Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)

Negyedik szakasz

Másként állta dolog az egyenrangúak közt. Európa koronás fői rokonnak érezték egymást, ahogy gyakran azok is vol ak, és nemcsak a "Vetter" /nagybácsi, atyafi/, hanem a "testvér, fivére-címet is megadták egymásnak. Mg III.Napóleon mint császár.is parvenü maradt Miklós cár szemében,, akit a minden oroszok uralkodója ezért követ 'nek megbízólevélében "Sire és JÓ Barátom"Hmal szélit ott meg, addig a bs.de ni nagyherceg az osztrák császár előtt 1895-ben "rokon"-bői "fivér"-ré /vom Yetterízúm«fBrúder/ lópett elő. Köztársasági államfők-ezen a rokoni viszonyon icivül álltak és ennek okából, a.kavetkezőképpen ssőlitották meg őket: "Grand et bon ami" /Nagy /kiváló/ és jó barátom/. Meg akkor sem hiányzott a családias elnevezés, ha kancelláriai . irat hivatalos formáját használták, mindössze azt régi oklevelek mintája szerint itt egybekapcsolták a ciiihez csatlakozó inscriptioval /annak meg-, nevezésével, akihez az oklevél /okirat/ szól/, mig megszólításként a szöveg slején szertartásosabb fordulatokat használtak. Pl. "N.... császára.... N.« legmagasabb és legkiválóbb hercegnek.... császárának*... jő testvérünknek... /"N.... empereur de.... à très-haut et très-excellent prince N.... empereur de.... notre 'bon frère/. Très—haut, très-puissant et très-excellent /legma-* gasabb, leghatalmasabb és,legkiválóbb/ prime stb., Fejedelmi kéziratokban /Handschreiben/ a "Monsieur mon frère f

î vagy "Mein* lieber Brúder" /Kedves testvér Uram/mellé., csatlakoznak még más rokoni megszólítások, mikori s ügyelni kell arra, hogy a korábbi időkben "Vet

ter" /atyafi, rokon/ annyit is jelentett, mint "az apa fivére", tehát nagybácsi, és mint "a fivér fia", te hát unokaöccs,-"Oheim" -/nagybácsi/nak eredetileg az anya.fivérét, később azonban a nővér-fiát is nevezték, tehát ugyancsak azonos- volt az "unokaöcs" "csel János György brandenburgi választófejedelem tehát atyja fivérénak, János küstrini őrgróf nak ugy irhát, nint "Vetter

, Brúder und 'öévat

ter"-nak /nagybácsi t fivér és keresztapa /koma//,.,Claudius;király unokaöccsét.és mostohafiát, Hamlet királyfit "my cousin..., and my son"-nek /öcsém és fiam : Arany. J../, "Vetter /cousin/ und Sohn"-nak nevezi.. Ünnepélye sebben fogalmazott fef." jedeimi kéziratok éppen a megsaólitásban árulják el ebbeli mivoltukat: "Durch lauchtigster, Grossmachtigster Kaiser und König" különlegesen barátságos, hangon: "vielgeliebter Jíerr Vetjber, Brúder, und Freund" /Legfőbb méltősá-. gu, legnagyobb hatalmú . csásaár és király /ha aj'besonders freundlich" az idézethez tartozik/ különös barátsággal /?/. nagyon szeretett Uram, Rokonom* Fivérem és Barátom/, ahelyett, hogy'í "Drága Barátom", II.Vilmos és. Ferenc József levelezésében. A hivatalos„megkérésésekben, különösen a miniszterekéiben egymás közt, a,megszólítás csúcspontja elengedhetetlenül, /"de rigueur"/ a^ "Kegyelmességed, Nagymólt óságod"" /Ew./Buer/ Sxzellenz/. Ami a parancsold, hatalommal felruházott irományok szövegén be~ lüli megszólítást illeti, a nyelvhasználat váltakozott az ugyancsak hűbérúri "Te" /Du/ és már a lovagi intéssjnény virágkorában fölmerült román eredetű. "Ti" ,/lhr//Vous/ között. Ez könnyen órthetőleg Nyugatnémet ország- , ban.előbb.jutott érvényre; Keletporoszországban ezzel szemben a többesszámu megszólitás a 18kszázad közepe táján még a magasrengu hivatalnokok kiváltságos rétegeire, grófokra, doktorokra és papokra volt korlátozva; mindenki mást tegeztek. Igy történhetett meg, hogy egy századost vagy hadnagyot mint egy lelkész.védőjét /pártfogóját/ a hatóság részéről Te-vel, a lelkészt viszont Ti-vel /ihr/ szólították meg.' A porosa kancelláriai Írásmód már idézett 1764-ri reformja általánosságban mellőzte a tegező megszólítást, mig a római császár a 19.század el gén még alkalmazta alattvalóival szemben gróftól lefelé. A legkonzervatívabb maradt a pápai udvar: "Te per has literas renuntiamus Equitem Ordinis militiae Ghristi" /Téged,ezen levél által kihirdetünk /kinevezünk/ Krisztus-katona-rendjének lovagjává/, ez, olvasható XIII.Leó egy 1885 december 31^én kelt sajátkezűieg aláirt ökle veiében /Chirograph/, mellyel a német birodalmi kancellárnak a Krisztus-