Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

sem hoz változást e tekintetben. Az 1643. április-májusi országgyűlésen csak az arenda felvételét illető korábbi törvénycikkek megerősítését iktatják törvénybe (VIII. tc), azzal, hogy az arendáját be nem fizető, de a tizedet eltakarító és a fiscusszal szemben repulsióval élő személyt az első sedriára kell idézni, és a büntetés mellett még a repulsio terhére is el kell marasztalni (ha nem tudja megindokolni) perorvoslat kizárásával, 1644 januárjában pedig (IV. tc.) megerősítik ezt a törvényt. 1665 májusában is csak azt iktatják törvénybe (III. tc), hogy az arenda a Rákócziak alatt szokásos módon szolgáltatandó. Különleges intézkedésnek számít e részletkérdés körén belül az 1599. márciusi XIII. tc.-é: a tizedbérlet összegét határidőre ki nem fizető, de a tizedet eltakaró nemes ellen a gyűlések alatt a fejedelmi táblán rövid per viendő. Számos törvény tárgyazta a Bocskai halálát követő évtizedben a tizedbérletösszeg elengedését; az 1606 utáni labilis helyzetben ti. a fejedelmek jónak látták megadni ezt az engedményt a rendeknek - Rákóczi Zsigmond helyzete megszilárdításáért, Báthory Gábor elsősorban a hajdúuralom elleni tiltakozás ellensúlyozására, Bethlen Gábor pedig legfőképp azért, mert uralma elején, csekély belső támasszal és két nagyhatalom ellentétes nyomása alatt, nem törhetett meg azonnal egy évtizedes gyakorlatot. Rákóczi Zsigmond előbb az 1607. márciusi gyűlésen engedi el az 1606-os restanciákat és az 1607-es arenda Szent Györgykor esedékes felét (IV. tc), majd az év júniusában az egész 1607-es bérletösszeget (XXII. tc). Báthory Gábor évről évre elengedi a bérlet vagy egy része befizetését (1608. március-áprilisi XIII. tc: gabona és bortized, 1609. április-májusi XXIX. tc: általában, 1610. március-áprilisi XIII., 1611. áprilisi VIII., 1612. májusi XVIII., 1613. májusi XV. tc-ek is így foglalnak állást). Bethlen Gábor az 1614. február-márciusi országgyűlésen még kénytelen hozzájárulni a bérletösszegnek a földesurak kezén maradásához (XIX. tc), 1615-ben azonban már követeli a bérlet befizetését, és annyit el is ért (1615. májusi XXVI. tc), hogy a rendek a bérletösszegnek csak a felét tarthatják vissza. A kritikus 1616-os év visszaesést hoz ugyan, a fejedelem újra kénytelen elengedni a teljes összeget, de ettől kezdve ez a jelenség egyszer és mindenkorra eltűnik. A bérlettel kapcsolatos különleges kérdést, a bérlők közti viszonyt szabályozza néhány törvény: az 1545. áprilisi (ha egy helységben több birtokos igényli a bérletet, a szokás megtartásával azé legyen, aki búzában elsőnek fizette meg a tizedbérlct felét, ha azonban valamennyi birtokos jelen van a bérbeadáskor, ki-ki elkérheti a maga részét); az 1556. november-decemberi (a tizedbérletügyi perek a táblán folyjanak) és az 1560. novemberi (ha főrendek zaklatnák a nemeseket a kibérelt ti-