Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-07-16 / 29. szám
botránkoztató az, mily piszkosak, szemetesek utcáink. A főutcát ugyan hetenként egyszer-kétszer, úgyahogy, a nagyjából felseprik, de ezzel még koránt sincs megtéve kötelességünk az utcák tisz tán tartására nézve. Nézzünk be a mellékutcákba is, ott is találunk seperni valót. Ott van igazán a piszok, sár s más büzhödt anyag felhalmozva. Ne legyünk vele úgy, mint az egyszeri ember, ki csak felső ruháját tartá tisztán, a több t úgy sem látják. Ha nincs a városnak rá való pénze, van hatalma, használja azt. Ha máskép nem lehet, kényszer úton kötelezzen el minden háztulajdonost, hogy a háza előtti tért és vizvezető csatornát tartsa tisztán. Naponként, vagy legalább egy héten kétszer-háromszor sepertessen. Erre el lehet kötelezni mindenkit. Az igy összegyűlt szemetet ne engedje a város szél vagy eső által ismét szét- hordatni, hanem a meghatározott seprési napokon azonnal hordássá el. Az udvarok megvizsgálására nézve régóta van ugyan már egy többtagú bizottság kiküldve, melynek kötelessége lett volna a városban levő valamennyi udvart megvizsgálni. De valljuk meg az igazat, e bizottság nem tett semmit. Ha megvizsgált is néhány piszkos udvart, jegyzőkönyvet vett fel, gazdáját megbüntetendönek véleményezte, s abba maradt, sem az udvár meg nem tisztult, sem gazdája meg nem büntettetett. Ez úton városunkban a tisztaságot soha meg nem honosítjuk. Szigorú felügyelet, a tisztaság ellen vétőknek következetes megbüntetése vethet véget e megrögzött, de még elhárítható bajnak. Ha utcáink, udvaraink megtisztulnak a szennytől, a mocsoktól, akkor reménylhetjük, hogy városunk levegője ismét egészséges, jó és élvezhető leend, az utcák s udvarok tisztántartása piszokszerető polgártársainkat is a tisztaságra ösztönzi, s ez által az elsatnyult, dologkerülő, beteges akosság helyét, lassanként egészséges, ép, dologszerető, vidám és erőteljes lakosság váltja fel. Búvár. Egyleti élet. A beregmegyei körjegyzők egyesülete e hó 13-án tartá közgyűlését Munkácson a városház nagy tanácstermében Jobszty Gyula elnöklete alatt. Addig is, mig e közgyűléssel és határozataival bővebben és részletesen foglalkoznánk, a gyűlés lefolyásáról röviden a következőket jegyezzük meg: Jobszty Gyula elnök szívélyesen üdvözölvén a megjelent tagokat, őket kitartás és munkálkodásra buzdítván, a gyűlést megnyitottnak nyilván it j a. Az egyesület nevében az egyesület jegyzője Uszkay Bálint üdvözlé az elnököt. Szép és tartalmas beszédében az egylet bizalmának s szere- tetének ad kifejezést az elnök iránt, s lelkes szavakkal kéri társait a munkára. Uszkay Bálint beszéde a legkellemesebben lepte meg a jelenlevőket. Majd olvastatott az elnök által a választmány nevében előterjesztett s az egyleti működés © Z£Z. I.-lxez. Mióta szeretlek, Akármerre járok*, Akármilyen szépen nyílnak Körül a virágok — S akármilyen tájnak Ragyog reám képe: Te szövődöl gondolatim Minden rejtekébe I Néha azt kivánom, Hogy ne szeretnélek, Hogy egy percig röpülhetne Szabadon e lélek , . . De mikorra vágyam Erre szókat lelne: Százszor jobban égek érted, Szivem szép szerelme ! Mi vagy óh leányka, Mi vagy édes lelkem ? Sokszoi kérdém s feleletül Csak e szókat leltem : Aki a virágot Es szerelmet adja: Te vagy, te vagy a jó isten Legszebb gondolatjel ! uj irányát jelölő javaslat, mely Uszkay Bálint lelkes beszéde után egyhangúlag elfogadtatott. Ezenkívül több lényeges javaslat tárgyaltatott, s úgy látszik, hogy e közgyűlés uj fordulatot s irányt nyitott meg a beregmegyei jegyzői egylet életében. Úgy az