Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-05-21 / 21. szám
egy akarattal működteti összes tisztviselőit, — bár maga nincs jelen, — a megye közönségének felhívását már érvényesítette. Ha Schönborn gr. nevével és akaratával a beregmegyei közművelődés élire áll, a siker biztosítva van. A nemes grófnak nem annyira erszényére van szükségünk, mint inkább akaratára, bár néha-néha bizony azt is meg kell nyitnia. Ha tehát velünk akar lenni, akkor a mostani állapotokon változtatnia kell ; külömben a megye, a nemzeti törekvésekkel teszi magát ellentétbe, de azért mi haladni fogunk előre nélküle is. Szőlő birtokosainkhoz, Sok tekintetben szerencsés vidéknek nevezhető ez a miénk, melynek ta aja és éghajlata annyira kedvez a szőlőművelésnek. Sok ezer ember él körünkben a szőlő hasznából és mégis a gondviselés ezen áldásának meghálálása helyett, folytonos panaszszal vannak tele birtokosaink, visszasóhajtván azon kort, mrlyben a szűz, termékeny talajban kevesebb munka és fáradsággal is nagyobb terméshez, ennek folytán több tiszta jövedelemhez juttatott a szőlő. Tagadhatatlan, hogy <30—40 év előtt a szőlő magasabb haszonnal jutalmazta gazdája munkáját, de tény az is, hogy a kor kívánalmainak megfelelő okszerű és szakértelmes művelés mellett a régi jó időt, a szőlő bő termékenységét és ez által a jövedelmező forrást visszavarázsolni lehet, csak akarnunk kell. Ha az átalakult viszonyokból származó terhet hordozni, a drága munkás kézt fizetni és e mellett a szőlő terméséből tiszta jövedelmet akarunk húzni, az esetben szakítani kell a régi szőlőművelési rendszerrel, ^a nyers gyümölcs el- árusitási módjával és a terméketlen szőlőfájok előszeretetből való szaporításával Nem szabad oly szőlőt nevelnünk, mely mint a madarka, fényes fekete stb. jövedelmeinket biztositani nem képes. Ma az egyes iparág is csak akkor űzhető sikerrel, ha az okszerű elvek szerint kezeltetik. Körültekintőknek kell tehát lennünk a fajok megválasztásánál azok termékenysége, szállítási képessége és a nyerendő bor mennyisége, minősége és árára nézve. Tapasztaljuk, hogy jó minőségű boraink kereslete, ennek következtében ára is évről-é\re alább száll, azért arra kell törekednünk, hogy termelt szőlőink jó qualitásu, de e mellett nagymennyiségű termést biztosítsanak, mert csak tömeges és olcsó áru forgalomba hozásával lehetséges mai időben haszonnal munkálni. Vidékünk a nyers szőlő elárusitásából évenként igen szép összeget vett be. Ezen jövedelmi forrásunk is évről-évre apadni kezd, minek okát. a fajok rosszasága, a termés kicsisége és az el- árusitás módjában véljük feltalálhatni. A régi pavilonjaival, gyönyörű fasoraival, pálmaházaival, szebbnél szebb épületeivel, villamvilágitasával, tündérkertnél egyébnek nem nevezhető. Mintegy varázsütésre emelkedett fel itt minden, akár csak Tündér Ilona kastélyai. S még nem is kevés kastély . . . Kilencvenhét pavilion ! Hisz kérem, ez egy egész város, melyben vezető nélkül őrültként ide- oda szaladgálhatunk, anélkül, hogy valamit láttunk volna. Leirhatlau az a benyomás, melyet a szemlélőre e tarka palota-csoport gyakorol. Már midőn belépünk: a gyönyörű tér hangverseny-csarnokával s végén emelkedő remek stylusu impozáns iparcsarnokával ámulatba ejt. Az ember a bejárattól alig képes tovább menni, mert szemei nem bírnak betelni a képpel, melyet e tér emberáradatával s festői csoportozataival élénkbe tár. Hát aztán az a számtalan dolog, melyeket e csarnokok magokban rejtenek! Midőn néhányá- ban először végig nem mentem, de futottam, mert menésre nem volt idő: fejem elkábult; alig tudtam magamnak számot adni mindazokról, amik előttem elvonultak. Oh nem csoda, ha a magyar munka ily nagy sikerének láttára nemcsak az önérzet és büszkeség által dagasztott magyar ember, de a külföldi, még az is, ki eddig megátalkodott