Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-11-05 / 45. szám
45. szám. Munkács, 1885, november hó 5. II- évfolyam. « 4 Előfizetési ár: f 4 Egész ’évre ........................4 frt, Y A F élévre..............................2 frt, A 4, Községeknek és tanítóknak egész ^ ' évre 2 írt. f I Egyes szám ára 10 krA A nyiit-térben minden garmond ^ sor ára 20 kr. f minden csíitöptökön, t I f i 4 Hirdetési dij : f Y Hivatalos hirdetéseknél« : minden f Í ' egyes szó után i kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. é <$> Kiemelt díszletük s körzettel el- látott hirdetményekért térmérték ^ szerint, minden négyszög ctiméter j után y kr. ssámittatik. Állandó hirdetéseknél kedvez- , mény nyujtatik. A korrupció melegágyai. B-Rákos, 1885. nov. 1. E cím alatt jelent meg- a »Budapesti Hírlap« 298, számában egy cikk, mely elkeseredetten panaszkodik a közigazgatási hivatalok korrumpált helyzetéről. Miután cikkiró közleményében leginkább a mun- kács-vidéki viszonyokkal foglalkozik, dacára, hogy cikkét nem keltezte s aláírásul álnevet használt — alaposnak vélem hitemet, hogy »Bugáth« név munkácsi embert rejt, s ebből kifolyólag legyen megengedve, hogy e helyi lap hasábjain nehány észrevételt tehessek állításaira, tudom jól, hogy kezébe jut, mert e lap előfizetői közé tartozik hihetőleg. Cikkiró lehető legfeketébb színben igyekszik feltüntetni megyénk közigazgatási tisztikarának erkölcsét ama állításával, hogy »nálunk csöppet sem csodálkozunk az olyan vidéki híren, hogy Zemplénben egyszerre három szolgabirót függesztettek fel.“ És úgy tünteti fel megyénk helyzetét, mintha a legnagyobb sikkasztók a körjegyzők sorai közül kerültek volna ki, s oly hatalmas osztálynak tünteti fel a körjegyzők testületét, hogy bár azok na- gyobbrésze sikkasztásból szerzi mindennapi kenyerét, nem lehet velők boldogulni, s a törvény ereje mitsem használ ellenökben. Lássunk csak egy kis statisztikát édes Bugáth ur, s cáfolják meg önt saját állításaiban a tények. Beregmegyébén van 36 jegyző, tehát oly szám, melyet nem üt meg sem a szolgabirák, sem más tisztviselők mennyisége, átélte a jegyzői kar azt a rettenetes korszakot, midőn az országban elharapózott korrupció még a főbb hivatalokból is szedte áldozatait és mégis, az én tudomásom szerint, a községek rendezése óta egyetlen-egy körjegyző függesztettek fel sikkasztásért ezelőtt 8 évvel. Pedig higyje el czikkiró, hogy a körjegyzőt sokszor anyagi helyzete is reá- kényszerithetné a tövényellenes tettek elkövetésére. Jól tudhatja minő zilált körülmények között vannak megyénkben a körjegyzők s azt is tudhatja, hogy anyagi szükséggel küzdő embernek nehéz megőrizni a spártai jellomet ! Az a körjegyző pedig, kit például hoz fel, bírói vizsgálat alatt áll, bűne még nincs beigazolva, s valakit, mig biróilag bűnösnek nem uyilvánittatik, szerény nézetem szerint -— legalább is nem emberiséges dolog ország-világ annak kürtölni. Hogy a szolgabirák nem teljesitik úgy kötelességeiket, mint azt régebben tették, igaz ; de ennek nem ők, de a félszeg rendszer az oka. Tény, hogy ma a szolgabirák megszűntek ambuláns tisztviselők lenni, s az ember csak mint régi mesét emlegeti, midőn a községekben törvényt láttak igazságot osztogattak. Ma a szolgabirákat leköti a folytonos irodai munka s alig győzik az érkezett ügydarabok asztal melletti elintézését. — Különben tekintsük a munkácsi szolgabirói járást; összehalmoznak 94 járhatatlan utakkal ellátott községet, szeretném látni, hogy ha a Katona Sándor helyét cikkiró ur foglalná el, képes lenne-e hol gyalog, hol lóháton, minden hóban egyszer minden községet meglátogatni úgy, hogv az ellenőrzést a legkisebb részletekig gyakorolja. Mig e járást két szolgabiró igazgatta, a szolgabiró részes lehetett a községi ügyek intézésében, de ki tehet róla, ha a közigazgatás rovására mindig szükebbre szorítják a belügyi kiadásokat és tömik vele a monarchia nagyhatalmi állásának éhes molokját?1 Divatba jött mai világban, hogy ha valakit irói viszketeg vagy sértett önérdek bánt, a körjegyzőt bántalmazza, tudják nagyon jól, hogytársadalmi és anyagi helyzeténél fogva retorziót nem használhat, azonban jegyezze meg cikkiró jövőre, hogy — bár a körjegyző alacsony állást foglal el a társadalomban, de elmúltak nálunk azon idők, midőn a körjegyzőt nyilvánosan, büntetlenül nevezhették a nép piócáinak, ma, ha a körjegyzői állás méltatlanul bánt almaztatik, megtorlást kér a közvélemény itélőszéke előtt. Tisztviselők vagyunk, s igy szívesen vesszük a nyilvánosság bírálatát, de megköveteljük, hogy az legyen igazságos és ne tekintsék a körjegyzői állást Csáki szalmájának, melyet ok nélkül minden ember megcibálhat! Nem vagyok lekötelezettje senkinek, mint magán