Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-11-19 / 47. szám

vezkedjék. Hiába beszélünk, hiába panasz­kodunk másképen. Segíts magadon, az isten is úgy segít! Ha a nőegyletekben valahol csak egy, egyetlenegy bátor nő akad, ki a kezdő szót felveszi, nem sokára áradat válik belőle s országos kiállításunk meg fogja teremni gyümölcsét, — s a kezdeményezőt a jó­létre jutott nemzet örökre emlékében fogja tartani. Városi ügyek. Képviselő testületünk e hó 12-én tartott ta­nácskozása úgy higgadt tárgyilagosság, mint az elvi kérdések megvitatását illetőleg nagy haladást mutatott. Lehetetlen, hogy e körülményt ne üd­vözöljük, s nyilvánosan ne kérjük e helyen is ügybuzgó polgármesterünket, hogy elnöki tapin­tatos eljárásával e körülményt az ezután tartandó gyűléseken is állandósítani igyekezzék. 1-ső tárgy volt az, hogy a megye a város­nak egy adás-vevés felett kötött szerződését azérí nem hagyta jóvá, mert a kisérő jegyzőkönyvben nem volt kitüntetve a névszerinti szavazás, úgy de most sem szavazott a testület névszerint — hanem az lett mondva, hogy ha senki sem szollal fel ellenkezőleg, akkor az olyan névszerinti szava­zásnak tekintendő, hol mindenki egyformán szava­zott. 2. tárgy. Az alispán ur tudatja, hogy az al- kapitány választás határidejét, melyre a képvise­lőtestület Altul kéretett — nem tűzheti ki, mert e jog a képviselőtestületet illeti, s felhivja a kép-, viselő testületet, hogy a határ-időt tűzze ki maga Ez átiratra a referáda avval felel, hogy nem kell már az általános tisztujitásig választani. Igaz, hogy a város képviselő testületé elfogadta 23 szavazattal 20 ellen a referens véleményét; de hogy saját határozatával szemben követett el inconsequentiát — az is világos. Örvendünk a polgármester urnák, a jelen­levő rendőrfőnök ur helyett tett — azon nyilat­kozatán, hogy a reudőrtanácsost nélkülözhetik. Soká emlékünkben leend e fontos uyilatkozat, s remél­jük, hogy »em leend rá eset, hogy a rendőrség személy szaporítást kérjen vagy hat évig. Vagy taláp a kandidátusok érdeke követelte az elhalasztást, igy személyes érdekek miatt szen­ved a közügy? 3 tárgy volt az állategészségügy rendezése tárgyában a rendőrfőnök és állatorvos által ké­szített javaslatnak felolvasása és a már bizottsá­gilag tárgyalt javaslat főbb pontjainak elfogadása. A referáda fércmunka volt, nem is lett elfogadva belőle egy jotta sem, — hanem a bizottsági vé­lemény alapján, mely a kissé ideális és nagy költ_ ségű javaslatokat okos körültekintéssel a mi vi­szonyainknak megfelelően redukálta, elfogadtatott az állandó uj vágóhíd, vásárrendezés és dögtér létesitése, s az ügy a tanácsnak adatott ki a szük­séges intézkedések megtételére. A vásártér rendezésével kapcsolatosan ki­mondatott, hogy a gör. kath. templom mellett levő püspöki kert kisajátítása ügyében a már egyszer hozott jogérvényes határozat érintése nélkül, a a képviselőtestület újabban okadatolt határozatot terjeszt a püspöki káptalan elé, s egyszersmind egyenes felhatalmazást ad a megvételre a polgár- mester és tiszti ügyésznek. A megye visszaküldi a szervező szabályren­deletet — közölvéu az egyes kifogásokat. — Ki­adatott a szabályrendelet készítő bizottságnak. E hó 14-én délelőtt a megyei alispán, mint igazoló választmányi elnök közbejöttével igazoló választmányi gyűlés tartatott. Tagok vol­tak a város által választva : Jászay Antal, Nede- czey János, az alispán által kinevezve; Csomár István, Pasqual Antal. A bizottság nem csak a beadott fellebbezé­sek, hanem hivatalból is több kiigazítást tett a virili8 képviselők névjegyzékén, s a legnagyobb szigorúsággal alkalmazta a törvény intézkedéseit Nem kárhoztatjuk ez eljárást, bár aggodal­mainkat nem hallgatjuk el, mert oly tagokat vé­szit a képviselő testület, kiknek hiányát érezni fogja, s a bejött uj tagok nagy részének nyíltan kell kimondanunk — nem örvendünk; talán a