Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - Törvények és okiratok

verrel ijeszti. Ezzel Kgldet mint uramat istennek ajánlom. Huszt 29. Novembris, 1683. Kglmed szolgája Fráter István. A szatmári commendáns feles zabot vétetett uram itt melytűi embereit én sem tiltottam el. azért liogy az pénz is szaporodjék ez szegény vármegyében, s nekünk is az oda ki való jártatásra s kereskedésre inkább adjanak passust. Külczím: Teleki uramnak küldött Fráter István uram levele pariája 29. Novembris. (Gr. Kemény .T. Erd. Tört, Eredeti Levelekben. XXYTT. kötet.) b) 1683. decz. 1. Naláczy István jelentése,. Kglmes asszonyom. Az Ngod méltóságos levelét tudósításával együtt alázatosan vettem. Isten Ngtokat oltalmazza szent fiáért minden elszenvedlietetlen nyavalyától és szomorű változástól. Mit írjon Fráter uram az úrnak ő kimének, látom, vagyon ugyan benne hiedelemre való dolog is, Tököli uram felől pedig kgls asszonyom minden roszat elhiszek, minthogy arra is született, a mint sok rosz cselekedetibűl kitanolUatom, de már hogy a török mellől elálljon, ha mindenét Debreczenbe szállította, alig hiszem, ^s talán a német és lengyel talám be sem venné hódlását. En bizony megvallom klms asszonyom, félek Tököli uram practicájátúl, csak Erdélyben ne szerezne magának quártélyt, Debreczenben hogy merne megmaradni. Már klms asszonyom Duka vajdát megelőznem késő. mivel úgy tudom ma Szászsebesig elmegyen. ha idején tudtam volna az Ngtok kegyelmes dispositióját, ahoz tartottam volna magamat, noha gondolám vala klms asszonyom, Ngtok kegyelmességébűl egy kevés korig házamnál lehetek vala, sok kárral és fogyatkozással levén házomnál, és a vármegye között sok igazítások levén, az sok gyilkosság eláradott köztök, kire való nézve ez jövő kedden széknek kellett volna lenni, de már ha ugyan Ngtok ügy parancsolja, úgy kell lenni, csak kérem Ngodat alázatoson, hadd haladna bárcsak keddre vagy szeredára felmenetelem. Egész Karán-Sebes vidékje fen vagyon, a tatárok most is menten mennek, azokat ölik, a hol kaphatják, az oláhok. Ide izentek Tornya Péternek, ha biztatná őket. hogy urunk ő nga ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. XVIII. K. 12