Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-10-29 / 44. szám
lat elejét akarta venni az ajánlott levelek küldésének netalán magán ügyek érdekében előfordulható visszaéléseknek. A hivatott rendelet keltjétől tizennégy év múlt el, melyek mindegyike nagy mértékben ki- terjeszté a körjegyzői hivatalok hatáskörét, Ma számtalan eset fordul elő, hogy a körjegyző nagyon fontos okmányokat kénytelen más hatóságokhoz továbbítani, s ha azt nem akarja, hogy azok az ő felelősségére elvesszenek, kénytelen az ajánlati dijat sajátjából fedezni, a nélkül, hogy azért valamely alapból kárpótolva lenne. Belátta maga a nagyméltóságu m. kir. kormány e postai szabályzat helytelenségét legközelebb, midőn az uj kata zteri adókivetés folytán megállapított földadó értesítéseinek továbbítását az ajánlati dijak fizetése nélkül engedélyezte. Nem tartjuk szükségesnek felhozni ama okokat, melyek a mellett tesznek bizonyságot, hogy ma már elkerülhetleniil szükséges, miszerint a körjegyzők hivatalos ajánlott levelei is dijinen- tesség kedvezményében részesittessenek, hiszen tudva van, a tekintetes közigazgatási bizottság előtt, hogy többet ne említsünk, mennyi fontos okmány fordul elő az adó- é-i hagyatéki ügyeknél, melyek, ha nlvesznek, egyes feleknek kipó- tslhatatlan károkat okozhatnak. Ugyanazért, a nagy közönség és a pontos hivatali ügymenet érdekében mély tisztelettel esedezünk a tek. közigazgatási bizottsághoz, hogy közérdekű kérésünket sajátjává tevén, a körjegyzői hivatalos ajánlott levelek díjmentessége tárgyában a nagyméltóságu közlekedésügyi m. kir. minisztériumhoz felterjesztést intézni méltóztassék. Teljes tisztelettel vagyunk a beregmegyei községi és körjegyzők egyletének Munkácson, 1885-ik évi julins hó J3-án tartott közgyűléséből alázatos szolgái : Szabó József, m k. Uszkaij Bálint, in. k. egyleti alelnök. egyleti jegyző. II. A beregmegyei községi és körjegyzők egyletének felterjesztése a megyei bizottsághoz az árvaügyeknek a községekben való ellátása, azárva vagyon ellerőrzése, kezelése, a gyám! számadások készitésmódja és a kerületi közgyámok alkalmazása tárgyában egy megyei szabályrendelet alkotása iránt. Tekintés közigazgatási bizottság! — Az árvák ügyének rendtartása nemcsak törvényes, de humánus kötelesség. Ezt érzi, tudja mindenki és mégis, daczára, hogy az árvaügyek rendezéséről alkotott 1877. XX. t.-cz. kívánni valót nem hagy hátra, dacára, hogy megyénk jelenlegi árvaszéke hazánk legjelesebb gyámhatóságainak egyike — az árvák ügye nálunk a lehető legreudetlenebb állapotban van.* A törvény ugyan jé), de annak czélszerü végrehajtását akadályozza egy helyi szabályreude- let hiánya, mely szabályrendelet a helyi viszonyok és a törvény végrehajtását gátló nehézségek figyelembevételével egyöntetű eljárást teremtene területén. A hagyatéki ügyek ellátása a vagyon letartóztatásával, a birői átadó végzés kézbesítésével, a legtöbb esetben véget ér, az árvák vagyona “ No, ha ez igy van, akkor nem valami jeles gyámhatóság. Es milyenek lehetnek az árvaüoyek, hol nincs jeles gyámhatóság! — Szerk. T n jD n Fővárosi levél. Budapest, 1885. október 22. Panem et circenses! Kenyeret és cirkmz- játékokat kért a római nép. A mi