be­táblázott követeléseket nem kellett volna tekin­tetbe venni ? Kimaradtak részint, mint bérlők, ré­szint mint kölcsönzők*, Kroó Herman, Fuchs Lobi Czahler Herman, Cserszky Antal, Kövér József Fulman Bernát, Ausländer Áron, Hubert József Hrabár Mihály, Hoffman János, Motrinecz Illés, Stern Jónás, Literáti János, Friedman Jakab a rendes tagok közül, a póttagok közül: liochlicz Mór, Rózuer Mendel, Komka Ervin, Vimmert Yida, Simsa Kornél, Kahn Dávid. Ezek helyett bevétettek rendes tagokul a következő póttagok: Szanyi András, Deutsch Sámuel, Grünberger Mó­zes, Limbach János, Weisz Vilmos, Friedman Herman. Kesztenbaum M. L., Vieder Herman, Bodnár Antal, Fuchs Lipőt, Valla Ede, Jacóber Bernáth, Karp Ignácz, dr. Scholtz Ede. Hisszük, hogy a közigazgatási bizottsághoz teendő felebbezések elbírálásáig a kihagyott ta­gok legnagyobb része uj viszonyokat teremt s a kihagyás okait megszünteti. Ezt a város jól fel­fogott érdekében óhajtjuk. Referens. A nyomorult szegénység kezdete Beregmegyében. Ezen életfiloxera kezdett élni, a midőn hon­atyáink megadták a tudatlan népnek a teljes szabadságot. Ez használta ezt — mint gyermek az élest kést . . . forgatta jobbra balra és testén gyógyithatlan sebet ejtett. E seb a tudatlanság, - melyet keleti test­véreink felhasználtak céljaik, egyéni érdekeik és nyomorult fanatismusuk — ördögi céljaira. A nép mig földes u-ainak rabszolgája volt — boldognak érezte magát; mert meg volt minden­napija és hozzá sem adó-exekutor, sem pap — avagy más vexatora nem volt — nem szoron­gatta ; miután ezeknek eleget tudott tenni azon igaz okból, mert ekkor nem létezett jogosított fosztogató. Most a rosszul dédelgetett cosmopolitismus a rosszul érzett álhumanismus alapján előidézte­tett, hogy miodnyájan egyenlő honpolgárok va­gyunk — habár nem mindnyájan hordjuk szi­vünkön közös anyánk javát — boldogságát. Hiába! törvényhozásunk sem hozta meg a hazafiság (méter) mértékét! Hazafi lehet a szerint zsidó, a kinek ma­gaviseleté nagyon is szombatos, hazafiatlan lehet a hazafi, a kinek neve — vallása — a közvéle­mény előtt nem rokonszenves — — — — — habár ősei utján több jogot formálhat a hazafiui nemes cimre kóseres atyánkfiáinál. Itt van az absurdum! Ez az áthidalhatónak nem gondolt eszmehid, melyen — ha a bizalom — szeretet — deszkáit rakjuk le: ekkor a zsidó észre tér és a hözvélemény a szegény — hazafias •— oroszban is megismeri a hazafiui erényt. De ez addig nem történhetik meg 1 mig a jogos közvélemény — a magyar — oly törvényt nem hoz, mely a zsidó hazafiatlan — mert kóser — szokásokat a hazafiasság Önzetlen útjára nem tereli, és ez által nem eszközli ki azt. hogy orosz, magyar, német, tót, oláh stb, egy hazának gyer­meke — —— tehát testvérek. Testvérek vagyunk, azoknak kell lennünk: ekkor a haza jobb létre virul. De a mikor mágnásaink nimbusa lehanyat- lik új bolygó csillagok kedvéért, a mikor az ős nép más vidékekre, Amerikába vándorol, a mi­kor itt — nálunk — sem az urak magukra, sem pedig a népre vigyázni fizetéses hatalmuknál fogva — nem tudnak — ekkor kezdődött el a nálunk a nyomor, mely végződni fog azzal, hogy előbb-utóbb mindnyájan kaftánban fogunk járni. Ez e megye nyomorának leleplezett szobra. Ha ezen szoborról először a hivatott — hivata­los — körök e leplet le nem tépik : előállhat a catastrópha .... »hogy Munkácson“ a puszta arany bornyúja újólag fel fog állittatni. Ennek áldozata lesz a vagyon, a magason hangoztatott szabadság és ... . vele hazánk ! Ott fent és itt alant urak — „hivatalos urak — hallgassátok meg szavunkat és a hazafiasság, testvériesség és egyenlőség mértékét ne mérjétek elfogult kóser colstokkal“ de fordítsátok arcoto­kat népeitek felé is ... és ekkor tesztek vala­mit, a mi a hazának használni fog. A mig ez meg nem történik, 'addig Bereg- megye nyomorának példáján sinyleni fog az egész haza. Beregmegyei. *Mi nem hisszük • ily