Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-06-25 / 26. szám
íme moat már a közönség előtt áll az alis- páni intézkedés a vállalattal szemben. Miudahárom közleményt összehasonlíthatja mindenki, s meggyőződhetik róla, hogy mit ért az alispán intézkedése a vállalkozókkal szemben. A közigazgatási bizottsághoz tett jelentés utolsó előtti kikezdésben ez van: „Mindezen intézkedéseimet a fővállalat képviselője a legnagyobb készséggel azonnal életbe léptette, sat. sat és fentebb érintett 12’/0-i levonást kivánatomra 6°/0-ira szállította le, s igv azok nem lesznek többé utalva arra, hogy a munkásokat zsarolják.“ Es miből állottak ez intézkedések? Abból, hogy a mértékek. árjegyzékek stb. rendben legyenek, s főleg, hogy a pléli-pénz nominális értékben fogadtassák el, de a vállalatnak joga legyen a saját pénzét 12%-i levonással váltani vissza. Hogy a vállalat- képviselője ígéretet tett az Alispán úr kívánságára a %-it lejebb szállítani, az „Nesze semmi, fogd meg jól“, mutatja az itt levő másolat, melyet a vállalat itteni képviselőjéhez május 26-ikán, tehát előbbi intézkedése és a kapott szóbeli ígéret után egy hóval intézett. Hogy a 12'Yu-i a munkás néptől vonatott le itt áll az alispáni rendeletben szóról-szóra „stb. stb., s így a korcsmárosok a túlmagas °/# levonás által nem lesznek többé utalva arra, hogy a munkásokat zsarolják.“ Tehát az alispán úr maga beismeri, hogy a munkás népet csakugyan zsarolják. Ha még végre a rendelet utolsó pontját, összevetjük az elejével, az ember nem tudja, mit képzeljen róla, vájjon komolyan voltak-e ezek mondva, vagy csak tréfából. Az utolsó pont ezt mondja : „Ellenkező esetben kénytelen leszek azok használatát teljesen betiltani.“ Ha a vállalkozónak ezen joga törvényen, vagy engedményen alapszik, akkor az Alispán úr híjába fenyegetőzik betiltással, ha pedig törvénytelen alapon nyugszik. akkor nem kellett volna kérni a leszállítást sem, hanem azonnal betiltani, s mint olyat megbüntetni, vagy legalább előbbi kérelmünk szerint a vállalattal visszafizettetni. A mostani állapotokról és a készülő félben levő tervezetekről jövőre. Az aratásról. Most, midőn az aratás ideje közeleg, a gazda előtt nem lehet közönyös dolog az, hogy mikor arasson. Tiz hónapon keresztül fárad, izzad, reméli és kétségeskedik. A régi úrdógás időben a földes úr, vagy annak ispánja, sáfárja kiadta a rendeletet, hogy eddig, vagy addig nem szabad az aratást megkezdeni és ez teljesen szabályozó volt. Éhez többet nem lehetett szólani. Ami elhangzott egyszer, azt szentirásként teljesíteni is kellett. Megfelelt-é a gazda érdekének, kívánságának ezen intézkedés, az nem vetetett számításba. így kellett leni. Punktum. De másrészről az is igaz, hogy, ha a földmi vés megszorult, az uraság magtárából, vagy pénztárából segélyt i< kapott. Ma a dolog másképen áll. Kiki magának dolgozik és maga határozza meg munkássága körét, idejét. Az aratást is tetszése szerint végezheti előbb, vagy később. Azaratás meghatározásánál három dolog lehet irányadó. 1-ör a mag súlya, 2-or a mag értéke, mely ösrzefügg jóságával ; 3-or a piaci kereslet A két elsőbb kérdés egymást támogatja és egészíti ki. Ha a gabona fajok bármelyike túlságosan inegérleltetik, azáltal a külső héj nagyon megvastagodván, vészit súlyából i-, értékéből is. A megvastagodott héjról tudjuk, hogy csak a korpa mennyiségét szaporítja, mely sokkal köuj-- nyebb. mint a keményítőt tartalmazó liszt rész, tehát a túléreketés által vészit a mag súlyából, s minthogy a korpa mennyiség szaporítása szintén a keményítőt tartalmazó részek rovására történik, vészit a mag értékéből is. Ezekhez járul még, hogy a túléreltetés folytán a magnak burkai megnyílnak, s minthogy a legerőteljesebb, legkifejlettebb magvak érnek meg legkorábban, mert ezek a többiek rovására is élnek, az aratás, kévébe kötözés, keresztekbe, onnan szekérre, onmit ismét kazlakba, vagy bármibe való