Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

vagy a hajdúságból megnemesített és birtokra telepített személyek a vármegyével egyenlő' terheket viseljenek, annak joghatósága alá tartozzanak, és az 1671. január-februári X. tc. a nemesség és városok jogainak általában való megtartásáról). Több törvény szabályozza viszont a magyar natio területéhez tartozó, de különleges jogállású Fogarasfölde helyzetét. Az 1558. szeptember-októberi törvények azt szögezik le: ugyanoly terheket viseljen, mint az ország többi részei, az 1561. novemberi törvény szászföldi legeltetésüket tiltja cl, az 1594. augusztusszeptemberi XXVII. tc. pedig egyszerűen régi állapotában hagyja. Lényegesen bővebb a székelyek jogait tárgyazó törvényanyag. Az 1558. március-áprilisi országgyűlés törvénye csak annyit tartalmaz erről, hogy a székelyek azonos terheket viseljenek a magyar natióval. Annál bővebb az 1559. júniusi országgyűlésen a székelyeket illető törvényhozás: a székelyek helyzetének e korszakban ez az első általános rendezése. Kifejezetten székely alaptörvénynek van szánva, a székelyek által nem producált és így meg nem erősíthető privilégium helyett. A székelyek régi szabadságai megtartandók - mondja ki az országgyűlés- és azután részletesen intézkedik terheikről, bíráskodásukról és néhány részletkérdésről. ígéretet tesz arra, hogy a primőrök és a valódi lófők nem fognak adó alá esni, és egyben elrendeli a kapuk általános összeírását. Minthogy pedig a székelyek városai fizetnek a török adóba, ezeket a törvény különválasztja a többi székelységtől, hogy kettős terhet ne viseljenek. A natio katonáskodási kötelezettségét a rendek végzése szerint teljesíti, a szükséghez képest, fejedelmi rendeletre. A törvény a fejedelemnek is fizetendő tizedre kötelezné a székelyeket. Részletesen szabályozza a bíráskodást. A királybírák a szokás szerint lássák el ezt; megfelelő tekintélyt kell nekik biztosítani ehhez. Személyesen vegyenek részt a bíráskodásban. Ha azonban király vagy ország dolgában járva vagy más akadály miatt nincs módjuk erre, helyettest jelölhetnek ki. Az elítélt bűnösöket és latrokat az ország szokásához és törvényeihez képest ki is végeztethették, hacsak nem kaptak az uralkodótól kegyelmet. Szabályozta a törvény azt is, hogy a királybírát (illetve más tiszteket) mennyi illeti a bírságból; a bírság fejében vett zálogot, ki nem váltása esetén, megtarthatta. A bírságokat a negyedes bíróval együtt szedték fel (ha az nem szállt ki velük, egyedül is). A királybírák teendője volt (a kapitánnyal és székbíróval együtt) a restantiák felszedése. Hivatali útjaikon tisztességgel kellett fogadni őket, cselekvésükben meggátolni tilos volt, de saját pénzükön kellett éljenek. Ha vétséget követtek el, a területileg illetékes törvényhatóságban kellett bíróság elé állniuk érte, de joguk volt az uralkodóhoz való fellebbezésre. A kiváltságpótló törvény még néhány vegyes intézkedést