népünk a kenyéren kivül beéri a választási mulatságokkal. Igaz ugyan, hogy sok helyütt választási harezaink- nak árnyéka sem lehetne a hajdani római harcjáték, a mi a harckedvet illeti. De most nem aféle igazi, országos, csak szükebb körű, törvényhatósági választásokról van szó itt a fővárosban. Korteskedünk! Az utcasarokra vaskos „polgártársak“ vannak felaggatva városszerte. (Ne tessenek elszörnyedni, kérem, a dolog úgy áll, hogy a falragaszokon vaskos betűkkel áll: „polgártársak“ ! etc.) Mindegyik kerületnek meglesz a maga külön harcza, háborúja, de legérdekesebbnek a belvárosi hadakozás Ígérkezik, ahol két izmos párt csap egymásra. Már most is szilárdul zörgetik pajzsaikat, csillagos buzogányaikat félelmesen forgatják fejük felett. Ki a legény a csárdában ? (a belvárosban) kiáltják büszkén a „sasok“ is, meg a “reformpárt“ is. A sasok azért sasok, mert az „Arany sasban“ szervezkedtek. De nehogy azt higyjék tisztelt olvasóim, hogy igy tehát a „fehérpedig, a kiskorúak kizárásával illetéktelen egyének által használtatnak a gyámhatóság tudta nélkül. Kötelesek ugyan a javaslatba hozott gyámok, — az általok kezelt hagyatéki vagyonról, — évenként, okmányokkal támogatott számadást beterjeszteni a megyei árvaszékhez, de ezt tenni részint elmulasztják, .lószint hiányosan, saját primitív felfogásuk szerint állítják össze. Az egyöntetű eljárást el lehetne érni egy gyámi számadási iniutával, melynek használata minden gyámra kötelező lenne, ugyde nagy akadály — bárminő helyes mintázattal is a magán gyámok legnagyobb részének értelmetlensége. A legtöbb magán gyám számadások készítésére képtelen. Ki legyen köteles helyette, az ő bemondása alapján a számadásokat elkészíteni ? . ez a kérdés, mig meg nem oldatik, útját állja a gyámügyi törvény helye? és jótékony alkalmazásának. — Legközelebb áll a néphez a körjegyző, legtöbb esetben ezt szokta ügyes-bajos dolgaival felkeresni. A körjegyző szivességből elkészítheti á gyám számadását, de erre szabályrendeletileg elkötelezni hátrányára lenne az árvaügy reudes menetének, mert ismeretes eléggé, nemcsak e megye, de az egész ország közönsége előtt azon óriási munkahalmaz, melylyel a körjegyzők, különösen az utóbbi tiz év alatt — oly rendkívüli módon megterheltettek. A községek értelmiségét képezik még, legtöbb helyütt a lelkészek és tanitók, de ezeknek hivatalukkal összeférhetetlen a közigazgatási ügyek intézése. Hivatottak lennének a magán gyámok számadásainak elkészítésére a községi közgyámok, kiket a gyámügyi törvény az árvaügyek vezetésére és ellenőrzésére rendelt. Fájdalommal kell azonban konstatálnunk ama tényt, hogy a községi közgyámok vagy nem képesek, vagy nem hajlandók a reájok bizott kötelességeket teljesiteni. —- Némely részök irástu- tudatlan s maga is tanácsra szőriül a helyett, hogy mást tanácscsal tudna ellátni, más részök hanyag, mert munkájáért díjazásban nem részesül. Hogy minden község értelmes és kötelesség- tudó közgyámot tartson, megyénk kedvezőtlen gazdasági viszonyainál fogva lehetetlen. Számos megye van, hol szövetkezett községek tartanak közgyámot s e községek egész kerületet képeznek, a fizetéseket adóforint után vetik kiés szedik be s a közgyám hivataláért