Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

kat szolgáló épületek birtoklása, használata, építése tartozik. A törvényhozás kezdettől foglalkozik ilyen kérdésekkel. Az első ilyen törvény az 1542. márciusi: a kolozsváriak adják vissza a Ferenc-rendi zárdát a rendnek. A további ilyen törvények már a reformáció előretörésének tükrözői. 1557 februárjában a királynő a rendek sürgetésére egy-egy marosvásárhelyi és kolozsvári kolostort iskola céljára enged át. Külön törvénnyel szabályozzák 1564 januárjában a karánsebesi templomhasználatot (a katolikusok és protestánsok napjában váltakozva használják a templomot). Az 1600-as években az első nagy uralmi válság idején jócskán elpusztult gyulafehérvári székesegyház rendbehozatala adott alkalmat törvények hozatalára (az 1608. augusztusi V. tc-el személyt neveznek ki „az szentegyház gondviselésére", az 1609. április-májusi XXX. tc. a templom építésére rendelt összeg restantiáinak beszolgáltatásáról rendelkezik). Ugyancsak az uralmi válság (és az azt követő félig sikerült konszolidáció) következményeinek felszámolásával foglalkozik az 1614. február-márciusi XX. tc: a zavarok idején elvitt harangok visszaadását rendeli el (aki pénzen váltotta meg őket, kapja vissza pénzét). Ezt a törvényt erősíti meg az 1615. májusi XXVII. tc. is. Az 1615. szeptember-októberi gyűlés pedig két törvényt is hoz templomok visszaítéléséről és építéséről: a XXXIV. tc-et (ha a katolikusok többségben vannak Somlyón és Udvarhelyen, az övék legyen a templom, előbb azonban a két felekezet közös költségén építsen auditóriumot a vesztes félnek) és a XXXV. tc-et (ez a kolozsmonostori és tövisi templomot ítéli vissza a katolikusoknak azzal a kikötéssel, hogy a földesurak senkit se kényszeríthessenek más hitről oda); 1630 január-februárjában csak arra hoznak törvényt (XXXII. tc), hogy a somlyai templom ügye maradjon akkori állapotában. A továbbiakban már csak a templomfoglalást tilalmazó 1664. novemberi VIII. tc. tartozik ide, és három különleges kérdésnek, a reformátusok kolozsvári, szebeni és krassai templombirtoklásának törvényanyaga. Az unitárius erősséget jelentő Kolozsvárra csak hosszú harcban tör be a 17. században uralkodó vallásnak számító reformátusság. Már az 1608. szeptemberi országgyűlés törvényt hoz rá (I. tc), hogy Kolozsvárra szabad legyen református papot bevinni (de a kolozsváriak vallása és temploma megháborítása nélkül). A fejedelem a törvény alapján a kolozsvári óvári puszta templomát adja a reformátusoknak, és az 1612. májusi országgyűlés be is cikkelyezi az adományt (XI. tc). Amikor azonban Bethlen Gábor akadémiát alapít Kolozsvárott, a Farkas-utcai templom reformátuskénti használatáról van szó (1622. májusi VI. tc), és a Farkas-utcai templom építéséről rendelkezik (az 1622. évi törvényre való hivatkozással) az 1638. április-májusi II. tc is. A kolozsvári