Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-12-10 / 50. szám
gyakorolni. Egyik a magyarosodás terjesztése, másik a munkára szoktatás és munkaszerzés lehetősége. Magyarosítani akarunk határozottan, de nem úgy, hogy még formájából is ki- vetkőztessük a népet, hanem, hogy a magyar néppel saját nyelvén érintkezhessék hogy ne tekintse idegeneknek azokat, kik, kel egy államban, sőt egy községijén lakik. mert csak igy tanulja meg becsülni azokat, kikkel jóban, roszban századok óta osztozik. Bűnt követne el az, ki e céloknak útját állni igyekeznék, bűnt azon nép ellen, melynek javára a nemzet áldozat- készsége nyilvánul. — Egy anyának gyermekei értsék meg egymást. A másik feladat, a munkára szoktatás és munkaszerzés, abban állhat, hogy a vidéknek megfelelő ipariskolákat állítson az egyesület nem egy-két helyen, hanem minél több községben. Egészen megrakodott vasúti kocsik mennek tőlünk el sétabotok- nak, esernyő nyeleknek való fával s több más ilyennel; hát nem lehetne azokat itt elkészíttetni, s úgy adni a kereskedésbe? Erdős vidékeink nagy részben erre utalják a lakosságot első sorban, nem gipsz munkára, melyet itt helyben is ápolni igyekszik. Lám a Melczerné gondolkozó feje es ügyes keze mivé emelte a tapló munkát és még mennyi sok más iparnak anyagát lehetne házilag feldolgozni. Csak az egyesület lelkiismeretesen is járjon el, ha áldozik mindenki, ne szűnjék meg az érdeklődés a kiadott fillérrel, s ne költessék el a begyülendő összeg helytelenül, mint az ilyen dolgokban már sok felé történt. Ily értelemben üdvözöljük Munkácson a »Beregmegyei magyar közművelődési egyesületet. ! A beregmegyei magyar közművelődési egyesület közgyűlése 1885. dec 10. Munkácson. Mintha az illő is megérezte volna, hogy az emberek a jótékonyság mezején akarnak nagy horderejű mozgalmat indítani, nagy munkához fogni, a hosszan tartó eső megszűnt, Eolus az esőt hozó szeleket bezárta barlangjába és kissé fugyasztó léget küldött, mely kedvező volt különösen a vidékről bejövökre nézve. Az ünnepély napján a város kint már kora reggel lobogókkal feldíszítve jelezte, hogy nem közönséges napja lesz városunknak. S úgy történt. A megye értelmisége általában idegyült össze, s valóban ünnepies érzelmekkel a szívben is, melyet a gyűlés lefolyása fényesen igazol. Tiz órakor a főispán megjelent a gyűlés teremben s a közönség előtt indítványozta, hogy — miután az egyesület védnöke, Schönborn Ervin gróf, épen itthon van, egy küldöttség meue z- tessék érte s javaslatba hozza Literáty Ödön országgyűlési képviselő vezetése alatt Munkács és Beregszász 'áros polgármesterei s Katona Sándor helybeli szolgabiróból álló küldöttséget, mely köz- helyesléssel találkozván, azonnal az ős Kákóczy féle kastély felé indultak. A szünetet egy kis körültekintéssel töltvén ki, legelőször is a szépítem akadt meg szemünk jeléül, hogy a szépet szeretjük. A helybeli nőegylet képviseletében jelentek meg Özv. Nuszer Jánosné vezetése mellett Merényi Janosné, Komka Ervinné. Simsa Kornélné. Hajtok kivül sok szép fiatalnő, a tanítónők mindnyájan. A vármegye igazán Munkácson volt. A törvényszék képviselve. A vidék szine-java városi ismerőseivel összevegyülve a fő és mellék termek- termekben csendesen, mint vihar kitörése előtt a nagy természet, várta a nagy szabású