Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Negyedik szakasz
szövetségi tanács mint a főhatalom hordozója hozta a szövetkezett kormányok a evében a szentesitési határozatot. A weimari köztársaságban ez a jogkör a parlamentre szállott át, és a formula most igy hangzott: "Der Reichstag hat das folgende Gesetz beschlossen" /k birodalmi gyűlés a következő törvényt határozta el/. Azzal az ellentéttel, hogy: "Die Reicbsregierung hat das.folgende Gesetz beschlossen" / /A birodalmi kormány stb.//u.n. "Regierungsge« setz - kormánytörvény/, a diktatúra, lányegének megfelelően, visszatért a tisztán abszolutisztikus szentesitési formához, mig jelenleg, ismételten, visszafordulva, a demokratikus elv visszaállította a parlamentáris törvényhatározatot. 9. A rendelkező rész /dispositio/ tartalmát szentnek és sért Vetetlennek nyilvánították "az akaratnyilvánítás megsértéséért járd /egyházi Vagy világi/ büntetéssel való megfenyegetés révén, mely gyakran egybe volt kötve a betartásáért járó jutalmazások kilátásba helyezésével" /Bresslau I 48/. Ez az a.n. büntetési formula /Poenformel/ vagy /poena-val való/ comminatio /megfenyegetés/ utján történt, amire hasonlóképpen alkalmaznák a .,. "szankció" /sanzione penale/ kifejezést. A büntetési formula is messze túlélte a középkort, igy amidőn 1 .Lipót egy l678-i rendelkezésében /Mandat/ ezt mondja: "Hinwieder nichts tun, auch hierinnen nicht säumig oder ungehorsam sein, als lieb ihnen ist, obbestimmte Poen zu vermeiden* das meinen wir ernstlich" /Hogy ez ellen semmit ne tegyenek, ne késlekedjenek vagy enge—" detlenkedjenek, ha azt óhajtják, hogy a fent meghatározott büntetést elkerüljék, az komoly szándékunk/. A poena temporalis /világi büntetés/ egy l699-bén császári nyilatkozat szerint "tiz font színaranyra" /zehn Pfund lötigen íJoldes"/ rúgott. A francia kancelláriában a mandátumbk felszaporodásával • kapcsolatban a 14.szazadban egy szólam honosodott meg, "amely hasonlít a poena-hoz és a király személyes akaratát fejezi ki" /Erben, 5^3/• Ez: Így szól: Quoniam sic fieri vplumus /minthogy azt akarjuk, hogy igy legyen/ vagy car ainsi le voulons ncús /mert azt igv akarjuk/, amiből fejlődött a francia abszolutizmus ismert alakzata: Gar tel est notre plaisir /mert ez a mi szándékunk /akaratunk/'/ - első Ízben VIII.Károlynaii egy 1497 május 12-én kelt rendeletében /ordonnance/ mutatható ki. A "plaisir" itt nem annyit jelent, mint "tréfa", "kedv" vagy "szórakozás", hanem.a latin "placere"~ből levezetve, akaratból folyó vélemény, elhatározás /Willensmeinung/« A 18. szádadban a francia telepesek számára két nyelven kinyomtatott porosz leiratokban a formula helyesen van lefordítva- ekképpen: "Daran geschiehet Unser Wille" /E módon valóra válik a mi hadjáratunk/• E helyett sokszor igy is van fogalmazva: "Wonach Ihr Euch zu richten habt*' . /amihez kell magatokat tartanotok /azaz:HÉg.ukat tártaniok///t>iv máskülönben biztos .a*• kegyvesztés' és büntetés/. A szankciónak /ísanctíön"/ ezt a foimáját r —'. a'z :-\T678—i fenti példában az okmány végén csendül ki -.élesen meg kell különböztetni a 8-as szám alatt taglalt formától* Itt nem a parancsról van. sző, különösen pedig nem a örvény parancsáról./"Ge setzebefehiymint olyanról, hanem csak annak ismét az emlékezet be. véséséről büntetéssel való fenyegetéssel együtt, vagy anélkül. A "poena" pozitív eleme önállóvá lett, amikor az abszolutisztikus korban egy leiratí szöveg végén ez olvasható: "Seind Euch mit Gnaden gewogen" /vagyunk Irántatok /Önök iránt/ kegyes jóindulattal//a fogalmazványban lerövidítve: "Seind etc."/. Ez az, alakzat is módosul-a címzett társadalmi állásához képest. Alapformájában Poroszországra kiterjedő érvénnyel az 1764-i mintagyüjtemény /"Formular"/ szerint alkalmazandó volt fölfelé a bárókig bezárólag minden címzettre, ezzel szemben grófokra vonatkoztatva a következőképpen fogalmazták: "Sind Euch mit Gnaden und geneigtem Willen wohl beygethan" /vagyunk Irántatok /Önök iránt/ kegyesen
