Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-06-18 / 25. szám
25. szám. tK"#—^ Előfizetési ár: A A / Egész évre ....................4 irt. \ Fé lévre..........................2 írt. A y Községeknek és tanitöknak egész j évre......................................2 frt. A 7R ' 1____ f A A E gyes szám ára 10 kr. ^ • f ^^ A X . , : f 4 nyilt-terben minde?i garmond /y sor ára 20 kr. k * -----~ f | M egjelenik minden csütörtökön. | $ —#-& Munkács, 1885. junius hó 18. II. évfolyam. Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél egyes szó után i kr. : minden Azonfelül bélyeg 30 kr. Ki éviéit díszbe tűk s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint\ minden négyszög címét er után s kr. számit tátik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény hyujtatik. <s> i * I 4 Tá^adLataa£> gazdagságig ssapi:rj©dLataiA hafeiiap« >Munkács város hivatalos hirdetéseinek« a „munkácsi szinügy-gyámolitó-, és a munkácsi önkéntes tűzoltó-egyesületeknek“ közlönye. Minden a lap szellemi részét illető közlemények a „Munkács“ szerkesztőségéhez; előfizetési, hirdetési dijak és közlemények a kiadóhoz küldendők. Üdvözlet. Üdvözöljük fő méltóságú gróf Schön- born Ervin urat itthon, mert igazán Munkácson van ő itthon, e helyen, hol az alföld szélétől fel a galíciai hágóig, jobb és balfelől minden szem és fül az ő embereire néz és hallgat, s minden talpalatnyi föld az övé, mert amit a szegény ruthén bir, oly elenyészőleg csekély, hogy említést sem érdemel. Üdvözletünkhöz több kérést is csatolunk, s reméljük, ha a magyar főurhoz szólunk, nem veszi azt rósz néven. Nyíltan adjuk elő szivünk óhaját, nem titkolunk el semmit. Első kérésünk Kegyelmes úr, hogy tegye magyarrá ezt az uradalmat. Ma nem az, mert itt levő legfőbb tisztviselője Nagyméltóságodnak nem érti meg a mi nyelvünket, nem érzi át a mi kívánalmainkat Fáj nekünk, hogy azon tisztes apák gyermekei, kik ez uradalom szolgálatában őszültek meg becsülettel, elutasittatnak, mert úgymond az intéző főtiszt, hogy »önök nem nekünk valók«, fáj nekünk, hogy ma, midőn e hon minden szakpályára nevel kitűnő egyéneket, azok mellőzésével idegenek foglalják el a legjövedelmezőbb állásokat, s egy idő óta e nagy uradalomban mindenki talál állást, csak a magyar szakembernek nincs itt nyugodt otthona. Nagyméltóságod már számtalanszor bebizonyította, hogy szereti e szép magyar hazát, s ott az országos kiállításon emelkedő díszes pavilion méltóképen hirdeti ezt. Nagymáltóságod elrendelte, hogy rövid idő alatt minden tisztje tanulja meg a magyar nyelvet — és hány tett eleget e magas óhajtásnak? Bizony nagyon kevés, talán egy sem ! Második kérésünk Nagyméltóságodhoz, hogy működjék közre e város felvirágoztatásán. Elmaradtunk, a kor sokban túlszárnyalt, de lázas siettséggel igyekezünk pótolni a hiányokat. E város egy évtized óta közjövedelmének s vagyonának egyrészét a művelődés oltárára rakta, s több mint 290 ezer frtot fordított az iskolaügyre, s midőn a terheket nem birva, átadta alsóbb iskoláit az állam részére, az uradalom volt az első mely a mai apáca iskola helyiség bérének felmondásával felelt, mintha bizony az uradalmat és ennek itt levő tisztségét nem érdekelhetné úgy, sőt talán jobban a nevelés ügye, — mint az utolsó napszámost. Őszintén s leplezetlenül mondjuk Nagyméltóságod előtt, hogy nagyon ritkán van e város azon szerencsés helyzetben, hogy akarata megegyezzék az uradalom akaratával. Nem vizsgáljuk az okokat, mindkét félben meglehet a hiba, de hogy ne említsünk fel más körülményt, az uradalom százados utat tilt el. s zaklatja azokat, kik arra mennek, de van ilyen ügy uradalom és város közt számtalan. Harmadik kérésünket Nagyméltóságodhoz, nemcsak úgy mint nagybirtokoshoz, hanem úgy is mint a helyi gimnázium egyik alapítójához, s a magyar közművelődét! egyesület fővédnökéhez intézzük. Munkács alsóbb nevelésügye, a népiskolai ügy, ma már a haza bármely városának nevelés-ügyével bátran kiállja a versenyt, csak csonka 4 osztályú gimnáziuma várja már évek óta a kiegészítést. Nagyméltóságodnak itt lakó tisztsége — de e város — uradalmának székvárosa, legfőbb óhajai közé számítja ennek kiegészítését. De ez nem is óhaj, hanem oly jogos kívánat, melyért már ezereket áldozott e város. Nagyméltóságod tudni fogja ézvényesiteni akaratát ez irányban, s ha törekvését siker koronázandja, nemcsak e város, hanem az egész felvidék áldani fogja nevét. Nem kérünk ez alkalommal többet, nem panaszlunk semmit, hanem még egyszer szívből üdvözöljük Nagyméltóságodat itthon, s óhajtjuk, hogy minél többször s huzamosabb időre legyen szerencsénk! .7\gv munkácsi polgár. Kivonat Beregmegye alispánjának a közigazgatási bizottsághoz előterjesztett 