gyűlés kezdetét. Az eluö i szék előtt feküdt a zöld asztalon egy level, mely a gyűlés végén olvas atott fel. melyben az volt, hogy a szatmármegyei Széché- nyi-kör a rósz idő és kellemetlen va-uti csatlakozás miatt nem vehet ré zt a gyűlésben. Pedig ha tudta volna, mi fog itt történni, ha látta volna a gyűlésben jelenvoltak arcán a szív legnemesebb érzületének kinyomatait, ha látta volna a a riadó közönséget, mely a főispán megnyitó beszéde, Schönborn gr. inditványa után elragadt mindenkire, Almos riadó népét képzelte volna maga előtt, mely utódait örökül hagyta itt ez általok s a szabadság hősök vérével megszentelt helyen. A megnyitó beszédet itt közöljük egész terjedelmében, A főispán elragadtatva beszélt, szokása szerint, csengő hangon, mely b. Percnyit jellemzi. Közben sokszor éljenektől megszakítva, az érzelmeket a legmagasabbra hangolta fel. Féltizenegy óra volt, midőn Scbönborn gróf a zsufofásig megtelt nagy terembe érkezett. Szűnni nem akaró éljenzés fogadta, mely csak akkor csendesük le. midőn a főispán zép alakja a beszéd megkezdésére fölemelkedett, a gyűlést megnyitottnak nyilvánítván igy folytatta: Tisztelt közgyűlés! Midőn közművelődési egyletünknek, főinél - tóságu védnökünk szives beleegyezésével általam mára összehívott közgyűlését ezennel megnyitom, -— van szerencsém önöket üdvözölni, és teszem ez üdvözlést annál bensőbbb örömmel, hogy egyletünk magas védnökéhez, a főméit, grófhoz is szerencsénk van, ki midőn kegyeskedett közöttünk megjelenve, bennünket megtisztelni, a miért is fogyadja egyelőre, az én meleg köszöne- temet, kétségen kivül emelé ez által nagyban e közgyűlés és egyletünk jelentőségét, teszem még ez üdvözlést örömmel azért is. hogy egyletünk ti z. tagjait oly szép számmal látom egybegyülve, s látom a nagyszámú érdeklődő közönségét. Emeli mindez kétségen kivül e mai közgyűlésünk diszét s mutatja, hogy nemcsak mi, egyletünknek hono abban vett napszámosai, de nemes védnökünk, s az érdeklődő egyletünk keretén kivül álló közönség is, egyletünk s egsúeti működésünknek mélyebb jelentőséget tulajdonítanak. És valóban kicsiny ugyan ez egylet, működése kis térére szorítkozik, társadalmilag társadalmunk szegénységénél fogva szerény eszközökkel működik, de hódolatos működésének tahija, nemei a cél, melyet kivívott, s melyre törekszik és csak ez lehefe magyarázata ez általánosabb érdeklődésnek, ez te zi érdekeltünkké egyletünk nemes védnökét, ez ké-ztetett bennünket egyesülésre, ez az, a mi bennünket ide hozott mindnyájunkat ma. Magas védnökünk közöttünki megjelenése, e látogatott közgyűlésünk képe1 uraim ! egylet tagja! Kell. hogy emlékünkbe vésődjék, kell. hogy ezután látva az általánosabb érdeklődést buzgalmunk fokozásával, megacélosodott tetterővel, emelve kezünkben á művelődés fáklyáját, hatoljunk mind előbbre a hátramaradottság tömkelegében, kogy a cultura. az előhaladás mele- gitő éltető sugarai az ott, a hol találják szétoszlatva. virányokut teremtsenek az eddig kopár tu'ajoiK És midőn e közgyűlésünket itt Munkács falai közt, a munkácsi vár aljában tartjuk, lehetetlen, hogy reflectióval ne éljek, a közvetlenül e helyhez kötött történelmi emlékekből, folyólag kint utandó, hogy mire mi társadalmilag szerény eszközökkel, és a velünk egyczélu közművelődési egyesületek is