ellenségünk volt, lelkesedéssel beszél szép hazánkról, szép kiállításunk, ól. Mondom, bódult fejjel, egymás sarkára hágó roszfaju szőlők puttonyos eladása a vasút megnyílta után örök időre megszűnik, azért eleve gondoskodnunk kell arról, hogy a külföldi fogyasztó-piacok igényeit kielégíteni képesek legyünk. A közelvidék szőlő kivitele évekkel ezelőtt túlszárnyalta a mienket, holott mi kedvező, földrajzi fekvésünknél fogva hasonminőségü szőlővel s célszerű pakolási mód létesítésével nagyobb előnyt biztosíthatnánk magunknak is, a nyerészkedő szállítóknak is. Az újit .stól való idegenkedés ólomsulykéut nehezedik társadalmunkra, nem akarjuk megérteni a kor intő szavát. Mai viszonyaink között is mereven ragaszkodunk százados rósz szokásaink- hoz, és ha igy stagnálva vagyoni gyarapodásunk, gondolatban táplált reményeink nem valósulhatnak, kétségbeeséssel tördeljük kezünket, sóhajtozunk az elmúlt boldog idők emlékei felett. Az idő rohamos haladása, a sztry-i vasút megnyitásának közelsége gyors cselekvésre késztet bennünket, ha továbbra is bűnös közönynyel nem akarjuk tűrni jövedelmi forrásaink bedugulását. Szőlő birtakosaiuk első teendője egy szőlészeti egyesületet életre kelteni, amely egyesületnek feladata lenne a külföldi piacok igényeit kifürkészni, idegen szállítókkal összeköttetést létesíteni és a helyben diszlő fajok közül az általános keresletnek örvendő fajokat kiválogatni és terjeszteni, másrészről a szőlőfajok behozatalát ellenőrizni, a hegyrendszabályt megalkotni stb. A hegynépgyüléseket nemcsak a tétlenségre kárhoztatott hivatalnokok megválasztása céljából kell megtartani, hanem azért, hogy az erősek a gyengéket, a jártasabbak a járatlanokat, a tudósok a tudatlanokat oktassák a szőlőművelés okszerű tudományára. Városunk anyagi áldozattal tart fen egy a gyümölesészet és szőlőművelésben kitűuőleg képesített szakembert, ennek tanácsát és gyakorlati útmutatását minden hegynépgyülésben ki kellene kérni. Gondolkozzanak a szőiőszet előbbvitelén azok, akiket földművelésünk ezen jövedelmező ága közelről érdekel, mi pedig kérjük fel városunk tevékeny polgármesterét a szőlészeti egyesület minél előbbi megalkotására.* S. Válasz tele. Fazekas Béla ügyvéd urnák !** Nem szándékom önnek a „Munkács“ 19-ik számában megjelent cikkére bővebben válaszolni, azonban az abban személyemre vonatkozókat megjegyzés nélkül nem hagyhatom. On tisztelt uram fekete hálátlansággal vá- dől engem, hogy a besztercebányai iuditváuy tárgyalása alkalmával az ellen felszólalni és azon * Csak többen is hozzászólnának a dologhoz. Az a bajunk, hog*y egy-egy jóakaratu hang csak a pusztában hangzik el. Az emberek legtöbbje sokkal kényelmesebbnek találja a hallgatást. Szerk. ** Múlt számunkból télhiánya miatt kimaradt. Szerk. | gondolatokkal bolyongtam a sétányokon a legelőször látottak benyomása alatt, midőn hirtelen e szavak ötlöttek szemembe : „M un k ács i csárda.1“ Szivem örömében feidobogott . . . — Hát te is itt vagy kedves, kies városom ? Elhoztad Ízletes gulyásodat, minden pesti kotyva- léknál jobban eső savauykás borodat, Ízletes ásványvizeidet ? — llát magok dolmányos pincérek, honnan valók? Bereg melyik vidékéről? — Nem mi kérem, nem beregiek, mi debreceniek vagyunk. — No, nem tesz semmit, bár küldhették volna magok helyett Beregből akárhány derék szál magyar legényt. De boruk, az csak munkácsi ? — Hit és pecsét alatt erős.tjük. — Akkor minden jól van. A következő pillanatban több ismerősöm kalapja libegett félém, kik nem győzik eléggé dicsérni Munkács pompás főztjét s hegyeinek „valódi“ szűz levét. Alakult is már egy társaság, főleg professzorokból és írókból — tudvalevőleg azoknak a legszárazabb a torkuk mindig — kik csakis Munkács szüzének kívánnak udvarolni. Bocsánat édes szerkesztő úr, de én is betérek e hívogató helyre. Ezúttal nem adhatok