ember, magasabb állásra nem vágyom, mint a minőt elfoglalok és igy minden utógondolat nélkül jelentem ki, hogy megyénk jobban közigazgatva rég nem volt, mint ma, az uj alispán kormányzata alatt. Ha meg van még imitt-amott a régi copf, azért nem lehet rögtön elkárhoztatni az egész vármegyét, hiszen az úristennek is hat napra volt szüksége, mig a világot megalkotá, ember pedig úristen nem lehet. A mia pénzkezelést illeti, tekintse még cikkiró az erre vonatkozó, egy év előtt alkotott szabályrendeletet; minden lehetőség meg van abban téve, hogy emberi számítás szerint a hűtlen pénzkezelés megakadályoztassék. / Es, ha ezek dacára meg is történnének a jövőben visszaélések, annak oka sem a körjegyzőben, sem a szolgabirókban, de a mai rendeszeres rendszertelenségben keresendő és nem a körjegyzők a korrupció melegágyai, de legjobban táplálja azt a mai rendszer. Ezen kell változtatni, tör- vényhozásilag megnőni a jó közigazgatás lehetőségét, akkor beszélhetünk és kívánhatunk pontos hivataloskodást. Cikkiró bizonyos nyílt titkokról be szél cikkében, és ugyancsak biztatja a társadalmat azok napfényrhozására.* Ha cikk iró nem bir alapos tudomásával a titoknak, kár emlegetni, különben árnyékot látszik kergetni, ha pedig tud dől gokat, ne a körjegyzőknél keresse azt, hanem valahol másutt és lépjen ki nyílt sisakkal, mert az ily. Kunktator féle eljárásból az tűnik, mint ha másat szeretne beugratni a hínárba, hogy aztán a netalán előálíható zavarosból a maga számára kihalászhatná azt a régvárt szolgabiróságot. Uszkay Bálint. * Ne biztassa^ de tegye maga. Ne keresse a sötétséget mint a bagoly, de hozza világosságra a bajokat. Szerk. Községi választások. Nem képzelhetjük, mi oka lehet annak, hogy a múlt hó 29-re kitűzött választások meg nem tartattak. Tudjuk mindnyájan, hogy manapság a községi választások az országos választások mintájára forrongást, s erős mozgalmakat idéznek elő. Az élelmes ember, hogy a képviselői címhez jusson, nem kíméli a szeszes hordók csapját, a dőzsölésre vágyó pedig lesi az alkalmat, hol öblögetheti száraz torkát gyakrabban. Választások után, ha már elmúlt a mámor, elpárolgott a lelkesítő gőz, elégedetlen az általa választott képviselők eljárásával, kemény hangokat szór ellene, akkor kezd a közönség gondolkozni, az előtt más gondolkozott helyette. A közérdek ma nem jön szóba, némely választók valóságos üzletet csinálnak belőle, áruba bocsátják szavazatukat, s egy képviselői hely* ek betöltéséért tiz—tizeukét aspiránstól is felveszik a gyalázatos dijat, sőt sokan annyira mennek arcátlanságukkal, hogy követelőleg lépnek fel a választandók irányában. Jól megfontolván pedig a dolgot, a városi képviselőség nagy teherrel jár, kok időt és sok munkát kíván, s a jövő nemzedékkel szemben felelősséggel járó kötele ség is terheli. Nem azokat kellene megválasztani, akik úton-útfélen ajánlgatják magokat és még ráfizetéssel is szolgálnak, hanem ki kellene keresni a tiszta jellemű, munkás férfiakat, s nem az erőszakkal oda tolakodókkal szaporítani a számot, hátráltatni a munkát. A választás elhalasztásával megtoldatott az idő azoknak, kik a képviselőségre jutásban csak az olcsó dicsőséget keresik, a közügyek legfőlebb akkor érdeklik, ha egy kis nyereségre való kilátás Ígérkezik valahonnan, mely nyereségnek aztán vagy a közügy, vagy az egyesek adják meg az árát busásan. Az alispán úr hallgatására is van egy pár észrevételünk. Aug. 28-án 7081. szám alatt azt irta a városi hatóságnak, hogy a választási előmunkálatot tegye meg és készítsen el mindent, hogy a hat év előtt megválasztott képviselők helyett még nov. 1-ig megtörténhessék a választás. Az említett rendeletben Írva van; hogy „a legtöbb adót fizető képv. tagok névjegyzékének kiigazítása után szabályszerű választással mielőbb, a legkésőbb november 1-ig betöltessenek (a megüresedett helyek), hogy ennek utána az általános tisztujitás még ez évben megtartható legyen.“ Azt mondja tovább : „s a legtöbb adót fizetők névjegyzékének bemutatásával a képviselő választási határnapok kitűzése és az igazoló választmány alakitása tekintetében jaóaslatot adjon.“ A városi hatóság az időt megjelölte az utasítás szerint, azt a községben szahálszeriileg kihirdette, de az alispán még arra sem méltatta a községet, hogy el nem fogadásáról értesítse. Mi az alkotmányos alispánt nem kivül kép- I zeljük a megyén, hanem belül. Habár felettes haTár ©adtainai-, gasdasági-, és ssépirodalnai Jaetilap»Munkács város hivatalos hirdetéseinek« a „munkácsi szinügy-gyamiitő-, és a munkácsi önkéntes tüzoltó-egyesületeknek“ közlönye. Minden a lap szellemi részét illető közlemények a »Munkács« szerkesztőségéhez; előfizetési, hirdetési dijak és közlemények a kiadóhoz küldendők