törekednek, a honalkotás nagy müvétől kezdve, folytonosan vezér fonalként, a magyar faj ez állam történe méhen mint végig. Kein sokára ezer éve, e helyen jöttek be őseink, hogy hont alapítsanak. — És mit tett a magyar faj ? teremtett az itt talált chaosból eíry szerves egészet, az itt talált, egymással folyton czivodó , zilált helyzetben élő törzseket. Maga köré gyűjtve, magához emelve részelteté nemzeti, — mert csak is álta'a alkotott. — sajátos jellegű szép szabad institutióiban. Történelmünk tanúskodik, hogy a magyar nem nyomott el soha egy fajt sem, sem törekedett étjéből kiforgatni, nem erőszakkal magába olvasztani. Pedig tehette volna, mert hisz övé volt a hatalom, mint más nemzetek tették, és ma is te zik, iin utalok á nagy magát kiválóan cultur nemzetnek tartó németségre. Őseink, az általuk megalkotott ország fen- áilásának garantiáját. nem az erőszakos beolvasztás által teremtett egyfajuságban keresték, de egyéniké ében az itt ialált idegen törzseknek a szabadság védpaizsa alatt, kiterjesztésében az áiiam szabad institutióinak mindenkire egyaránt ki a nemzet- testbe jellegének s érjenek megtartásával felvétetett. r Es bölcsen cselekedtek! Mert a szabadság rózsa füzére, melyei a magyar a külön fajokat magúhoz csatolá. erő nek bizonyult az idők folyamán. erősebbnek a vaskapocsnál, jele, hogy annyi balszerencse közt, annyi kedvezőtlen constellatio mellett, midőn bosszú időn át tulajdonképi kormányzatnak is nemzeti önállóságnak és törekvésünk ellenesseibő! állott, fennáll a magyar faj ma is, és ez országot, e külön fajok közös édes anyját, ma is magyarnak nevezik. Végig tekintve hazánk történelmén beigazolva láthatjuk, hogy a szabad institutiók édes ölébeni együttélés, a közös szabadság megszokása, mily erős kapcsolt képezett ez állam poliglott népei közt, mennyire adentificálsák magukat, a tőliinK idegen fajok, velünk a magyarral, a szabadság ez édes kincs megvédésében. Árpádkori királyaink alatt, — a Hunyadyak dicső harczaiban testvérként állott a magyar mellett iz oláh, a szerb, - nem beszéltetné-e el e vidék, Munkács yáruak ódon falai, hogy a Rákócziak által magasra emelt zászlót mily sajongva vette körül a rutlién, — e megye ezen részében lakó rutlien nép, mely e kor emlékeit ma is oly pie- tá sál őrzi keblében. Es folytatva e reflextiókat lehetetlen, hogy ne utalják a 49-ki dicső korszakra, nem e velünk harczolt a tót, a ruthén, a sváb, a raáramaro i oláh? mely öszhangot csak is az egy erdélyi oláhság, sváb s horvát testvéreink akkori magok tartá a zavarta meg, — mely azonban ccik sajuoi aberration is tekintett, melyet érteni alig, csak sajnálni lehet. Mert érthető e józan ésszel hogy midőn, a mindnyájnak közös jogáért, a megtámadott szabad ágért huztunk kardot, a velünk egy fedél alatt lakó testvér, kit ez édes hajlék egyaránt velünk védett meg a zivatartól annyi időkön át, ellenünk támad azon iránylattal, mely a közös édes otthon megsemmisítésére tört. Bizony sajnos, hogy már kifejezéssel ne éljek, sajnos aberratio volt ez, — valamint annak tartom s vehető horvát testvéreink mai nagyzási f 'szkelődése ts. Tudjuk, hogy önvédekezésünk dicső korszakát, mily hosszantartó sötét éj követé, meg voltunk fosztva az éltető nap sugáraitól mi az elnyomottak, de azok is, kik elnyomásunkon segédkeztek. De