Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
V. A törvényhozás folyamata
Összegzés Ahogyan ígértük: teljes részletességgel mutattuk be a tárgyikig rendszerezett törvényanyagot. Itt röviden összefoglaljuk az olvasók elé tárt elemzés eredményét* A fejedelmi (és gubernatori, helytartói) jogkör szabályozásai általánosságok, körük a hatalmi helyzet szerint változik. S melyik fejedelem tartotta be conditióit? Aki tehette, áthágta az alapmegkötést, a libera electióra vonatkozót (Báthory István, Kristóf; Bocskai is megtette, szándékát az 1607 eleji hatalmi helyzetben az erdélyi rendek meg tudták akadályozni; Bethlen, a két Rákóczi György, Apafi egyaránt megválasztatja utódját). A fejedelmi tanács hatalma jelentős fejedelmek idején vajmi kevés volt. Még az oly általánosan (és csak részben alappal) lebecsült Apafi is el tudta érni azt, hogy politikájának éppen legkényesebb részében, Habsburg-ellenes külpolitikájában, függetleníteni tudta magát a tanács egészétől, csak néhány tanácsúr (a leghatalmasabbak) véleményét kérte ki ez ügyekben, nem is beszélve arról, hogy az országgyűlésnek aztán éppen nem engedett beleszólást külpolitikájába (gondoljunk az 1672. októberi gyűlésre). Az ország területi épségének védelmét maga Bethlen Gábor tartotta kevésbé fontosnak az ország egésze megmaradásánál (Lippa átadása!). A tisztségekre elsősorban hazafiak alkalmazása is ingatag elv. Ha a conditiók egyáltalán szólnak is kincstartói tisztségről, az kérészéletű vagy formális. A rendek jogait általánosságban szabályzó törvények közül az uniótörvények ereje ismét kétséges valami. Az első uniótörvény, az 1607. febru* Trócsányi Zsolt kézirata itt szakadt felbe. Az összegzést azonban elvégezte egy korábbi munkájában, ahol röviden áttekintette a feldolgozott törvények tartalmi elemeinek összevetéséből eredő következtetéseit. Innen illesztettük a munka végérc lezárásul ezt a fejezetet. Trócsányi Zsolt: Az Erdélyi Fejedelemség korának országgyűlései. Adalék az Erdélyi rendiség történetéhez. Budapest 1976, Akadémiai Kiadó, 142-153. o.
