Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-10-08 / 41. szám

41. szára. Munkács, 1885. október hó 8. II. évfolyam. Sí 4 Előfizetési ár: Egész évre.........................4 frt. v <4 Félévre..............................2 frt. ^ ^ Községeknek és tanítóknak egész f t * 2 frt- 4 Egyes szám ára 10 kr. 4 nyilt-térben minden garmond sor ára 20 kr. vwwwv­minden csütörtökön. ♦ ^ ^^^^ Hirdetési díj: V Hivatalos hirdetéseknél : minden \ egyes szó után i kr. Azonfelül ^ bélyeg 30 kr. ^ ¥ ¥ <^> Kiemelt díszletük s körzettel el­A látott hirdetményekért térmérték L ^ szerint, minden négyszög ctméter ^ 4 után J kr. számittatik. A Állandó hirdetéseknél kedvez­mény nyuj tátik. Tázsadalsai-, gazdasági-,, szópiarodaljaai laetilap. Munkács város hivatalos hirdetéseinek« a „munkácsi szinügy-gyámolitó-, és a munkácsi önkéntes tűzoltó-egyesületeknek“ közlönye. Minden a lap szellemi részét illető közlemények a „Munkács“ szerkesztőségéhez; előfizetési, hirdetési dijak és közlemények a kiadóhoz küldendők. Választás előtt. a j övő hóban a városi képviselők vá­lasztása megejtetik. Munkács, ha nem is székvárosa Be- regmegyének, de népesség és kereskdelem tekintetében első városa lesz mindég. Nem lehet közömbös a polgárok jól felfogott érdekében, kik lesznek a képvi­selőtestület tagjai, kiket emel a bizalom e tisztességre. Ha Munkács történetét az elmúlt év tizedről csak főbb vonásokban akarnék is megismertetni, a sok fényes lap mellé, sok sötétet is kellene megírnunk. A nép nevelés, közművelődés oltárára tett hazafias áldozatai városunknak, vala­mint a rend és kis részben a közegészség javítását czélozó törekvések mind olyanok, melyek mint hasznos és jövőre kiható be­fektetések egy szebb korszakot jeleznek ; de viszont a köztisztaság, szegény ügy, a városi közvagyon kezelésének rendszeres rendetlensége nyílt sebek, melyek okos és előre látó, s mi legfőbb, érdek nélküli kép­viselőtestület alakítását teszik szükségessé. Nyíltan kimundjuk, a felelősségteljes elvállalása mellett, hogy a mi képvi­selőtestületünkben sokszor rontotta meg az egyesek önérdeke a város közönségé nek érdekét. Ha csak az erdőeladásaink­nál felmerülő korruptiót. vagy a vásárvám bérletnél legutóbb nyilvánossá lett 15 ezer forintra felgyűlt hátralékot említjük, úgy hisszük eleget mondtunk. De nem folytat­juk tovább, hisz az a sok kierőszakolt bérleengedés, mi egy év tized alatt a vá­ros ház tanács termében határozattá lett, egy egész sorozatot tenne ki. Fontos az uj választás azért is, mert ezután nyomban következni fog a tiszti­kar választása is. Nem viseltetünk rósz vé­leménynyel a jelenlegi tisztviselőkről, — de némely irányban határozott óhajunk az újítás, mert az a sok felfogadott dijnok azt bizonyítja, mintha a rendes tisztviselők nem felelnének meg szorgalmasan a reá- jok bízottaknak. Nem akarjuk ezt hinni, de megjegyezzük, hogy egy ilyen városnál mint a miénk nem derogálhat sem egyik, sem másik tanácsos úrnak, ha referadajait maga másolja is le, mert az időből bőven kitelik, csak rendes munka napló vezettes­sék, kifog tűnni, hogy biznyos tisztviselők többet is megtehetnének, mint mennyit tesznek. Honunkban az egyenlőség eszméjének győzedelme minden új törvényünk, mely a kiegyezés óta létre jött. A községek autonómiája oly becses kincs, mely ha jól kezeltetik — a közre meghozza áldásos gyümölcsét, hogy a vagyon képviselet (vi- rilis rendszer) nem volt szerencsés eszme s nem illett még be a mi körünkbe, ezt sokan állítják s e rendszer gyakorlatilag csak ott válhatik áldássá, hol a hatalmasabb és vagyonosabb rész nem zsákmányolja ki a közönség érdekét a maga javára. A szü­letési aristokrátia helyére lépett a pénz aristokratia, s ne mondja senki, hogy emez — ha vissza akar élni forinton szerzett jogával — nem lehet amannál veszedel­mesebb. Nálunk a közvélemény még nincs ki­fejlődve, s gyakran megtörténik, hogy fon­tos kérdések egész előkészület nélkül ta­lálják a döntő tényezőket, azért hívjuk fel e helyen a város polgárságát, hogy gon­dolkozzék komolyan a következő képvise­leti tagok választása felöl; mert most van alkalom adva arra, hogy a város javára, — mely minden egyesnek is java — te­vékenyen befolyhasson. Független, önálló, s önérdeket nem hajhászó tiszta múltú egyénekre van szük­ségünk s olyanokra, kik nádszálként ide- oda nem hajthatók, kik a tisztességnek megfelelni képességgel és akarattal bírnak, kik a magyar nyelvet hibátlanul beszélik, kik a várossal nincsenek szerződési viszonyban. Hogy ilyeneket találhat, arról meg va­gyunk győződve, csak nekeresse egyes külön osztály körében, megtalálja az ilyeket min­denütt úgy a hivatalnok, mint iparos osz­tályban. Óva intjük és figyelmeztetjük polgár­társainkat arra, hogy