egyebet, eme gyengén vázolt képnél. Alkalommal a részletekről is irolc majd. Kecskócij. nézetemnek bátorkodtam kifejezést adni, mely- szerint a válas ztási rendszernek ellensége vagyok. Úgy tünteti fel a dolgot, mintha — az ön által leirni megkisérlett -— múltamnál fogva csakis a választási rendszernek köszönhetném jelenlegi állásomat. Ámbár én úgy emlékszem, — sőt erre nézve hivatkozom a képviselő-testület jelenvolt tagjaira, hogy felszólalásomat indokolni is igyekeztem, hogy azonban azokat ön nem hallotta, vagy hallani nem akarta, arról nem tehetek. Külömben nyugodjék meg abban, hogy fejtegették ezen kérdést már nálunk okosabb emberek is, és igy a mi okoskodásunk azt sem előbbre, sem hátrább nem viszi. Nem is törődöm én azzal, hogy az általam felhozott indokok meggyőzték-e önt vagy sem, haoem igenis köteles vagyok önt felvilágositani arról, mit cikke szerint nem ért. Mielőtt azonban ezt tenném, eugedje meg, hogy életrajzi adataimat érdeklőleg némi felvilágosítással szolgáljak.— Igaz, hogy a bírói államvizsgát letévén — még pedig, ha látni kívánja, kitűnő képesítéssel — két évet ügyvédi irodában, két évet a helybeli kir. járásbíróságnál mint jog- gyakornok, két évet pedig tek. Katona Sándor szolgabiró urnái mint Írnok — működtem, mielőtt pedig jogi pályámat elvégeztem volna, üres időmet részint ügyvédi irodákban, részint gróf Schön- born ő méltósága uradalmánál mint dijnok töltöttem el. hogy mint fiatal ember megélhetésemet biztositó álláshoz juthassak. Nem folyamodtam ugya i az ország minden zugába — mint azt ön talán saját tapasztalásából következtetve allitja — de mindenesetre reméltein, hogy igyekezetemet előbb-utóbb siker koronázandja, hogy pedig ezen kísérleteim — mint ön nevezi — halványak voltak és nem jutottak rögtönözve zöld ágra, arról — mint ön saját tapasztalásából is tudhatja — nem tehetek. A szerencsét kierőszakolni nem lehet. Nem szégyenlem én azonban — tisztelt uram — múltamat, sőt büszke önérzettel gondolok reá, mert amivé lettem, azt tanulmányaim és folytonos munkálkodásom által szereztem. Nem hiszem, hogy bármely magas állású ti.-ztviselö is szégyennek tartaná vagy tarthatná azt, ha a legalsóbb lépcsőn kezdette meg haladását. Tehat nem érti ön tisztelt uram, vagy legalább azt mondja, hogy józan itélő-ke'pesség meg nem magyarázhatja, mi lehet az oka a választási rendszer ellen táplált ellenszenvemnek. •— Lássa az ün által kifejtett elveknél fogva — mert ön azt hiszi, hogy amennyire nem önző ön, annyira önző más, — én ép oly alaposan kétségesked- hetném önnek a választási rendszer iránti vonzalmában. — — De én ezt nem teszem, kívánom azonban, hogy ön is ily méltányos legyen, és te- gyen fel más egyénről is — ki talán állására ép oly érdemeket szerzett, mint ön az ügyvédségre — legalább annyit, hogy nem mindent tesz önzésből, mert ha bár állásomat —— az ön állitása szerint — c-akis a választási rendszernek köszönhetem, mégis nyiltan kimondom, hogy teljesen független tisztviselő csak az lehet, kinek nem függ feje felett minden hat évben Damokles kardja. Igaz, hogy jelenlegi állásomat a közbizalom kifolyásából nyertem, de ezt én ép úgy nem szégyenlem, mint azt sem, hogy népszerűségem van, sőt népszerűségemet eddigi igyekezetem és munkálkodásom legmagasabb jutalmának tekintem, azt hálás kegyelettel őrzöm és minden becsületes móddal kiérdemelni törekszem. Ami a decemberi szélre vonatkozó megjegyzését illeti, azt nem értem és igy reá felelni sem tartom szükségesnek. Ezeket kívántam önnek, azt hiszem eléggé enyhén és tisztességesen válaszolni, egyet azonban kérem fogadjon el tőlem, nevezetesen azt, hogy mindenikünk csak a saját háza előtt igyekezzék seperni, és ne személyeskedjünk, mert ezzel a közügynek nem használunk, és csak drága időnket fecséreljük. Kiváló tisztelettel Cseh Lajos, tanácsnok.