felelősségre vonható, mert dijaztatik. A kerületi közgyámok alkalmazását engedélyezi a gyámügyi törvény 173. §-asa A törvény eme engedélyét igénybe véve el lenne érve a cél, értelmes közgyámok alkalmazásával, az árvaügyek rendtartását illetőleg. Ugyanazért mély tisztelettel kérjük a'tekintetes megyei bizottságot, hogy az általunk elmondottakat tanulmány tárgyává tévén, az árva- ügyeknek a községekben való ellátása, az árva vagyon ellenőrzése, kezelése, a gyámi számadások készitésmódja és a kerü'eti közgyímok alkalmazása tárgyában egy szabályrendelet alkotása iránt intézkedni méltóztassék. Teljes tisztelettel vagyunk a tjeregmegyei községi és körjegyzők egyletének Munkácson, 1885. julius hó 13-án tartott közgyűléséből alázatos szolgái : Szabó József, in. k. Uszkay Bálint, m. k. egyleti alelelnök. egyleti jegyző. ló “-beli József-városi pártlovaknak t itulálja mariit ! De nem ám! O A sasoknak egyik vezérembere Feleki Miklós, a ki budai sasfészkéből, a várszínházból oly hamar kirőppent. Ügy hallom, hogy egyik tószt- jábau ily lendülettel beszélt a minap : „Hiszen, uraim, maga babérkoszorus költőnk, Berzsenyi Dániel is megirta, hogy: csak sast nemzenek a sasok (viharos éljen!) s nem szül gyáva nyulat Nubia párduca!“ (Viharos „eláll“! A tárgyhoz! Semmi közünk a nyulakhoz! Ne tessék a párduccal előhozakodni! Maradjunk a sasoknál!) Miklós bácsi abbahagyta dictióját és dühös lelkesedéssel öblité le torkát a tüzes sashegyivel . . . Hogy melyik párt lesz a győztes ? kérdik önök, Megva"om, jóslani nem szeretek, de nem is tudok. Ad vocem jóslás! A jósokra „az emberiség jótevőire“ ugyancsak rájár a rúd! Ez a Török- u,-alom kezd rettenetes lenni ! Lám, a tekintetes Tóth Antal, a tek. M hálik János, meg a többi tekintetes urak, kik oly bölcsen ki tudták számi- tani, hogy Nyelves Andrásné kofaasszony 8739 forintot és 4 krajcárt nyerjen a lincin,! meg, hogy Mákszem Jónás szatócs (lakik vakutcza 33. (9000 forintot és 87 krajczárt a brünnin, ezek a derék férfiak, „e világhírű matematikusok“, a szegény nép nagylelkű barátai most fegyelmi vizsgálat alatt kénytelenek áüani csalási váddal terhelten — nem kis bánatjára a ternót leső néposztálynak ! Az uj főkapitány működése megtermi a maga Ízes gyümölcsét! Titstelt szerkesztő ur! „Munkács“ czimü heti lapjának f. évi szeptemberi ?-ik számában a szvalyavkai barakkon díszelgő sárga-fekete zászlóval foglalkozott ; értésemre jutott azonban, hogy egy magán körben ezen zászló diszelgésének valósága alaptalannak és nem igaznak nyilvánittatotti Én ezennel kijelentem, mint a ki a kitűzött zászlót augusztus havában Szvalyavkán a nagy korcsma melletti kuglizós barakkon saját szemeimmel láttam, hogy a ki ennek valóságát tagadja, nem követ el egyebet, mint valótlant állít. Különben is, hogy állitásom tény. hivatkozom Medveczky Sándor és Rácz Péter volóczi körjegyző, Karpinecz Ödön és Kiss Gyula urakra és ha szükség volna még sok számtalanra, kik előtt hangosan gondolkozva eszembe jutott az egri ese^t, midón nemzoti lobogónkra kimondták „hinunter mit die Fetzen“, de te jő magyar nem vagy bosszúálló, a kölcsönt nem adod vissza, nem mondod, „le azzal a rongygytjJ.