Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

nagy uralmi válság éveiben, majd az azt lezáró konszolidációs hullámok idején került napirendre. A Vitéz Mihály adományai körül kialakuló zűrzavar - még annak erdélyi uralma idején - a törvényhozásig felható ellenkezést váltott ki. Az 1600. júliusi XXVII. tc. törvénytelennek nyilvánította az olyan eljárást, hogy egy adományozó contradictio ellenére foglalja el birtokát. Még nehezebb kérdések merültek fel a Vitéz Mihály erdélyi uralma elleni sikeres felkelés után. A felkelt rendek vezére, Csáky István maga is nyert adományokat Mihaitól, s annak hadai is jórészt átálltak a rendek oldalára. így keletkezett az 1600. október-novemberi II. tc.-nek az a rendelkezése, hogy Csáky megtarthatja Mihaitól nyert birtokait, és a „vitézlő népek"-re ezt a III. tc. mondta ki. Az 1600. október-novemberi II. tc.-et ebben a vonatkozásban az 1601. január-februári XXXIII. tc. is megerősítette. Ez az országgyűlés újabb törvényt hozott Vitéz Mihály bizonyos adományairól, az előbbinél szigorúbbat: a Mihainak adott kölcsönökért nyert adományok csak akkor érvényesek, ha az adományozók „a szükségnek idején" (az 1600. szeptemberi felkeléskor) személyesen vagy emberük által jelen voltak a hadban (XXV. tc). Ugyané törvény viszont helybenhagyja a Báthory Andrástól e címen nyert adományokat. Az uralmi válság idején az egymást váltó fejedelmek, főkapitányok, birtokosok adományozó, illetve egymás adományait annulláló tevékenységéből fakadó zűrzavar megszüntetésére csak 1607-től kezdődőleg nyílt lehetőség. Az 1607. júniusi országgyűlés két törvényt is hozott ez ügyben: a VI. tc.-et (a Gálfi János és Gyulai Pál halála óta kelt törvénytelen donatiók semmisek) és a IX. tc.-et (ez tételesen is felsorolja azokat, akiknek adományai általában törvényteleneknek tekintendők: Vitéz Mihály, Básta, az Erdélyt kormányzó császári biztosok és Székely Mózes tartoznak ide - az elsőnek az adományainál nyilván megmaradtak a már említett kivételek). Pár hónap múlva, az újabb fejedelemválság lezajlása után ismét hasonló törvény alkotása vált szükségessé: az 1608. március-áprilisi XII. tc.-é, amely Rákóczi Zsigmond lemondása után tett donatióit, inseriptióit stb. érvénytelenítette. Báthory Gábor bukása után viszont az ő idejében kikényszerített birtokcseréket mondják ki érvénytelennek - igaz, némi késéssel, az 1615. szeptember-októberi XXX. tc-el. Ettől kezdve évtizedekig nem hoznak ilyen jellegű törvényt, az uralmi rendszer sokkal szilárdabb annál, semhogy uralkodó adományait stb. törvénnyel lehetne semmisnek nyilvánítani; a második nagy uralmi válság alatt és utána viszont ismét egyre-másra születnek ilyen törvénycikkek. Az első köztük az 1659. május-júniusi XIX. tc, a II. Rá-