ha e haza földén megtele­pedve itt akarnak élni, legalább érzel­meikben, munkálkodásuk irányában legye­nek hazafias érzelmet tanúsítók, mert ha itt német és cseh kolóniát akarnak szer­vezni, ellehetnek rá készülve, hogy nem­csak a sajtó, de a hazafias elem részéről is megvetés és utálat lesz osztályrészük, s legyen kezükben bármily nagy hatalom, a magyar nemzeti nyelv és érdekek har cában elbuknak, s mi még azt sem je­gyezzük fel utánok, hogy »voltak«, s nem jegyezzük oda őket, hol boldog emlékeink feljegyezve vannak. Beregmegye közönsége közművelődési egyesületet alkotott, s a nagy magyar alföld városai — látva a nemes mozgal- mat — sietnek támogatásunkra, egyedül e közművelődési egyesület fővédnökének, gróf Schönborn Ervin úr ő méltóságának nagy uradalma az, mely egy idő óta kö­vetkezetes módon telepíti ide az idegen, magyarul nem tudó és érző elemet, mintha harcot üzent volna az egyesület működé­sének, mintha új államot akarna alapítani az államban. Azt mi áldozatkészségnek szívesen el­ismerjük, ha valaki a közművelődési egye sülét tagsági kötelékébe lép s fizet, de azok részéről, akik intézők és tanácsadók e nagy uradalomban, egyebet kívánunk. Kívánjuk, hogy működésükben a hazafias magyar nemzeti irányt kultiválják, kíván­juk, hogy a magyar elemet előnyben ré­szesítsék, ne pedig háttérbe szorítván őket, az uradalomtól való megválásra kénysze­rítsék, helyökre Csaszlau polgárait hozván ide, kik lehetnek derék, becsületes egyé­nek, de a mi nemzeti érdekeinknek soha sem lehetnek oly hű istápolói, mint a szü­letett magyarok. Kívánjuk, hogy gróf úr ő méltósá­gának rendelete e nagy kiterjedésű ura­dalomban tiszteletben tartassák, mert ma azt tapasztaljuk, hogy az összes uradalmi tisztséghez 1880. május 15-én 267. sz. alatt kiadott rendelet nem egyéb írott malaszt- nál, s a jó érzelmű főúr iránti tiszteletlen­ségnek tartjuk, hogy e rendeletet uradal­mában nem érvényesítik, sőt egy idő óta azzal homlokegyenest ellenkező intentiók kaptak túlsúlyra. Ide igtatjuk e rendelet szövegét ere­detiben, hogy láthassa mindenki, hogy nem a tulajdonos gróf akaratán múlik, hogy a munkács szt-miklósi uradalom tiszti­kara magyar legyen. 262/1880. An die Domänen Direction in Munkács. — Obzwar jeden Beamten, welche der Lardes-Sprache nicht Kundig waren, bei ihrer ersten Anstellung zur Pflicht gemacht worden ist, sich die nothwemlige Keutniss derselben thun- lichst ra ch zu erwerben, habe ich die Wahr­nehmung gemacht, das bisher nicht alle Beamte dieser Verpflichtung nachgekommen sind. Ich finde daher über den im kurzen Wege gestellten Anträge meines Betr ebs-Direktors August Günther die Weisung zu erlassen, das jene Beamten, welche bisher darin säumig waren, sich der Erlehrnung der Landes-Sprachen, na­mentlich aber der ungarischen Sprache mit allem Eifer widmen, wo bei denselben einzuschärfen ist, das ich bei Beförderungen auf die Keutniss der ungarischen Sprache ein besonderes Gewicht legen werde, und dass provisorisch angestellte Beamte erst nach gelieferten Ausweis über die erworbene Keutniss der ungarischen Sprache in definitiver Eigenschaft bestätigt werden. Wien 15. Mai 1880. Gr. Schönborn. Nem kérüdk mi egyebet az uradalom intéző tisztviselőitől, mint ezen rendelet szigorú megtartását, mert a mai viszonyok szerint itt tűrhetetlen állapotok vannak. Gróf Schönborn uradalma nagy, de a mi nemzeti érdekeink még nagyobbak és szentebbek, semhogy elhallgathassunk bármily csekélységet is, mi sérti a mi tö­rekvéseinket. Rámutatva az uradalomban levő visszás helyzetre, jövő számunkban »az állami népiskolák és uradalom« cim alatt kissé részletezni is fogjuk nézetein­ket. — A viszontlátásra ! A magyarosodás Beregmegyében.* Hazánk kormánya és a megyei közművelő­dési egyesület vállvetve azon munkálnak, hogy az édes hazai nyelv elsajátítására a külömböző nyelvű lakosoknak könnyen hozzáférhető útat és módot szolgáltassanak . . . Egyfelől a magyar­nyelvű kisdedóvodák, másfelől az állami népisko­lát: által nyujtatik könnyű mód a magyar nyelv elsajátítására. Tudja azt minden józanon gondolkozó, hogy ezen állami intézetek felállítása nem a nemzeti­ségek elnyomására, hanem azon célból történik, hogy a külömböző nyelvű honpolgárok gyerme­keinek alkalom nyujtassék a nemzeti nyelv elsa­játítása mellett a tisztességes „megélhetésre, a művelődésre és a hazaszeretet tanítására.