Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

II. A rendek jogait szabályozó törvények A rendek jogait illető törvényhozó munka termékei közül előbb a rendek összességének jogairól hozott törvényeket ismertetjük. A RENDEK ÖSSZESSÉGÉNEK JOGAI Az ily jellegű törvények egyik típusa az unióeskü-törvények. A korszak legelső ilyen törvényét az 1557. februári részgyűlés már régi szokásra hivatkozással mondja ki, miszerint két natio egyetértése esetén a harmadiknak is azok döntéséhez kell tartania magát. Legközelebb az 1607. februári országgyűlés hoz uniótörvényt a Bocskai halála után a trónkérdésben előállt kényes helyzetben (a rendek, fejedelemválasztó joguk hangsúlyozására is, nem Bocskai jelöltjét, Homonnai Bálintot választják meg, hanem apósát, a korábban is gubernátor Rákóczi Zsigmondot; a Bocskai halála utáni általános bizonytalanságban már ekkor polgárháborútól kell tartani). A három natio egységesen járjon el (különösen a fejedelemválasztásban). A tanácsurak, a magyar és székely törvényhatóságok főtisztjei és követei, a szász polgármesterek, király- és székbírák, a szabad városok és mezővárosok követei tegyenek esküt az egyezségre és arra, hogy nem választanak titkon ellenfejedelmet. Az országgyűlésen felesküdöttek pedig eskessék fel erre a törvényhatóságukat (a várak kapitányai is esküdjenek fel a rendeknek és a fejedelemnek). Az esküszegés hűtlenségnek tekintendő (1607. februári IV. tc). Az már más kérdés, hogy az unióra való felesketést, illetve a törvényt kiharcoló erők Homonnai Bálint fejedelemségét megakadályozták, nem egészen egy évvel később azonban ugyanezek a rendek már javában tárgyalgattak az új trónkövetelővel, a hanyatló dinasztia utolsó fejedelemtagjával, Báthory Gáborral. 1613 októberében pedig az ő bukása után újítják meg az uniót (VII. tc). Az előző évek háborúira tekin-