Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Első szakasz
Első szakasz TÍRGT - MÓDSZER - FELADAT Egy újkori oklevél- és irattan tárgya elsősorban a levéltári iratanyag. Itt mindenekelőtt az állami levéltári anyagról van szó,vagyis az állami hivatalok működéséből keletkezett és huzamos megőrzésre érdemes Írásos hagyatékról /vagyt », 0 keletkezett és az utókorra hagyott, huzamos megőrzésre érdemes irományokról <,/ S mellett gyakran kiváló forrásértéke van a nem állami levéltári anyagnak is, éppúgy mint egyes személyiségek Írásbeli hagyatékainak• A levéltári anyag fogalma a könyvtári anyagtól való különbözőségéből magyarázható? éspedig céljuk és illetékességi körük szerint /Striedinger, 152/: a könyvtári anyagnak irodalmi célja van, a levéltári anyagiak pedig jogi célja ? vagy a végső rendeltetése mégiscsak jogi„ B két fogalmat: "irodalmi" ós "jogi", találóbb kifejezések hiányában alkalmazzuk, éspedig a legtágabb értelemben, hogy kifejezzük velük egyrészt a puszta - nem hivatalos - közlés, a tanitás vagy as esztétikai élvezet tényét, másrészt a jogalkotásban, a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, a diplomáciában stb* előforduló cselekvés és történés teljes egészét, Ennek megfelelően kerül szóba a nem állami levéltári anyag esetében a testüléti vagy magános birtokos ügykezelése és ismét a legtágabb értelemben véve a jogilag lényegeset rögziteni kivánó "regisztraturá"~ja /itt "levéltár" értelemben/, Ami as illetékességet illeti, ez az ismertető jel a levéltári anyag állandó velejárója, mig a könyvtári anyagnál nincs msgs a levéltárak iratanyaga meghatározott területről származik, a könyvtárak gyűjtőköre pedig, amennyiben nem kimondottan szakintézetekről van szó> az egész világa Egészen megtévesztő volna, ha a határvonalat az előállitás szerint vonnók meg: levéltári anyag az, ami irva, könyvtári anyag pedig az, ami nyomtatva van. Hiszen a könyvtáraknak is van éppen ely iragyszámú,mint értékes forrásanyaguk oklevelekben, kéziratokban és hagyatékokban, ellenkezőleg pedig a levéltárak mindig rendelkeznek többé vagy kevésbbé fontos hivatali könyvtárakkal <JBzzel szemben a helyes megkülöhböztetésből az derül ki, hogy a levéltárakban túlnyomórészt irott forrásanyagot kell keresni a "politikai" történelemhez és a könyvtárakban a "művelődés" történelemhez],, egyrészről tehát történeti anyagot tartalmazó állami iratokat, peres célokra felhasználható történeti leirásokat, államférfiak hagyatékait, másrészről mind a négy /egyetemi/ tudományághoz /fakultáshoz/ tartozó kéziratokat, krónikákat, évkönyveket, irodalmi emberek hagyatékait« A forráskritika azonban nem merül ki a tartalmi értékelésben, van még "formális" /alaki/oldala.Ami a régebbi időkből, az u„n. oklevélkorból /mintegy 1500~ig/ ránk maradt levéltári anyagot illeti, arra nézve az oklevéltanban vagy diplomatikában külön történeti segédtudomány nyert kidolgozást, amely Németországban Theodor v.Sickel /1826-1908/ és Július Ficker /1826-1902/ óta szilárd talajon áll. Ezzel szemben az ujabb évszázadok, az u e n 9 iratkor /lásd alább/ tekintetében még mind a mai napig hiányzik összefoglaló értekezés, a számos "oklevéltan M-nal szemben egy modern "iratismeret" sem áll. Kézzelfogható azaz ok, amiért a tudományos elmélet az újkor küszöbén oly hosszú szünetet tartott. Ha már a német nyelvterületen található eredeti kéziratok számát a 14* és l^^századra vonatkoztatva kereken egy millióra becsülték, akkor ugy látszott, hogy ezen az elhatároló időszakon tul az iratok őserdeje a végtelenig és felmérhetetlenig növekedik. Az anyag bősége visszariasztott a középkori oklevéltan folytatásától. Es mégis nemcsak tudományos okokból van rá szükség, ha. meg-