“* Tisztelettel Scheffer Emil. * Hát bizony a zászlóra vonatkozó hírünké/ Szolyván vonták kétségbe s lapunkat úgy emelvén ki, hogy minden közleményünk ilyen hamis tudósításon alapszik, pedig mi igyekszünk, kivált az ilyen kényes kérdésekben hivek lenni, de hát legjobb mód a negligálás. Szerk. \ Hírek. — Sürgős intézkedés. A városi hatóság egy átiratot intézett a gymnásiumi igazgatósághoz, melyben a tanköteles gyermekek közül azoknak névsorát kéri kiíratni, kik a gymnáziumba beírattak. Az átiratot a polgármester szept. 28-án irta alá s *8 óra idő alatt válasz kéretik. Az igazgatónak pedig okt. 5-én kézbesiték ezen átiratot. Bizonyára villannyal dolgoznak a városi tisztviselők ! — Szépitési bizottság! jöjjön el a te országod és legyen a mostanitól eltérő akaratod mint más tisztességes városokban, úgy mi nálunk is A mindennapi megszokott szalmás épületek helyett, a város közepette adj tisztességes épületre való engedélyeket, és bocsáttasd le azokat a büz- liödt csatornákat a gyalog járókról, melyeket a városi mérnök ügyetlensége a lakosok drága pénzén várázsolt oda. Ne gázoltasd velünk a térdig érő sarat, de vedd elő a rendőrséget, hogy a vásárvám bérleti szerződésben kikötött pon szerint, legalább az átjárókat tisztittassa el és szabadíts meg a sötét lámpátlan utcáktól, a mostani lámpabérlőtől és mindazon visszaélésektől, melyek utcáinkon a rendetlenséget, a rósz, büzhödt, csatornákat, lóvasalást, ócska kocsi kirakatot s több ilyen elő nem hozottt és elő nem hozható visszaéléseket megtűrik, mert tied, — ha vagy valahol, — a beleszólás joga, tied az intézkedő ha- hatalom most és mindaddid, mig az új választás be nem következik. Amen ! — A beregszászi bérgyiikosság ügyében f. hó 20-án volt a tárgyalás a kir. táblánál. Az első bíróság Ítéletét a kir, tábla mind a két elitéltre nézve felemelte. Az első Ítélet 5—5 évi fegyhaz büntetést szabott mindakettőre. A kir, tábla a fenforgó súlyos körülményeknél fogú a Finta Emma büntetését 8 évre, Veres Erzsébetét fi évre emelte fel. De ha már a gyümölcsnél tartok, hadd szóljak néhány szót a gyümölc.--kiállításról. Remek egészben véve, még remekebb részleteiben. Kivált az alma és körte tett ki magáért! Olyan almák vannak ott, hogy bizony Éva anyánk kigyócsá- bitás nélkül sem állhatta volna meg, hogy beléjük ne harapjon. „Nézze csak urambátyáin, milyen mosolygó az az alma“ — szóltam oda egy jóképű vidéki urnák — egy gyönyörű alma felé bök- dősve gyűrűs ujjammal (hej! hol van az már!.. . a gyűrű t. i.) „Mosolygó? — szólt az vissza hévvel — minden lim-lom piros almácska is mosolygó, ez itt valósággal röhögő! . . . Kétlem, hogy az irodalom a mosolygó alma mellé a „röhögő alma“ kifejezést is befogadja. Szörnyűségesen idegenszerü, meg furcsa neveik vannak a különböző gyümölcsöknek. Én például még esak nem is álmodtam soha, hogy almafán „keresztelő Jánosok“ is teremnek, és hogy a jámbor halandó annak a veszélynek is ki van téve, hogy mikor körtével kinálják, egy „stutt garti kecske-őr“ eshetik áldozatul kannibáli étvágyának. Az is érdekes lenne, ha Blaháné a „pi-pi- piros alma“ helyett úgy dalolna, hogy: nyári habos pepin, vagy „hosszuszáru Páris bo-bo-borizü.“ Annyi tény, hogy furcsán hangoznék ! Fővárosi levelező.