rakási munkásság véghez vitele alatt épen a legszebb magvak hullanak el, úgy, hogy mire a zsákba kerülnek fele, és pedig a legértékesebb fele elveszett. Világos ezekből, hogy a gabona nemnek aratását nem szabad a kalászban való teljes raegkeménye- dédg halasztani. Elég, ha a magvak félkemények, a körömmel még könnyen szét választhatók. Ilyenkor aratva a szalma is használhatóbb, nem törik oly könnyen, tehát a kalászok sem hullnak annyira be, hogy a sarló,vagy kasza alákerüljenek. Mindezekhez jön még, hogy az' igy végzett aratásnál a magvak színe szebb, világosabb lesz, nem halaványulnak el annyira, mint a később aratott magvakéi, mely a vevő előtt is tetszetősebb lévén, hamarább 3 jobb áron kél el. Végre ezekután a korábbi aratást az is kell, hogy siettesse, hogy minél előbb piacra kerülhessen az aratás eredménye. Rendszerint az kapja a legjobb árt, ki legelőbb vetette piacra termését. Később, midőn a világ minden népe a piacra ment eladó termésével- az árak csökkennek s december, vagy január végéig nem igen szoktak emelkedni, sőt most, hogy Amerika és Ausztrália is a verseny térre lépett Európában, azután is ritkán törteink emelkedés. A régieknél megjárta az a közmondás, „ó szalona, ó búza legyen a kamarában,“ de ma más világ van, mások a szükségletek, másként kell gazdálkodni. Elmondtuk, Használja fel, ki, hogy akarja. Tisztelt szerkesztő úr! Becses lapjának múlt számában a f. hó lfi-án előfordult tűzesetről való közleményében megjegyzi, hogy a tűzoltók a tűz keletkezése után egy óra múlva és szárazon (viz nélkül) érkeztek meg. Kötelességemnek tartom ezekre a következőkkel válaszolni: Mig a városi tanács a tűzjelzésről nem gondoskodik, mindaddig legalább is 20 percre van szükség, hogy a szivattyúk mozgásba hozassanak, különösen éjjel, amikor a harangozok olyan nehezen cihelődnek elő a toronykulcsokkal. Az említett tűz keletkezésekor a piacon sétálva elég korán vettem észre az égést a láthatáron, de mert nem voltam biztos, vájjon a városban ég-e! csak befogatni rendeltem volt, s a rendőrséget figyelmeztettem ; az első jelre kivonult a két szivattyú szerkocsi s egy vizet hordó kocsi. A szivattyúkban vizet tartani nem szabad, lévén azok belső felszerelésükben teljesen fémekből. Ennyiben kellett szárazon kivonulni. Hogy vízhiány miatt nem dolgozhattunk, azt részben a Tölté.--utca lakóinak megmagyarázhatatlan maga viselete idézte elő, mert a tűzhelyhez legközelebbi kutat mint viznélkülit jelentették, a távolabb eső kutágásról leszakgatták azjostort Hanem ezen segíthettünk volna, ha elegendő hosszú tömlőkkel bírnánk, de 7—8 méter hosszú tömlővel a vizet 40—45 méternyi távolra vezetni lehetetlenség. Végre akép segítettünk magunkon, hogy 2, mond két dézsával, mert a többi a városi gazda úr szerint a laktanya-építésnél vau használatban, 70 méternyi távolságból hordtuk a vizet a szivattyúkba, mig kaptunk a Latorcáról. De ki volna felelős, ha, amitől az Isten óvja városunkat, olyan tiiz támadna, mint legközelebb volt Lőcsén ? Mit tehetnénk mi, akikben a jóakarat meg van, azzal a két dézsával és 7 méter hosszú tömlővel ? Hanem a magyar ember a maga kárán tanul, azt tartja a bölcs városi tanács. Bürget, alparancsnok. E válaszszal nem vagyunk megelégedve. Hogy nincsen meg a kellő felszerelés, panaszos hangon elmondani, azzal még nem született meg semmi. Tudtunkkal volt elég cső, de úgy halljuk, hogy kútak tisztítására használták fel. Tessék az ilyeket kikeresni és illetékes helyen tudtul adni Hogy a város gazdája elviteti a létrákat, dézsákat és szükség esetén nincs mit kézbe venni, azt szintén nem ilyen hangon kell elmondani. A tűzoltó-szerekhez a városi gazdának nem szabad nyúlni a végből, hogy cementhordásra s más egyebekre használja fel. Jelentse be a képviselő- testületnek az ilyen rendetlen eljárást káplárostó együtt, aki esti tiz órakor már dörmögve kél fel ágyából, s nem akar intézkedni éjszakának