Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Első szakasz
A második stílusjegy az iromány, alanyi és tárgyi /szubjektív és objektív/ megszerkesztésére vonatkozik* Mindkettő számára ismét két lehetőség áll fenns az alanyi feldolgozás történhetik "Mi"~ /többesszám első személy/ és "Én"- /egyesszám első személy/ formában, a tárgyi szövegváltozat esetében p«áig a harmadik személyben használt kifejezésmóddal élünk a kiállító és /vagy/ a címzett megnevezéséveli N. parancsol /felső hatóság/ jelentést tesz /alárendelt hatóság/,, tetszésére biz /e^renrangu hatóság/ valamit), N,-nek; ill. semleges szenvedő alakban: megparancsoltatik, jelend tés tétetik, tetszésére bizatik. - Többesszám első személyben szövegezett iromány esetében "királyi " írásmódról vagy kúriáiis stílusról van szó /stílus regius, stilus curiae/ /afelség többesszáma: plurális maiestatis/, ez egy tekintélyt jelölő kifejezésmód, amely nincs az államfőkre korlájosrya. szó van továbbá több személyből álló együttes testületi írásmódjáról /stílus collegialis/ és végül a "plurális modestia e"-ről 7szerén,ységet kifejező Írásmódról/, ha az "én'Vt kerülni akarjuk,..ami inkább irodalmi kérdés. - A 3»személyben történő szövegezés az előadás /hivatali előterjesztés, referátum/ formája, azért "stílus relativus "-nak /style indirect,en forme de proces verb&l- jelentést tevő írásmód/ hivják* - Egyesszám első személyben írnak a levélírók, ez a levél stilus /stílus litterae, helyesebben: litterarum/, melyet természetesen minden személy használhat. A személyes névmás mellőzése ilyenkor nemcsak a hódoló tisztelet jele, hanem ál<~ talános szokás, koronás fők leveleiben /udvari parancsaiban/ ós államügyi irományaiban5 v 8 ö# az én-forma körülírását egy elvont fogalommal: nostra mediocritas, parvitas, mea humilitas /csekélységünk, kicsinységünk, alázatosságom/. - Az iratkorszakban a három nyelvtanilag jellemzett forma mintaképe a kancelláriai irat, melyet legszokásosabb alkalmazása alapján "raodus rescripti"-nek is /leirat módja/ nevezünk, a felső hatóság által.aláirt kézirat /Handschreiben/ és a rendelet /dekrétum/. Az iratkiállitó rangja elsősorban persze csak valami alaki dolog, ámde mögötte anyagi hatalom áll és avval együtt /a címzettnél/ nagyobb, csekélyebb vagy /amazéval/ egyforma jog. A forma egyben ennek a hatalmi vagy jogviszonynak a kifejezése, szemlélteti és magyarázza azt. Amilyen mértékben a hivatalos ügyiratok szerzői az egyes címzett szerint kötve vannak bizonyos kifejezési formákhoz és kifejezésekhez - sőt még a mai magánlevél is alá van vetve ennek a kényszemek - elárulják bizonyos meghatározott állásukat vagy egy ilyenre irányuló igényüket, ami által fény derül a közigazgatás arculatára. A szertartásosságnak /"Zeremonie 11"/ mind a mai napig tartó fontossága, nevezetesen a diplomácia világában, már egyedül igazolja a rendszerező iratisme-, ret módszerét, amely abban áll, hogy a rangviszony szempontjait figyelembe véve osztályozza a hivatalos levelezések és tárgyalások Írásos lecsapódását Az elemző iratismeret bepillantást nyújt a3 uralkodó kormányrendszerbe, amennyiben netalán figyelmet szentel az aláírásoknak ós ellenjegyzéseknek. Az eredetkutató ./genetikus/ iratismeret a fogalmazványról és az irodában történt feljegyzésekről szóló tanában feltárja egyes személyiségeknek az "ügyirat" létrejöttében való részvételét és ezáltal az ügyintézési, jogi vagy diplomáciai "ténykedésben" /Aktion/ vitt szerepét! Ezen a módon a forma és tartalom közötti eleven kapcsolat ismételten mindig kitűnik. A fejedelem és az országos rendek által együttesen foganatosított megerősítés formája mutat ja a 16. vagy 17. századi törvényhozási okmány megszövegezésénél, hogy miként alapult ez az u.n. rendi állam két egymással kiegyező hatalom szerződéses viszonyán. Egy olyan ügyiratdarab, mint a kormányrendelet /udvari parancs, Kabinetisorder/, annyira jellegzetesen a tökéletes porosz egyeduralom kifejezése, hogy egyenesen a formai megjelenése miatt mint ennek a kormányzási módnak az "instrumentum"-át /okmányát, okiratát/ lehetett megjelölni. Es a német tartományi alkotmányok "monarchikus"el-