sötétnek a jövőt, ha a tudatlanság; ködét papok, tanitók buzgón igyekeznek eloszlatni, a körjegyzők kifogástalan egyének lesznek, népünk sorsán nem esünk kétségbe. Szerk. Sa könyvszekrényhez lépve, kivett egy egész nyalábra hirlapot s a sok közül kikeresett egy bizonyos számot. — Ebben van a csodaszer! szól a lapot Tihamér elé tartva. Van ebben egy cikk, mely valóban aranyat ér! Olvasd el, épen neked való! „Egy anya közlései“ ez volt a cime s a gyer­mekgörcsök gyógyításáról értekezett. Elemér ol­vasni akart, de nem volt képes. Annyira izgatott volt, hogy szemei előtt táncoltak a betűk. — Arthur, átengednéd a lapot nehány napra ? — Hogy ne ? A legnagyobb szivességgel, de vigyázz reá, hogy el ne vesszen. Elemér úgy rohant hazafele, mint a forgó szél. Neje szinte megdöbbent, amint őt nagy seb- bel-lobbal látta berohanni az ajtón. — No fiam, — meg van már az orvosság gyermekünk számára ! szólt Elemér lelkendezve, s. elővette a hirlapot. Adelina idegenül tekintett rá. — Bizonyosan valami csodaszert hirdetnek megint! — Nem, nem fiam! Ez egy pompás cikk melynek útmutatásai szerint magam fogom Evo- linkét kigyógyitani. Az orvosnak pedig rögtön kiadom az utat. — De Elemér . . . — Olvasd el a cikket és Ítélj 1 Adelina elolvasta. Arca egyszerre kiderült, mintha egy ismeretlen világ nyílt volna meg előtte. — Nem megmondtam? Szólt Elemér oly diadalmas tekintettel, mintha legalább is egy uj világrészt fedezett volna fel. De most munkához! Helyszűke miatt nem Írhatom le ama famo- zus cikkben előirt s Elemér által is követett el­járást, csak annyit mondok, hogy Elemér már nehány nap alatt jutott oda, a hová az orvos hosz- szas nyavalygás és nagy költségeskedés után sem tudott eljutni. Eveline rövid nyolcz nap alatt tel­jesen helyre volt állítva s nyöszörgő sirás helyett ismét vig nevetés hangzott ki a gyermekszobából. — Ejnye no ! gondolta magában Elemér, még meg sem néztem, mi a cime annak a lap­nak, melynek mindezt köszönhetem. Megnézte „ Magyar Háziasszony“ az volt oda nyomatva vastag betűkkel. Ah igen ! mormogta magában Elemér, Most jut eszembe, hogy már hallottam dicsérni ezt a lapot. Meg is érdemli . . . igazán megérdemli! Másnap nagy örömmel beszélte el Arthur- uak az elért kedvező eredményt s köszönettel adta vissza neki a kölcsönkért lapot, melyet Ar­thur nagy gonddal tett vissza a többi közé. — Ügy látom, meg van az egész évfolyam. Nem kölcsönöznéd ide vagy egy hóra ? Sok jó dolog lehet benne. — Annyit mondhatok, hogy kincsét ér ! fe­lelte, Nincs az a nap, hogy egyben, vagy más­ban tanácsot ne kérnénk tőle, s ép azért bajosan nélkülözhetném. De tudod mit? átadom neked a lap címét., fizess rá elő. — Érdemes lesz ? — Hogyne! Nőm egyenesen ennek a lapnak köszönheti, hogy ma oly kitűnő háziasszony. — Ne mondjad! — Mindene neki e lap:: házi orvosa, ta­nácsadója a háztartási és kertészeti ügyekben, pae- dagogusa és hasznos mulattatója a napi munka el­végzése után. — Barátom, egészen el vagyok ragadtatva. — De ez még nem minden! melegedett neki Arthur. Jár a lappal egy naptár, mely pá­ratlan hasznosságu a maga nemében. A háztartás­nak igazi kátéja éz, mely még a mi könyelmű Éva anyánkat is képes lett volna ráncba szedni. Nézz ide folytató a „Magyar háziasszonyok nap­táráénak egy díszpéldányát elővéve, ennél prak­tikusabb könyv nincs az egész világon! Minden van benne, mit szemed, szád kíván. Pikáns ételek, pompás befőttek, hasznos tudniva­lók mind betűrendbe szedve. Ha valamit akar az ember, nem kell sokáig keresni, hanem csak felüti a künyvet az illető be­tűnél megmutatja a receptet az asszonykának, az aztán megcsinálja, ha mindjárt császár madár lenne is a legpikánsabb francia szósszal. Elemér csak úgy ámult bámult mindezek hallatára, Arthur pedig folytatá : De még az a különös előnye van a nap­tárnak, hogy könyvvezetésre szoktatja az asszonyt

Next

/
Oldalképek
Tartalom