árva-ügyek kezelése, mint a „Községi Közlöny“ járatására vonatkozó indítványok közhelyesléssel fogadtattak, Bartha László budapesti kerületi jegyző, a „Községi Közlöny“ szerkesztője, az egyesület tiszteletbeli tagjául választatott. A törvényhatóság első tisztviselőjének a községi ügyek javítása, az elhanyagolt jegyzői érdekek felkarolásánál szebb tere nem nyithatott, társadalmi úton is közrehatni a jobb és helyesebb adminisztráció érdekében. Az ilyen együttes találkozások s megbeszélések sokkal többet érnek minden dörgedelmes rendeletnél. A gyűlés tapintatos vezetése s rendes mederben való tartása, az a meleg érdeklődés, melylyel ezen gyűlést az alispán úr vezette, meggyőzött arról, hogy szivén viseli az\ egyesület ügyeit, s az egyesületnek csak gratulálhatunk, hogy ügyei vezetését ily tapintatos és buzgó egyén kezébe tette le. Most már a sor a tagokon van bebizonyítani, hogy lelkesedésük nem szalmatüz, hanem a komoly munka iránt való meleg érdeklődés, mi ebben nem is kételkedünk, s örömmel üdvözöljük a jegyzői kart, s megkezdjük ezennel közlését azon javaslatnak, mely az egyleti tevékenység uj irányát s az egyesületi tagok érdekeinek előmozdítását körvonalozza; a javaslat ez: Egyletünk folyó évi ápril 12-én tartott választmányi ülésén beható tanácskozás tárgyává tettük azon kérdést: mi módon volna a községi o jegyzőknek megyénkben már csaknem elviselhetetlen helyzetén segíthető, és mi módon volnának a községi jegyzők érdekei sikeresen előmozdítható k ? A választmány minden egyes tagja át volt hatva azon meggyőződéstől, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan, és többféle irányban javítást igényel. A tanácskozás folyama alatt különböző indítványok tétettek, de végül mégis azon szomorú meggyőződésre jutottunk, hogy ez idő szerint legkisebb reményünk sem lehet ahoz, hogy az egylet a községi jegyzők helyzetének javítását kieszközölni képes legyen. Felette sajnálatos ugyanis, de elvitázhatat- lan tény, hogy ámbár választott tisztviselők vagyunk általánosságban, épen nem örvendhetünk olyan közbizalomnak és népszerűségnek, mely helyzetünk javítására bármilyen irányban megindítandó akciónak szilárd alapja volna, sőt fájdalom, a törvényhatósági bizottsági tagok és a nagy közönség túlnyomó része irányunkban határozott ellenszenvvel viseltetik; holott helyzetünk és sorsunk javítását első sorban csakis a törvényhatóságtól várhatjuk. Alázatos véleményünk szerint mindenekelőtt arra kell tehát törekednünk, hogy az irányunkAmit jó tudni a vidékieknek. — Kiállítási levél. — Budapest, július 8. Az országos kiállítási bizottság a külföldi és vidéki látogatókkal szemben a legjelentékenyebb, elismerésre méltó intézkedést az által tette, hogy felállította, illetve engedélyt adott a kiállítási tudakozó és bizományi intézet szervezésére és felállítására. Hogy miben áll ez intézmény fontossága, legyen szabad egy pár példával illusztrálnunk. Akár vidéki, akar külföldi látogató rándul a fővárosba a kiállítás megtekintése végett, az — kiváltkép ha most van először Budapesten -— bizonyára programiujába veszi a főváros nevezetességeinek, múzeumainak, színházainak s kiránduló helyeinek megtekintését is, sőt számosán még hivatalos és nem hivatalos ügyeket is óhajtanak ez alkalommal elintézni. S mily kevés lehet azok száma, akik a fővárosban — ha jártak is már itt egyszer-másszor ~ tekintve annak gyors terjeszkedését és változását, minden akadály és késedelem nélkül eltudnának igazodni, vagy a legjobb esetben csak időveszteséggel, s tetemes költséggel tehetnék ezt. Vagy például mily nehezére esnék a