Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

V. A törvényhozás folyamata

zó nagyurak (ill. maga a fejedelem) vagy a szász universitas hatalmi állása. Az e vonatkozású általános törvények közül csak az egyházi személyeket támadástól védő 1615. szeptember-októberi XXXVI. tc. a jelentó's (s némileg a kvártélymentességüket biztosító törvények is), az egyes felekezetek papságának helyzetét szabályozók közül pedig csak a görög hitű papság jogállásának néhány rendezése (1600. júliusi XXIV. tc: szolgálatmentességük, ugyanaz év október-novemberi XIII. tc: a 2 román fejedelemségből román pap be nem engedése, a kalugerek kitiltása, az 1639. májusi V. tc. a román papok földesúri honoráriumáról s jobbágyrendű pap fia jobbágynak maradásáról). A városi rend egészének jogállása csak vagy teljesen általánosságban, vagy jelentéktelen részletkérdésekben kerül szabályozásra - az egyes városoké annál bó'vebben (ott azonban ismét csak elsősorban kiváltságok felülvizsgálatáról, megerősítéséről vagy részletkérdések szabályozásáról van szó). Ugyanez áll a többi kiváltságos helyekre is. A többi kiváltságos elemek helyzetének szabályozásába sem avatkoznak be jelentősen a rendek. A sóvágókról néhány helyi vonatkozású intézkedés a mondanivalójuk: sóbányahelyi viszályok elcsitítása vagy kiváltságok megtartatása. Az anabaptistáknak csak fejedelmi kiváltságát erősítik meg. A rácokról csak két végrehajthatatlan jogszabályt hoznak (1583, 1601). A külföldi kereskedőkről hoznak egy sor általános rendszabályt (bebocsátásukról, illetve kereskedésük megszorításáról), Bethlen Gábor és I. Rákóczi György korában azonban helyzetük elsősorban a fejedelmi rendelkezések (ill. propositiók) függvénye. A zsidó kereskedők helyzetét alapvetően a fejedelmi privilégium szabályozza. A Keleti Kereskedelmi Társaság és a görögök harca pedig a rendek minden szigorú intézkedése ellenére az utóbbiak javára dől el. A városi kereskedő- és mesterlegényekról hozott egyetlen törvény csak a status quo jóváhagyása. A liber baronatusról szóló törvényekkel már több a szerencséje a rendeknek - amíg ti. csak az una eademque nobilitas elvéről van szó, s nem a többnyire fejedelmi családtagok kezén zálogban levő Fogarasról. A honfiúsítások eléggé gyér sorozata is arra bizonyság, hogy e ténykedést jórészt a fejedelem látja el. Az viszont ismét csak jellemző dolog, hogy a rendek közel 40 törvényt hoznak egy oly jelentéktelen ügyről, mint a nemesi só kiadása. A jobbágyság helyzetének rendezésébe az országgyűlés még nem nyúl bele mélyebben - igaz, a fejedelem se. Fegyverviselésük szabályozásai a legérdemibb intézkedések e téren. Annál jellemzőbb viszont a 165 törvény hozatala a jobbágykeresésról, azon belül is egészen helyi jellegű ügyek szabályozásaival. A rendek vagyonjogi ügyeit illető törvények közül a birtokügyek szabályozásai nem érintik a fejedelem adományozási jogát. Inkább csak