Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

adott egy törvény meghozatalára, az 1609. szeptemberi IX. tc.-ére (ez engedélyezi - adósságuk kifizetése után - azoknak a szászoknak a jobbágysorból szabadulását, akik a Basta évei alatti ínség idején jobbágynak kötötték magukat). Ezzel rokon kérdést, a Szászföldről a zavarok alatt nemesek jószágára ment, de magát jobbágynak nem kötött szegénység helyzetét szabályozza az 1616. április-májusi XVI. tc.: ha ezek vissza akarnak költözni a Szászföldre, javaikkal együtt mehetnek. Különleges kérdése volt a jobbágysorból kiemelkedésnek vagy oda visszasüllyedésnek a katonának, drabantnak állt jobbágyok ügye. A kérdés eló'ször 1623-ban (Bethlen Gábor első hadjárata után) merül fel: a május-júniusi XVIII. tc. többek közt arról is rendelkezik, hogy a fejedelmi gyalognak állt jobbágyok szolgálatukból való kilépésük után kerüljenek vissza urukhoz, és ha feleségük otthon maradt, az közben is tegyen szolgálatot. Ugyanezt mondja ki az 1637. márciusi XXVII. tc. a fejedelem váraiba drabantnak állt jobbágyokról, az 1640. április-májusi XIII. tc. pedig e törvény Váradon is érvényes megtartását írja eló (annak kifejezett hangsúlyozásával, aminek az 1623-as törvény még az ellenkezőjét koncedálta: a darabontnak álló jobbágy nem viheti be magával feleségét és családját). Az 1649. január-márciusi országgyűléstől nem is várhatnánk mást, mint hogy folytassa a nemesség e téren törvénybe foglalt jogainak megerősítését: a XXIX. tc. megerősíti a drabantnak álló jobbágy családtagjainak szolgálat-kötelességét, és még azt is kimondja: ha a fejedelmi kék gyalognak állt jobbágy helyett a földesúr mást állít, a gyalogok kapitánya tartozzék elfogadni a cserét. A jobbágynép jogállásának szabályozásai közé tartoztak azok a törvények is, amelyek a jobbágy ruházatát, fegyverviselését a rendiség elvei szerint szabályozták. Az 1650. márciusi országgyűlés (amely, láttuk, a görög és zsidó kereskedőket is „nemük" szerinti ruházat viselésére kötelezte) V. tc.-ével a parasztnak és a béres szolgának is eltiltotta a posztóruha, nadrág, csizma, dupla és forintos süveg, gyolcsing viselését. (Ugyanakkor engedélyezte nekik a lótartást.) Ez a rendelkezés belekerül az Approbataeba is, láthatólag azonban kevés eredménnyel, mert 1665 májusában (XIII. tc.) ismét tilosnak nyilvánítják a béresnek és parasztnak csizma, nyestes süveg, festett posztónadrág viselését; az 1666. februári V. tc-el megismétlik a rendelkezést (egyben azonban előírva azoknak a parasztoknak és béreseknek a kártalanítását, akik a tisztek hanyagságából nem értesültek a tilalomról, és aztán bírságot kellett fizetniük. Felmentik egyben a tiltó rendelkezés alól a szász jobbágyokat, a Királyföld és Máramaros lakosait általában, és vé-