Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

törvényt, eleve érvénytelenítve részgyíílések erre vonatkozó határozatait (az 1563. júniusi gyűlés is részgyűlés); pár hónapra rá viszont az 1564. júniusi részgyűlés III. tc.-e az 1556 novembere előtt eltávozott jobbágyokat már mentesíti a visszaviteltől. 1566 november-decemberében megint csak egy általános rendelkezést hoznak (XII. tc.) a szököttjobbágyok visszavitelére; ez történik 1568 májusában is (XIV. tc). Az 1556-os törvényt érvényesítik újra 1569 februárjában is (II. tc). 1569 júniusában viszont a rendek engedményre kényszerülnek János Zsigmonddal szemben: a Görgény és Déva vártartományába szökött jobbágyokat és a szabad akaratukból a sókamarahelyekre menteket kiveszi a visszaszolgáltatás kötelezettsége alól (a jövőbeli szökésekre nézve csak a két tartomány mentességét tartva fenn). Innen kezdve is egyre-másra jönnek létre a szökött jobbágyokat visszavitető törvények: az 1570. januári törvény (a korábbi törvények megerősítése), az az év májusi X. tc. (az 1569. júniusi törvény megújítása), az 1571. januári törvény (a magyarországi szökött jobbágyok visszavitele ugyanúgy történjék, mint az erdélyieké), az 1571. november-decemberi XII. tc (annak a rendelkezésnek a felújítása - Erdélyre nézve -, hogy csak az 1556 novembere óta elszökött jobbágyok követelhctők vissza; Magyarországon a korábbi szokás maradjon). Ekkortól valamivel ritkásabbá válik a sor: csak 1573 májusában erősítik meg (a IV. tc-el) a korábbi rendelkezéseket, országgyűlésre halasztva az ügy általános rendezését. 1575 nyarán, Békések leverése után, a fejedelem tesz ígéretet az ő idejében elment jobbágyok megadására (július-augusztusi IX. tc). 1576 májusában ismét a korábbi törvénycikkek megerősítése van soron (VII. tc.) annak hozzáadásával, hogy Biharban a kiváltságos helyek jogai megtartandók, és azok se adandók vissza, akik egy éven belül menekültek el a töröktől vagy a hajdúktól féltükben. A korábbi törvényeket erősíti meg az 1577. áprilisi IV, az 1578. április-májusi XXV. tc. is (ez utóbbi annak hozzáadásával, hogy a jobbágyok ott adózzanak, ahová visszaviszik őket). Az 1580. áprilisi VII. tc. az előzőt hagyja helyben. Végre az 1581. májusi országgyűlésen a kérdés új szempontjai kerülnek a rendek látókörébe: az V. tc. szerint szökött jobbágy nem nemesíthető, a VI. tc. pedig a szökött jobbágyoknak a Partiumból is visszaadását írja elő (Debrecent s Váradot kivéve; az odaszökött jobbágyok azonban eredeti falujukból fizessék az adót). 1582 áprilisa (a IV. tc.) ismét csak a korábbi általános rendelkezést erősíti meg (most azzal, hogy a szököttek az adót ott fizessék, ahol vannak). 1583 márciusában újra törvényt kell hozni az ügyben (VI. tc), most már Déva uralmának mentességét is megszüntetve (a Báthory Kristóf halála óta oda szököttekre nézve), s kifejezetten csak Váradét és Debrecenét hagyva meg. Az év