végre is diadalmaskodása kellett annak a mi jog és igazság, áttörtek a hatalmas nap sugarai a sötét nehéz felhőkön, feljárták a gonosz vizpárúkat és tiszta fénylő lön a láthatár, ismét áll Magyarország, elismertebben mint valaha 300 év óta, szabad institutióiban, szabadon azok fej- leszté-ében, egy igazán alkotmányosan, magyarul érző bölcs király jogara alatt, kit nemzete rajongva vesz körül. A szabadság éltető melege, a szabadság e nagy eszméje fűzött bennünket össze testvéreinkkel, az itt lakó nem magyar ajkú fajokkal annyi ideig- ez tartá fenn e bont 1000 éve, — a sza- badság kell, hogy legyen, a mi vezércsiilagunk továbbra is es e téren, s az ezzel kapcsolatos előhaladas és cultura terén, a magyar faj, az itt államalkotó faj, keil, hogy fáklyavivő legyen mindvégig. — Ez miss fmk ! Követjük szabaditóinkat, őseink példáját, senkit elnyomni, senkit énjéből következtetni, de hozzánk emelni, részeltetni azon előnyökben, melyekkel biruak, — ezt akarjuk tenni egyletünk terén társadalmilag, istápolni az állam cultur törekvéseit, — ez az irányelv, mely közművelődési egyletünket kell, hogy vezérelje ez lehet csak józanul minden hasonló egylet törekvése. Terjeszteni a kisdedóvást, fejleszteni a népnevelést, lehetővé tenni a tőlünk, idegen fajú testvéreknek, hogy ismerhessék meg a magyar kultúrát, midőn megtanulnak magyarul. Tartsa meg mindenki jellegét, nemzetiségét, de tanulja meg az állam nyelvét a magyart, mert annak tudd a csak is hasznára leenil. És ti ruthének üt Beregben, ti kik az itt lakó tülünk idegenajku fajok legnagyobb tömbjét képesített, halljátok meg szavamat e falakon kivül is ! Forduljatok hozzánk bizalommal, tartsátok meg s feleszszétek nemzetiségieket, beszéljetek anyanyelveteket, de ugyanakkor tanuljatok meg magyarul, hogy megismerve cuituránkat tudjatok velünk gondolkodni, hogy igy jövőre annál erősebb kötelékek egyesítsenek, hogy megértve benünket s törekvésünket mindannyian egyaránt velünk ért- h ssétek meg, hogy mi az igaz szabadság, érez- hessétek a szabad nemesilő eszmét, éltető, boldog ísó melegét. Ez törekvésünk, akarjuk, kogy megismerhessétek cuituránkat, hogy igy egyesüljünk, igy legyetek egygyé velünk, igy legyenek egygyé ez állam külön fajai, hogy a haladás s a fölvilágo- ‘ sításbani egyetértés tartsa fenn ez országot tegye nagygyá, hatalmassá ez édes hazát, e mindnyájunk közös otthonját. — ügy legyen ! És midőn ezze elnöki megnyitómat befejezném, hangoztassuk mindl nyájon^ szivünk mélyéből! Éljen a Király, éljen a haza!! E beszéd után Munkács város polgármestere üdvözölte a közgyűlést. „Mint Munkács város polgára és jelenleg polgárainak feje a bennem fölkeltett eszméknél fogva üdvözlöm a falaink közt megjelent közgyűlést. Láttuk a világ nagy városaiban a kiállításokon, láttuk saját fővárosunkban legközelebb, hogy az emberiség kul- tur haladása hova emelkedett. Ez egyesületnek is szent célja a műveltség emelése, a közös érdek, a közös jólét eszközlései Ily szempontból üdvözlöm még egyszer az ide gyülekezett közönséget“ sat. Hunyady Béla az egyesület nevében üdvözlé annak védnökét Sobőnborn grófot melyre a főispán határozati lag kimondja, hogy ez az egyesület jegyzőkönyvében, mint annak egyhangú véleménye vétetik fel, mint az egyesület védnöke a következő beszédet :