“ Az idegen nyelvű lakosok között igen sokan vannak, akik örömtelt kebellel nézik a felekezeti ritus és nemzeti közöny befolyása útján — a múltban — hanyatlásnak indult hazai nyelv ter­jedését és emelkedését, akik nyílt, őszinte és hazafias kötelességnek tekintik az államnyelv megtanulását és terjesztését. Amennyire vigasz­taló ezen tudat, annyira lesújtó azou tapasztalat, hogy a nemzetiségek között még számosán van­nak olyanok, akik mint álpróféták visszatartják a kevésbé müveit népet a haladás útjában. Ha a Beregmegye háromnegyedrészét magá­ban foglaló munkács-szent-miklósi uradalmat be- útazzuk, azomorúau tapasztaljuk, hogy ezen a nagy kiterjedésű birtokon sok liazafiatlau elem él, akiket a hires Rákócy-féle uradalom jelenlegi birtokosának köztünk élő direktora Morva- és Csehországokból telepitett ide. A morva és cseh sógorok abban keresik itt fölényüket, hogy ide­gen szokásaikat az összetartozandóság tudatában rokon feleikkel folyton ápolják. Mindent, ami magyar, lenéznek, vagy megvetnek. Kicsúfolják nemzeti erényeinket, s folyton akadályt gördíte­nek az állami iskolák missiójának útjába. Hogy többet ne említsünk, maga az ura­dalom jószágigazgatója — a földi javak bősége közepeit — sem érez magában kötelezettséget a magyar nyelv elsajátítására, s a Magyarországban képesített tisztviselők alkalmazására, mindenben idegen isteneknek áldoz. A nagy kiteijedésü bir­tokon az igazgatóval együtt morvák és csehek űzik uemannyira gerinauizáló, mint inkább csehe- sitési munkáikat. Beregmegye közoktatásügye évenként 60,000 frt államsegélyt vesz igénybe. Ezen nagy költe­kezés által a magyarosodás ügyének villámgyor­sasággal kellene terjednie, ha a megye negyed­részét haszonélvező uradalom tisztviselői nyelvben és érzelemben mind magyarok lennének, s az állami érdek támogatására sietnének, de a jelen körülmények között ezen óriási pénz nagyrésze céltalanul költetik el. Ha megyénk lakosainak gyermekei megtanulják is a magyar nyelvet, mit érnek vele. Felnőtt korukban az uradalom támo­gatása nélkül meg nem élhetnek. Az uradalomban alkalmazott tisztekkel magyar nyelven nem érint­kezhetnek. Hogy a keresetadó tisztjével érdembe hozott munkabérükről leszámolhassanak, kényte­lenek annak cseh nyelvét megtanulni, s e miatt a nagy küzdelemmel elsajátított hazai nyelvet szegre akaszthatják, nagy dicsőségére a magyar kormánynak, mely költekezései mellett behunyt szemmel nézi az éj madarainak a magyar állam élő fáján való kopácsolásait. Hijába való itt min­den magyarositási törekvés, hol a sötétség ezen baglyai huhognak. Ha azt akarjuk, hogy e vidék népe a ma­gyar nyelvet megtanulja és azt az életben hasz­nálja, akkor a kormány képviseletében álló hiva­talnokoknak ostorra van szükségük, melylyel miként az isteni mester Jeruzsálem templomából, úgy űzzék ki innen a magyarral assimilálni nem akaró idegeneket. Mindaddig, mig csehek és mor­vák űzik itt hazafiatlan játékaikat, addig e vidék meg nem magyarosodhatik, A kormány hatalmas szavával ráparancsol­hat a Rákócy-javak jelenlegi birtokosára, mint magyarországi felsőházi tagra, s kényszerítheti, hogy uradalmában, Magyarországban, képesített és állampolgári joggal felruházott hivatalnokokat tartson. Ha ezt megteszi, akkor hiszem, hogy a hazaszeretetnek létfeltétele, a nemzeti nyelv elter­* Kéretnek a hazai lapok e közlemény átvételére. Szerk. Társadalmi-, gazdasági-, ssépirodalmi hetilap. »Munkács város hivatalos hirdetéseinek» a „munkácsi sziniigy-gyámolitó-, és a munkácsi önkéntes tüzoltó-egyesületeknek“ közlönye. Minden a lap szellemi részét illető közlemények a „Munkács“ szerkesztőségéhez; előfizetési, hirdetési dijak és közlemények a kiadóhoz küldendők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom