Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Második szakasz
rácnak szóló jelentésbe" /les choses particulières par respect ils n'auront pas cru devoir écrire dans celle du roi/• Tartalmilag teljesen különbözők voltak a velencei diplomáciai technikában a "relazioni " és a " dispacci" . Amig emezeknél a rendesen folyó jelentésekről volt szó, amazoKon a követ küldetésének befejezése után az országról és az emberekről szóló összefoglaló zárójelentéseket /Sommaires/ értettek, amelyek, mint ismére tes, kincsesbányái a Hanke-féle jellemábrázolásoknak* A jelentéstevés bizonyos technikai sajátosságokat csak az idők folyamán vett fel, miután a közigazgatás hathatósabbá válása és az állandó követségek intézménye révén adva volt az állami központok és egyéb felsőrangu hivatalok szabályszerű tájékoztatása, és a beérkezett iratok immár erősen növekvő áradata szilárd játékszabályokat tett szükségessé* Körülbelül ekkor rendelik el a közigazgatási jelentések részére as összehajtott /gebrochener - fraktur/ ivet /a széljegyzetek miatt/, a rubrikazást /egyeö szövegrészek tartalmának megjelölése értelmében/ /v.Ö, .85.1,/ a mellékletek betűkkel való megjelölését stb, A lehetőség szerint a jelen-, tésnek véleménynyilvánításba kellett átmennie /Votum/, amely a döntést előre megforraulázta mint kérdést vagy mint választást két /esetleg több/jeset között. Ennél az ideggócnál, amelyet külsőleg is kiemelt az uj bekezdés,és az, hogy azt rövid sorokban irták, szoktuk találni a cimzett lapszéli döntését, mondjuk a két porosz fő korlátlan uralkodó ismert "guth" vagy M benó" /JÓI van/ feljegyzését, vagy pedig egy nyers elutasítást. Továbbképződést jelent az, amikor a 19,században a közvetlen jelentésekhez már mellékelve van a votum-nak /vélemány-nyilvánitás, tkp, véleményes jelentés/he lyetadó, azt elfogadó rendelet-tervezet. A hatósági jelentésekben szereplő votumnak egyébként megfelel a parlamenti bizottságoknak a teljes ülés /Plénum/ elé terjesztett jelentéseiben szereplő "javaslat"-a /intrag/. Ha kü lönféle tárgyakról történt jelentés, ami különösen a diplomáciában fordult elő, arra a kibúvóra fanyalodtak, - minthogy egy ilyen vegyes keverék /mLx*> tum compositum/ kezelésre kész besorolása a cimzett regisztraturájába ne hézsógeket okozott - hogy a beküldő kötelességévé tették, hogy az anyagát ossza be egy törzsjelentésbe /Stammrelation/ és szükséges számú /meg is számozott/ tartozék- /ág-/jelentésbe /Post scripten//később "Apostilles"-ről beszéltek/, amikor is természetesen az utóbbiak éppen annyira fontos tudósításokat tartalmazhattak, mint amazok, k diplomácia ragaszkodása /hajlandósága/ a szertartásossághoz / t különösen hosszú élettartamot biztosított a személyes Írásmódnak. Nem véve tekintetbe azt a parancsot, hogy " a királyi cim csak a Hozzánk intézett beadványokban engedhető meg'* /lB10/, csak 1848-ban jutott érvényre a miniszternek szóló címzés minden porosz követségi jelentésben, de nem anélkül, hogy az Ötvenes évek reakciója ne hozott volna hanyatlást - .tmint bizony némely külföldön működő képviselő a 19,században még hosszú ideig nem akart elállni diplomata-nyelvétől, a franciától sem, amelynek a használatára nézve II.Érig;; es már hamarosan trónralópte után határozatot holott, mind a Külföldi udvarokkal való levélváltás, mind.az ezektől /t.i. a külföldön működő képviselcktól/ érkező jelentések tekintetében, A jelentésben a második stílusjegy mindhárom szerkesztésmódja /13-14.1 •/ alkaink ható. A hivatalos jelentés mellett ott a helye a magán kérvénynek; azonos értelművé váltak as idők folyamán a következők: emlékirat, megkeresés, kérés, kérelem, beadvány és ^4ra.h panasz /'Memóriáié, juchen, ïïitten» Requête, Eingu.be, Beschwerde/, Egy hivatalnok is kérvényezhetett mint alattvaló, A kérvény címkéseként három lehetőség adódott, mint a jelentésnél' közvetlenül uralkodónak / kö z ve tien ké rvény - Immedi,. tsup^ lik, , egy ható-