1885. évi ápril havi jelentéséből. „Minthogy a Munkács-beszkidi vasút építésénél alkalmazott munkánk hiányos élelmezése zsarolása, valamint a munkások között uralgó járványok és a betegek hiányos volta felől külöm- böző hívek voltak forgalomban, szolyvai működésem ideje alatt kiilömben is szándékom volt ezen hírek mibenléte felöl magamnak személyes meggyőző - dést szerezni, de erre Főispán úr ő méltósága által is fel hivattam. Mihez képest egy szombaton délután és egy arra következett vasárnapén a főorvossal és járás- beli szolgabiróval együtt a Szolyván felüli vidéket beutazván, azon meggyőződésre jutottam, hogy a forgalomba hozott hirek részben alaptalanok, részben túlzottak valának. Az egészségügyi állapotok felől a főorvos lesz hivatva jelentést tenni. Ettől eltekintve, az ottani helyzetet és viszonyokat röviden a következőkben jelezhetem: A fővállalat saját regijébe felfogadott munkásait rendes pénztárnokai által kéthetenkint egyszer fizeti. Időközileg munkavezetői által pléh és papir-markokban ad élelmi-szerekre előlegeket. Az élelmezés a fővállalat által a vonalon sűrűén felállított barakkokban élelmezési vállalkozók által történik, kik a jogosítványért és a barakk használatáért a fővállalatnak akként adóztak, hogy az általok bevett markok beváltása alkalmával tőlük azoknak 12°'„-ja levonatott. Az élelmezési vállalkozók némelyike viszont az által igyekezett titokban magát kárpótolni, hogy a gyámoltalanabb munkásoktól hasonló percent levonásával fogadta el a markokat, vagy a fővállalat által megállapított mérsékelt tarifánál, melyet sehol kifüggesztve nem találtam, magasabb árakon adta az élelmi-szereket és italokat. Legnagyobb visszaélő eket tapasztaltam az alvállalkozóknál, kik saját barakk-korcsmáikban munkásaikat magok élelmezik, és a fővállalat példájára sziutín markokban adtak előlegeket ; de ezen markokat pénzértékben senki más el nem fogadván, munkásaikat az élelmezésnél tetszésük szerint zsarolták. Az élelmi szereket nagyválasztékban és elegendő mennyiségben mindenütt jóknak, ellenben a szeszes italokat egynéhány, különösen az uradalmi regále-bérlő által felállított bárakk-korcs- mákban hiányosaknak találtuk. A tapasztaltak alapján akként intézkedtem, hogy egyedül a fővállalat legyen jogosítva az ottani forgalomban az apró pénz hiányát is pótló markok kibocsájfására, s szükség esetéit ilyenekkel az alvállalkozókat is a fővállalat lássa el, s azok minden barakk-korcsmában készpénz gyanánt teljes névértékben elfogadtassanak, hogy továbbá a járásbeli szolgabiró által jóváhagyott és aláírásával ellátott árszabály a vonal mentén minden korcsmában ki legyen függesztve és betar- tassék. • Mindezen intézkedéseimet a fővállalat képviselője a legnagyobb készséggel azonnal életbe léptette, és azokat a munkásoknak is kihirdet- tetni rendelte, sőt az élelmezési vállalkozókkal szemben ez ideig gyakorolt és fentebb érintett 12 száztóli levonást kivánatomra 6 száztólira szállította le, s igy azok nem lesznek többé utalva arra, hogy a munkásokat zsarolják. A járásbeli szolgabirót hazajövet rendeletileg is utasítottam, bogy a jelzett rendszabályok pontos végrehajtása és betartása fölött őrködjék, és az ezentúl előfordulandó visszaéléseket az ilyen alkalommal elkerülhetlenül szükséges szigorral büntesse, hogy továbbá az élelmiszerek és italok minőségét orvos közreműködése mellett gyakrabban vizsgálja, és a hiányos élelmi-szereket vagy italokat kérlelhetlen szigorral semmisítse meg, egyszersmind a gyanithatőlag létező hamis mértékeket kobozza el.“ Kívánatra a fenti jelentést közöljük, minthogy az Alispán úrnak azon állításunk ellen volt kifogása, hogy a pléh és papírdarab pénzek elfogadását, aláírásával törvényesítette, íme a hetedik kikezdésben ez van: „A tapasztaltak alapján aként intézkedtem, hogy — — — azok, t. i. a pléh és papírdarabok, minden barak- korcsmában készpénz gyanánt teljes névértékben elfogadtassanak.“ Hát nem törvényesités ez? Az egész jelentés igen szép hivatalos nyelven vau Írva, de alapjában teljesen megegyezik a mi állításunkkal. Engedjen meg az Alispán úr, mi igen tiszteljük személyét is, hivatalos állását is, de téves eljárása felett bátran kimondjuk nézetünket. Világért sem mintha kicsinykém akarnék, hanem a jót megdicsérjük magáért a jóért, s a helytelent kárhoztatjuk azért, mert nem jó. Megengedi, hogy a fővállalkozó a 14 napi fizetéses időközökben a munkásoknak, meg a ba- rakkosoknak pléhdarabos előlegeket adjon élelemre, melyekre csak azt jegyezzük meg, hogy ott előlegeket nem is adnak, hanem, ha valaki reggeltől délig dolgozott s nápidija 1 frt 20 kr., délben kap ebédre sat. egy 50 számmal jelzett pléhdarabot, minthogy a barakkokban talál csak