kiállítási terület bekalandozásában meglehetősen elfáradt idegenban széles körökben uralkodó ellenszenvet minél- előbb rokonszenv és bizalom váltsa fel. Legtöbbet tehet e tekintetben a helyes irányú egyleti tevékenység. Sajnálatos, de ez ideig annyira ment az egyleti tagok részvétleusége, hogy az egylet vezetői kénytelenek voltak annak megszüntetésével komolyan foglalkozni. Pedig várhatjuk-e sorsunk javulását más tényezőktől, ha saját magunk temetjük el ügyünket a közöny sírjába. (Folytatjuk). Nyilatkozat. Azon több oldalról érkező kérdésre, hogy Günther Ágoston uradalmi igazgató a ragályos szarvasmarhát Dombokról Polenára csakugyan felhajtatta-é. annyit válaszolunk, hogy levelezőnk jellemességében s igazmondóságában nincs okunk kételkedni; hogy megtorlására e közvagyont veszélyeztető tettnek tétettek-e lépések, nem tudjuk, mi regisztrálunk mindent, fői g ha a közlemény szavahihető egyéntől ered. Günther úr nem ért magyarul, talán nem is tudja, hogy mi foglaltatik az „Egy okleveles gazdász közleményében. Különben hisszük, hogy úgy a főméitóságu gróf, miut a közigazgatási hatóság vizsgálat tárgyává teszik ez ügyet, s németül kérdik meg Günther urat, talán azt jobban megérti, mint a mi magyar közleményünket. — „Qui tacet, consentire videtur.“ A szerkesztőség. Nyílt köszönet. Főméltóságu gróf Schőnborn Ervinné a munkácsi nőegylet fővédnöke a nőegylet által építendő árvaházhoz 220 szál deszkát,^ 10000 zsindelyt, 40 heti, ineszet kegyeskedett adományozni, mely nagylelkű adományáért fogadja e helyen is, a nőegylet nevében nyilvánított leghálásabb köszönetemel. Munkács, 1885. julius hó 12. özv. Nuszer Jánosné, a segélyző nőegylet elnöke. Hírek. — Kérjük lapunk olvasóit, hogy előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek; nehogy a lap szétküldése és kiadásában zavar álljon be. Előfizethetni Farkuk Kálmán és Bercsik Emil könyvkereskedésében. Postai előfizetések a kiadó nevére intézendök. — Zuhany a vasúti kocsiban. A magyar északkeleti vasút munkács-bátyui vonalán olyan III. oszt. kocsi küzlekedett a múlt héten, melynek tetején keresztül úgy ömlött a viz, mint a zuhanycsőből. Egy másik kocsin meg ablak nem volt, egyszóval az utasok kényelme viharos időben igen kellemes volt. Talán a közönség érdeke nagyobb figyelmet kívánna. Megtörtént az is, nek, ha egy színházi, mulatóhelyi, vagy mondjuk fürdőjegyért a kiállítás területéről be kellene fáradnia a fővárosba, s onnan ismét vissza a kiállításba, mely esetben a belépti dijat is kétszer kellene fizetnie. íme. mindezeket megteszi, illetve rendelkezésre bocsátja a kiállítási tudakozó és bizományi intézet, mely mindjárt a főbejáratnál balra, csinos kis pavillonban nyert elhelyezést, úgy, hogy a kiállítási területen belül a legnagyobb nyugodtsággal és pontossággal elvégezhetjük napi teendőinket minden fáradság és tetemesebb kiadás nélkül. A hivatalos felügyelet és ellenőrzés alatt álló intézmény szervezetéből közöljük a következő általánosabb érdekű részleteket: 1. Minden kiállító közölheti az irodával a helyet, napot és órát, melyben vele személyesen érintkezni és beszélni lehet és viszont ugyanezt mindenki megtudhatja az intézetnél. 2. Mindenki a kiállított tárgyak kiállítási helyét, származását és esetleg a kiállító nevét is megtudhatja az intézetnél. 3. Minden nem kiállító közölheti az intézettel a helyet és időt, melyben vele személyesen érintkezni és beszélni lehet és viszont mindenki megtudhatja azt az intézettől. 4. Minden látogató intézkedéseket tehet az intézetnél az iránt, hogy valakivel az általa megjelölendő helyen tanácskozzék.
