Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

fiscusénak nyilvánítja, csak a Barcaságot - azok inkább Havasalföldén tartják juhaikat - és Besztercevidékét vévén ki ebből). Néhány ízben külön szabályozták a partiumi tized ügyét is: az 1607. júniusi XXXIV. tc-el (a bor- és báránydézsmákat a régi módon adják; ahol a bárány- és méhtized nem volt szokásban, ezután se legyen), az 1647. március-áprilisi X. tc-el (minthogy a partiumiak panaszt tettek amiatt, hogy ott köles-, len-, kender-, lencse és borsótizedet is vesznek, a fejedelem ígéretet tesz rá, hogy Magyarországból vesz tájékoztatást eziránt, és az ottani szokást vezeti be a Partiumban) és az 1667. áprilisi XIV. tc.-et (Bihar megyéből és a Partium más részeiből mindenféle tizedet szolgáltassanak be, mert a Rákócziaktól nyert tizedmentességeik érvénytelenek). A korszak elején sűrűn szabályozott kérdést jelentett a kalotaszegi tizedek ügye. Az 1557. februári gyűlés oly végzést hozott, hogy meg kell vizsgálni: régtől a birtokosok bérlik-e ott is a tizedet, és ha igen, a szokás maradjon is meg. Az 1558. március-áprilisi országgyűlés a régi szokás fenntartását határozza el; az év júniusában azonban az uralkodók már csak a búza tizedét engedik bérbe, a borét és zabét (a közszükségre és Gyalu meg Monostor váráéra hivatkozva) maguknak tartják. Az 1558. szeptember-októberi gyűlés a kalotaszegi tizedbérletek fizetéséről hoz végzést. 1560 márciusában János Zsigmond hozzájárul a kalotaszegi tizedek bérbevételéhez (fenntartás jelzése nélkül), az az év novemberi törvény szerint viszont a zabtizedet ott magának tartotta. Egy-egy tc. foglalkozik egyes törvényhatóságok speciális tizedügyeivel: az 1630. január-februári XLI. tc. Szörény megyét a bortizeden kívül mentessé teszi a tized fizetésétől; az 1650. márciusi XXIV. tc. Zaránd megyében erősíti meg a tizedelésben a régi rendtartást. Az egyházi kézen maradt tizedek ügye kevésszer szerepel a törvényalkotásban: az 1578. április-májusi IV tc. arról intézkedik, hogy az egyháznakjáró tized vagy quartaja nem vonható el, az 1612. novemberi IV. tc. a szász papok 161 l-ben fiscus számára foglalt három quartaját adatja vissza nekik. A többi tizedügyi törvények vegyes jellegűek. Az 1606. áprilisi X. tc. csak annyit tartalmaz, hogy az arenda ügyében Bocskai elhalasztja a választ. Az 1615. szeptember-októberi XXXVIII. tc. arról intézkedett, hogy a mustjukat mással hazafuvaroztató, valamint a tartozásukat musttal fizető, illetve mustjukat azonnal eladó szászoknak nem kell megvárniuk annak elszállításával a tized elvitelét (ha a tizedelés már megtörtént). Az 1626. május-júniusi XIII. tc. csak köszönet a fejedelem azon nyilatkozatáért, hogy rendelkezni kíván az arendapénz felvétele ügyében. 1666 februárjában a (XXIV. tc-el) tized birtoklása