Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Harmadik szakasz
C. Oklevelek és ira tok a regisztratura /irattár/ kötelé kében. Az az általános megszilárdulási folyamat, amely megfigyelhető a modern /területi/ államalakulatban általában, állandó székhelyekben, kialakított /hatósági/ testületekben, el lenbátbénnaa birodalom feudalisztikus fellazultságával, ahhoz vezetett, hogy az iratanyagnak helyileg megállapított és biztosított őraSielyei alakuljanak meg, amit az iratanyagnak az újkor kezdete óta hasonlíthatatlanul erősebb áramlása a maga részéről is szükségesnek mutatott. Igy lép az /oklevelek/ registrumba való vezetésének /Urkunden - Eegisterwesen/ helyébe az /iratokat/ sorjegyzékelő /lajstromozó/ rendszer /Akten -Registraturwesen/ u j feladatokkal és módszerekkel.-Ha a "regisztrálás" azelőtt annyit.jelentett, mint a kiállított és kapott iratdarabokat szószerinti szövegükben vagy legalább is lényeges tart;almukban följegyezni /jegyzék a sz© szűkebb értelmében /Register/, másoló könyvek /Kopialbücher/; lajstromkönyvek rendszere /Registraturbuch3ystem/, mint a. regisztratura régebbi formája különösen sokáig maradt fenn a városi irásos ügykezelésben/, akkor az aktái állandóan szaporodó milliói mellett nem lehet szó többé ilyenfajta másolásról. 32 helyett gondoskodni kellett bizonyos meghatározott segédeszközökről a gyéren tagolt és különféleképpen alakult iratanyag feltárására. IJzen a módon áll elő az iroda /itanzlei/ és számvevőség /Rent-kammer/ mellett egy harmadik osztály /"Regiment"/, amint Jacob von Rammingen, a legrégibb teoretikus nevezte a "regisztraturát" /l57l/ , azaz irattárat. Bgy irattár ügyiratai közt vannak beérkezett siratok, kiadmányok és belső ügyviteli iratok. Beérkezett iratnál rendszerint "kézbesít tett kiadmányok"-ról /"behandigte Ausfertigungen**/ van sző, a kiadmánynál pedig mindennemű visszatartott tervezetről, a belső ügyvitelnél végül a belső hivatali célokra létesült irat darabokról ^jegyzőkönyvek, feljegyzések, szolgálati utasítások stb./. Különbséget-teszünk folyó /kurrens/ és "elhelyezett" /reponált, reponiert/ vagy nyugvó vagy régi regisztratura között. t : :: / Bz a régibb és ritkábban szükséges-aktákat, fogl alj a magában, amelyeket ez okból, és hogy helyet terem senek az utánuk következő iratanyagnak, félrehordtak pincékbe ós padlásokra; ujabban ezeket "házi levéltáradnak /"Hausarchive"/ is nevezik, de ez nem valami szerencsés kifejezés, mert annak a felfogásnak a malmára hajtja a vizet, hogy hatóságok hivatali épületeikben "levéltárak"-at alakithatoáhak, a helyett hogy levéltárivá /levéltár/érett irataikat átadnák szabályos időközökben az arra illetékes állami levéltáraknak, ujabban /OGOH, lo.és köv.§,/ /GOH * Gemeinsame Geschäftsordnung für die höheren Reichsbehörden, 1928 vagy GÖHR m Ordnungsgrundsätze für die Aktenverwaltung der höheren Reichsbehörden, 1932/ regisztratura helyett "Sammelaktei"-ről /"gvüjtőirattár"/ beszélnek megkülönböztetésül a "Fachakt ei "-tői /Expedient gnregi st ratur * kiadó iktató, vagyis ahol a kiadó a saját munkaköréből származó iratokat maga őrzi és kezeli//" szakirattár"/ és abgestellte vei %-rol /Alt regi st ratur • /régi regisztratura, régi irattár « levéltár///tkp. "forgalomhői kivont", vagyis a folyó ügyintézésben szerepet már nem játsző. irattár, ami megfelel a ""levéltár" fogalmának -Ford./Folyó irattárak a fejedelmi udvarok állandó helyváltoztatása miatt egészen a késő középkorig nem keletkeztek, és a /kiemelt/ iratokat is csak különös esetekben helyezték vissza, reponálták. Ar; irattári őrzésben lévő iratanyag kezelése ezekután tüzetesebb vizsgálódást tesz szükségessé, amely vizsgálódás az eredetkutató iratr~
