Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)

Második szakasz

Második szakasz BENL3ZEBEZÖ XRAITISMKSQST A /rang/fokozat az iratismeret legfontosabb stílusbeli ismertető jele, a felettes« az alárendelt és az egymás mellé rendelt azonos rangú hatóságok iratai közé történő osztályozás alapja

e Elsősorban nem az a döntg, hogy ez a rangviszony formailag azonnal szembetünik-e, hanem az, hogy az ügydarab révén a rangviszonynak a címzettnél kihatása van. . A fölérendelt rangú valamit parancsol, ámde nem mindegyik Írásos nyilatkozata bizonyul szőszerint /verbotenus/ parancsnak vagy utasi-" tásnak. Közölhet is valamit

s ahelyett, hogy "kinyilatkoztatna" /eröffnen/, megkérdezhet valamit, fel világositást vagy meghatalmazást adhat, megerősít hat wsg& feloldhat /érvényteleníthet/ egy Ítéletet, mindaafajta kegyet engedélyezhet, közhírré tehet, kihirdethető De mindig ott áll mögötte egy rendező akarat, amely a címzettre nézve hathatós lesz, és azzá is kell válnia, még akkor is, ha a kiállítónak valamiféle lemondásáról, mint egy uralkodónak a trónról való leköszönő okleveléről, van szó, vagy pusztán izgató ill. nyugtató labdacsokról: saját népéhez, vagy egy idegen néphez, intézett kiáltványokró.^ vagy szózatokról háborús időkben, vagy olyan tájékoztatásokról /"információkról"/, amelyeket a Mftügyminiszter ad egy kö^ vetnek, mondjuk, amikor közli vele egy diplomáciai beszélgetés tartalmát. Éppen így az alsóbbranguak nyilatkozatai sem mindig viselik magukon az engedelmes "jelentés" /Meldung/, a "parancsára" /zu Befehl/ bélyegét; itt is lehetséges - jelentéstevés helyett - tudakozódni, kérelmet nyilvánítani, köszönetet mondani, hódolni stb. és mégis megmarad az illető a függőségi viszony keretében. Más részről nagyszámú ügyiratdarab van, melyeknél a rangsorviszonynak éppenséggel semmi kihatása sem lesz, mert ezen ügyirat darab oknak kizárólag ténymegállapítás a feladatuk /jegyzőkönyvbefoglalás, tanúsítás, stb

a

/

9

a címzettre való vonatkozásban-elesik mindenfajta alaki kényszer. Ezeket semleges /neutrale - közömbös/ irományoknak nevezzük. A. A felettes rangfokozat iratdarabjai Az iratismeret tárgya szerint ilyenekként mindenekelőtt a fejedelem és hatóságai által kibocsátott iratdarabok jönnek tekintetbe. A második csoport mennyiségileg a legeslegnagyobb és a kiállítók tekintetében is a legtarkább, a súlypont azonban a monarchia századaiban mégis az első csoportban található meg. A fejedelmi irat először is még egészen a középkori királyi oklevél varázslatos hatása alatt áll. Még a legkisebb hatalmasság "udvari Írásmód"-ja /stilus~curiae/ is a "személyes" vagy "királyi írásmód" /ástilus regius/, A diplomák /királyi, oklevelek/ papírra irt utódait Kanzleischreibennek /kancelláriai irat/ nevezték, ez mindenekelőtt nagyon is színtelenül ható kifejezés, mivel az a megállapítás, hogy ezek a magas értelemben hivatalos iraiidarabok egy kancelláriéból száimaznak, semmivel sem járul közelebbi jelentés-meghatározá; sukhoa, Egy bizonyos /meghatározott/ k-^ticelláriát értenek alatta, a fejedelem kancelláriája /irodája/ a fejedelmi udvarban, éspedig a fogalom eredeti, még nem alantassá tett értelmében, amikor.kancellárián még általáb n a fejedelmi igazgatás /szék/helyét, a kormányzati központot értették. Még, sőt éppen a 16. és 17»században "Kanzleiregierung

h-ról /kancelláriai kormányzás/ beszélnek, amelyek során a fejedelem mint /titkos/ államtanácsának elnöke felteszi a kérdést, átveszi a tanácsosok szava-