idején. Tessék a hiányokat, a szükségeseket, a rendetlenségeket nyíltan feltárni, tessék egy javaslattal előállani, ha életre való lesz, odaállunk mi is a segitők közé és addig nem nyugszunk, mig teljesedésbe nem megy. Ami a közönség előnyére, javára vonatkozik, azt nyiltan kell letárgyalni. A titkolódzás, még ha üdvös lenne is, idegeukejöjj el tavasz .... Jöjj el virágos szép tavasz. Tárd fel himes virányidat! Talán orvosa lesz sok szív Áradozó fájdalminak. —----------Ki t gond, bfi, baj és bánatért. Talán tevéled felvidul —• S ha te virulsz, talán öröm. Virul szive bánatibúl. Vagy ha már épen veszni kell ; Ha a bú megtör sok szivet: Jöjj el tavasz, te szép tavasz — Sirjok ne legyen oly rideg ! — — — Tarnóozy Tivadar. Budapesti általános kiállítás. Törökország és Szerbia a keleti pavíllonban Kimondhatatlan az a vará'zs, a mely a „Kelet“ szóban rejtik. E szó hallatára a nyugati ember képzeletében ezernyi tarka szálakból szövődik ösz- sze ama ragyog«) mesés világ képe. a melyet hajdan gyermekéveink álmaiban láttunk. A ki tehát a keleti országok csarnokába lép, az benne a Kelet csodás világának egy képmását reméli föltalálhatni. A látogató, még mágikus hatása alatt áll ama benyomásnak, a melyet a csarnok keleti arcliitektnrája, a tarkára festet homlokzat, a mór Ízlésű kupolatorok, a bárok ivü, magas, dervis-sipkához hasonló tetőzet gyakorolt reá. Es íme, alig tekint körül, a bejárat két oldalán már is lát olyan dolgokat, a melyek gyönyörű töredékei a Kelet tündérvilágának. A jobb- boklali szekrényben török női kézi munkák és keleti díszműáruk pompáznak és hölgyeink ámulva bámulják e tömérdek remekműveket, a melyek styljök, sziuezetök sajátossága által vonják magukra a figyelmet Minden vonása, minden öltése, minden színárnyalata e tárgya nak előnyösen tér el a nyugati divat kopott sablonjától. A legfeltűnőbbek itt a csodás finomságú virághimzések, továbbá a hegyes orrú szép női papucsok; e gyö- .nyörü picziny czipök dús ar; ny- és ezüsthimzé*e, a maga változatos és eredeti rajzaival, méltó mintájául és egyúttal uj motívumok kiapadhatatlan forrásául szolgálhatná honi mühimzésünknek. A nővilág osztatlan tetszését bírja e gyűjteményben egy ragyogó, piros selyemből készített napernyő; az ernyőkorongba köröskörül a koránnak egy verse van aranynyal hímezve és körötte ugyancsak arauyhimzésü arabeszkek fonódnak végig játszi vonalakban. A balfelől álló szekrény tartalmát a férfinem csodálja meg leginkább. Ez a török dohány kezelő «ég gyűjteményét foglalj«, magában. Egek! Mely üde szin, mely finom illat, mely gyönge, vékony szálak! Ez a dohány az aranytól kölcsönözte színét, a rózsától illatát. Nem tudom, van-e a keleti meséknek is egy Loreley-tündérjök, de nem csodálnám, ha e doliány vékony, hosszú szálainak láttára valamely törők lantos dalolni kezdene egy tündérleányról, a ki illatos, hullámos szőke haját levágja és ajándékul odanyujtja egy szép ifjúnak, hogy az emberi nem örök időig gyönyörködjék fürteinek édes illatában . . . A szomszéd folyosó a csarnok voltakép való török osztályát foglalja magában. A falak körül álló szekrényekben középkori hadiszereket, antik szőnyegeket, mindenféle hímzéseket és az egykori török dicsőség egyéb emlékeit pillantja meg a látogató. A háttérben azonbar egy szépmivü farács által elzárt tőrök lakószoba látható. A berendezést ama kényelem jellegzi, mely a keleti élet minden izében föltalálható. A falon dagadozó, ruganyos alacsony szőnyegekerevet húzódik végig, kellemes pihenőre, csöndes mélázásra híva. Két sárgaréz edény áll a terem közepén; az egyikben a kávét főzik,a másikban szénparázs ég. a melyre tömjént és egyéb fűszereket hintenek a végből, hogy kellemes illat töltse be a levegőt. Széles berakott mivü szekrények terülnek el a fal mentén és az ablak sűrű rácsozata arra vall, hogy ez a terem a török nő lakóhelye. A hárem egy töredéke tehát. Bóditó érzékiséget
