Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Negyedik szakasz
Hegyedik szakasz maazö IRATISMERKT : Az eredeti irat tulajdonságaihoz tartozik, amint kifejtettük, a teljesség, minden külső és belső ismertetőjel megléte. Baeket kell most elemeznünk* Külső ismertetőjelek A külső ismertetőjelek nem választhatók el az irattól mint tárgytól, ennélfogva teljes bizonyossággal osak akkor ismerhetők fel és Ítélhetők meg, ha az iratdarabot eredeti alakjában szemléljük; a csalódásig leghűbb reprodukció sem teszi lehetŐveé, hogy kimondjuk az utolsó szót az ixó-anyagról, Írásról, pecsétről, lezárásról és hasonlókról. Ezzel szemben az iratdarab szószerinti szövegét kétség nélkül megismerhetjük minden megbízható másolatából} ezért a szöveg különféle alkotórészeit, a megszólítástól az aláírásig, mint belső különálló ismertetője- leket /innere SinzeÍmerkmale/ - megkülönböztetve...ezeket.az.általáno s., belső, ismerte tő jelektől„/az. írásmód formáitól /Stilformen//, amelyeken a rendszerező iratismeret alapszik - a forrás ránkmaradásának módjától függetlenül figyelhetjük meg és tehetjük vizsgálódásunk tárgyává. A Hivatalos iratdarab legküláőségesebb ismertetőjelét, a ter jedelmét a nyomtatott iv egységéhez való viszonya,, szerint állapitjuk.meg és nevezzükí «l/l, l/2 és l/4# Az iratok átlagos formátuma a lap, folium, egy iv fele /2P/» Valójában itt mindig teljes ivről van sző, még akkor is, ha a szöveg,nem terjed tul az első lapon, mert az iv mádosik, üres felét "tiszteletadás* 1 okából /aus "Respekts-Gründen/ nem volt szabad levágni.. Amennyiben az.volt a kívánalom, "bélyeges iv^-re /"Stempe lbo^en 1 */ irtak, nem pedig bélyeges lapr a / Stempe lblatt/ . Folium alakjában /in.fotrlio/ van kiállítva az iratdayabok nagy többsége /kancelláriai iratok, határozatok, felkérések, kérvények/. Mellette találkozunk a "levéiformátum"mal, negyea/iv/-/Quart/nagyságban f /4°/» mindenekelőtt felsőbb hatóság által aláirt kéziratoknál /Handschreiben/ és kabinet-rendelet éknél, amelyek stilisztikailag úgyis levélként vannak fogalmazva. Bgy. monarchikus és egy. köztársasági államfő közt forgó kéziratokat rendszerint fölio-ivre írták; mint ahogy egyébként is a levélstilus családias jellegzetessége megmaradt a koronás szuverénekre korlátozva, akik egymás közt "rokon"-nak /"Yerwandt* számítottak. A "negyedrét" /"Quart"/ ^ már a 18 .században nem pontosan fele a folionak --a 19«század-Legfelsőbb Rendeleteinél nagy-quart-tá /Grossquart/ nőtt. Az iv teljes terjedelmét használták föl különösen ünnepélyes Magányoknál /pátensek, meghatalmaaások, törvények, államszerződések/; in forma patente /nyilt formában/ vagy "nyilt módon" /"patentsweise"/ egyenest annyit jelentett, "egy iv belső.lapját" /"die.innere Flache.eines Bogens"/ beirni ill. kifüggesztés céljából telenyomtatni, azaz„egy iv belső lapjára imi ill. arra nyomtatni. Ha már a pergamen kora ismerte a könyvalakban való oklevéladást /Beurkundungen/, akkor az akták köreben sok ol-' dalra terjedő kiadmányok valami egészen megszokott dolgot jelentenek. Ezek aztán füzetekké vagy "könyvecskékké" /"Libélien"/ dagadnak. Folio-lapnagyságu lett természetszerűleg az iratkötegek /-kötetek/ átlagos terjedelme is, mindaddig amig nem alkalmaztak ezeknél merev, nagyobb fedőlapokat a beléjük foglalt iratok szélének védelmére. Hogy az egyes kötegek ne váljanak túlságosan terjedelmessé, a bennük foglalt lapok számát korlátozták /mintegy 250-re/ vagy megszabták, mint Bismarck, a súlyukat / 1 kg-ig; 1874 február 14-i rendelkezés/. A folio-^jatformátum évszázados uralmát csak az