azon egyéneket, kik a képviselőséget csak hiúságuk kielégíté­sének tekintik, bizalmára ne méltassa. Ezek az urak könnyen megismerhetők; válasz­tás alkalmával nagy hang'on beszélnek az egész tisztviselői kar renoválását hirdetik, egy kis bóditó szert sem sajnálnak, s ha czéljokat érték reá sem gondolnak többé igéretökre s a gyűléseken távollétök által tündökölnek s csak választás esetén, vagy holmi bérleengedési ügyekben mutatják magokat. Lapunk a város érdekeit képviselte és fogja képviselni, függetlenségünket megő­riztük eddig minden irányban s megőriz­zük ezután is -, minden jónak és minden rosznak kutforrását eddig és ezután a kép­viselőtestületben keressük, s azért helye­zünk ily nagy fontosságot a következő vá­lasztásra. A polgárság válaszát nem sokára meg­adja a szavazó urnák eredménye, mi re­méljük és hisszük, hogy a választás ered­ménye városunk érdeke és jövőjére csak előnyös leend. Reményeinkben vajha ne csalatkoznánk ! Városi ügyek. A regény bonyolítása, az érdekek erős harca, a városi képviselőtestületnek nyílt és titkos kapaútálása voltaképen itt veszi kezdetét. Egyik kérvény a másikat túllicitálni igyekszik hazafiság- ban, a város javát szivén hordozó kiabálásban; természetes, hogy előbb lepocskondiázza a mási­kat. Három kérvény terheli a képviselőtestület előtf a hosszú zöld asztalt, mind a három kér­vényben nehéz dolgok mondatnak el s olvastat- 1 uak a bárány türelmü városi atyák izzadva őszülő fejére. Weisz Mózes és fia kérvénye kisértett legerősebben, mely már a m. miniszteri szobákat ;s megjárta, s mint a tengeri kígyó korbácsolta farkával a vásár vám bérlők szélesen kiterjedt szövetkezetének telhetetlen zsebjeit. A képviselő- testület zsákutcába került. Elül viz, hátul tűz, nem akadt a sok Mózses között csak egy is, ki pálcá­jával megütötte volna a járhatatlan Y erestengert, melyen száraz lábbal átgázoljanak. A sok indít­vány, módositvány oly nagy tömkeleget támasz­tott, hogy nem tudta megtalálni soha az Ariadne fonalát. Mintha kettős szive volt volna, mind a két fél iránt meleg szeretetet igyekezett táplálni és kimutatni, sőt sokszor, — úgy látszik, — csupa szívből állott, ilyenkor aztán mintha eltűnt volna a fej, a szív pillanatnyi érzelmeinek benyomása, hatása alatt állott. Ha egy-egy kérvény siránkozó, — majd fe­nyegető hangon a zöld asztalra került, minden elő tanulmány, megfontolás nélkül belemerült a javitó, módositó indítványokba s szavazott felette a dol­gok egyenes fonalának mellőzésével, azon tudat­ban, hogy a képviselőtestületnek minden szabad. Úgy látszik, hogy, ha végig tekintünk az egész vásárvám ügyen, egyedül a városi ügyész fogta fel a dolgot helyesen, de nézetét ki nem fejtvén, pártot ezzel maga körül nem alakíthatván, a több­ség ellenében nem is érvényesíthette véleményét. Weisz Mózses és fia kérvényét a-képviselő- testület helyesen utasitotta el, ámbár a kérvény­ben kifogásolt 8-ik pont megváltoztatása, illetőleg módosítása múlhatatlanul szükséges volt. De a vá­ros képviselőtestületének szemben a vásárvám bér­lőkkel nem volt joga változtatásokat, vagy akár módosításokat is eszközölni a szabályrendeleten, melyet a megyei törvényhatóság is jóváhagyott. Abonyodalmat tehát épen a képviselőtestület idézte elő azzal, hogy szivérzetétől ösztönöztetve, bele- bele merült a módosítási vitákba. E vitákat szí­tották, meg-meg újították a vásárvátn bérlők tit­kon és nyíltan, hogy a zavarosban halászhassa­nak. A képviselőtestületnek kezdettől fogva végig minden változtatási kérelmet elkellett utasítania magától, a sok húzó-vonó tanácskozás helyett mó­dot kellett volna találnia arra, hogy a kivánt mó­dosításra a m. minisztériumot kérje fel pl. ügyé­szének személyes felküldésével, vagy képviselője utján. Hol egyedül volt lehető a bérleti idő alatt a módosítás, miután a szerződésben a bérlők en­nek eleve alávetették magokat. Hiszen Weisz Mó­zses kérvénye már úgyis odakerült, szabályzat és tarifa f’elkéretett, a városi zöld asztalnál erre for­dított vitatkozás tehát üres szalma cséplés volt. Weisz Mózes a belügy minisztériumhoz fel­terjesztett kérvényében kiemeli, hogy a módosítás iránt a városnál már kérvényezett, melyen hn i n t - egy 200 alá i ró volt. Itt egy kicsit nagyított, mert Weisz Mózes 157-ig bizonyosan el tud ■szám­lálni, de remélte, hogy Budapest messze van Mun­kácstól, s inkább elhiszik neki, minthogy utána tudakozódjanak. A másik kérvény a város képviselőtestüle­téhez van intézve a tarifa 18, 19, 24 és 25-ik tételeinek megváltoztatása végett. Beadják Fuchs Mendel és társai, összesen 20-an. Harmadik kér­vényt beadja Kroó Juda 17-ed magával. Ezen kér­vény különösen erős hangon azt kívánja a kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom