Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)

Negyedik szakasz

diplomáciai levelezésben olcsóbbá akarták tenni a külföldre szóié magas postabért; ugyanebből as okból irtak elő ebben az esetben "sürü" /"kompresse"/ Írást. A legdrágább fajtából, az.u.n. Royal- vagy Real-papirból, amelyre Poroszországban a nagyvezírnek, az öt lófarkas embernek irtak,egy rizsma 1766-ban Berlinben 17 birodalmi tallérba került, ivje tehát körülbelül 4/5 garasba, a színes fogalmazópapirból 1 2/3 birodalmi tallérba ós a kabinetkiadmányok levélpapirosából 5 birodalmi tallér ós 22 garas. Aranymetszést gyakrabban mutatnak már a 16.század fejedelmeinek irományai. Az Íróanyagok közül /v.ö.Feldhaus, 36. és köv. 11./ a középkorból átvették a csergubaes- /Sisengalluss valószínűleg sajtóhiba lichen gallus helyett - Ford .//korom helyett/ tintát, szines tintát /Bizáno/ ós színes ceruzát^ a rógi kéziratok vörös vaskővel, vörös irónnal irt "mbrica" jára viszi vissza az eredetét az irat-rubrum, a mai tárgy- /"Betreff "/megjelölés* Valószínűleg a grafitnak Írásra való felhasználása is régebbre nyúlik vissza, mint a Sumberland gróf sági Borrowdale-ban lévő bányák kereskedelmileg észszerű megnyitása /1540 és I56O között/; feltevésképpen kifejezést kell ennek adni, mert a megkülönböztetést, hogy vájjon ólom-e vagy grafit, bizonyossággal csak savpróba utján lehet megtenni. Természetének megfelelően az uj grafitceruza, amelyen egészen igazságtalanul rajta maradt ólomból készült elődjének a neve, inkább mint kisegítő eszköz tett szolgálatot utazásokon vagy a harctéren; "Crayon"-nal végzett felülvizsgálata egy fogalmazványnak az 1700.évben aggodalmat keltett a bürokráciában /"Quaeritur, ob*s nicht mit Dinte geschehen muss?"//Kérdeztetik, vájjon nem tintával kell-e eszközölni?/. Ezzel szemben Bismarck nemcsak leggyakrabban ceruzával irta névjeleit /paraphiert/, hanem a fogalmazványokon eszközölt terjedelmes javításait és betoldásait is a röpke grafittal hajtotta végre, úgyhogy azokat gyakran az irodákban vagy tintával utánahuzták, vagy a sorok között utánairták, A legkorábbi tudósítást egy "töltőtolltartó »-ról /"Füllfederhalter"/ 1562-ből ismerjük, míg a "tintaceruza" az anilinfestékek feltalálásával összefüggésben 1874-ben tűnik fel, mint szóra is, éppenugy mint a "másolóceruza" /"Kopierstift"/ szóra, már a következő esztendőben van bizonyíték*- A ludból vagy hattyúból származó "tollszár" /"Federpose"/, a lúdtoll, egy évezred hagyományos íróeszközét csak a 19„század óta adja át a helyét a Dietzer által Königsbergben és Senefelder által Münchenben feltalált acéltollnak. Ennek a fejlődésnek a végén áll az irógép, mely a 19.század végén jön divatba a hivatalokban. Nyugati származású papir kétségtelen ismertetőjele a vízjegy

f az a meritóformára helyezett sodronyalak, amelynek méretében a merítési eljárás folytán a papíranyag valamivel vékonyabb lett, úgyhogy a fény felé tartva világos vonalakat mutatva mint "filigrán" /filigrane.» franciái vízjegy/ átszűrődik rajta a világosság, éppenugy mint a meritőszita keresztes hosszanti sodronyai /bordák és azokra merőleges átfogó sodronyok/.A vízjegy lehetővé teszi, hogy visszakövetkeztessünk a papir eredetére és ezzel az iratdarab keltezésére. A papírnak a diplomáciai iratok sorában nem ritkán tapasztalható szitaszerü átlyukasztása egészségügyi intézkedés következménye /járványveszély miatti fertőtlenítés/, ezért jelenik: meg gyakran keleti eredetű sürgönyiratokon/ • Jellegzetes szerepet játszott a bélyeges papir /stempelpapier/, St.p., papier timbré. Ez a 17.század terméke, hazája Hollandia, amely annak idején gazdasági rendszabályok és vállalkozások, pl. az élelemfogyasztási adónak /"Akzise"/ is európai mintaképe volt. A bevezetéséről szóló 1682-i porosz hirdetmény különbséget tesz választófejedelmi kalap /korona/ alakú bélyeg /Kurfcútstempel/, amilyennel ellátott papirt kinevezéseknél, megkegycímezéseknél, kiváltságoknál használtak, törvényszéki ügyekre szánt sa-