Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

V. A törvényhozás folyamata

II. Rákóczi György elsó' éveinek ily törvényeibó'l az 1651. február-márciusi XXXI. tc. érdemel említést: a szászok a fejedelemnek tulajdonítják a szászság anyagi romlását, de az visszaveti ezt rájuk: a szász tisztek az adóba stb. fizetendők többszörösét hajtják fel a népen - és felhatalmazást követel az országgyűléstől a szászföldi exactiók iránti vizsgálat tartására; meg is kapja azt. A második nagy uralmi válság idején ismét sűrűn termelődnek ilyen törvények: az 1659. február-márciusi III. tc. a kezességen szabadult és kezeseiket bajban hagyó török-tatár rabok, illetve a sarcot felvevő és ezt elvesztő vagy saját céljaikra fordítók büntetéséről gondoskodik (javaikból peres eljárás nélkül lehessen elégtételt vétetni, és ha nincs annyijuk, személyükhöz is hozzá lehessen nyúlni); a II. Rákóczi Györggyel s családjával való kapcsolatot eltiltó 1659. május-júniusi XI. tc. és a Rákóczi mellett levőket 8 napon belül visszarendelő XXVI. tc.; aztán a válasz: a Rákóczit és híveit sértő vagy károsító törvényeket eltörlő 1659. szeptemberi-decemberi I. tc. és a IX. tc. Fogaras, Szamosújvár és Görgény Rákóczi kezéhez adásáról. Az 1659. február-márciusi III. tc-et Kemény János alatt kétszer is megerősítik, de most már a Barcsaiak elleni éllel (1660. decemberi-1661. januári XVI. és 1661. április-májusi I. tc). Az 1661 januárja óta a fiscalis várakban Keménynek ellenállók által elköltöttek megtérítéséről rendelkezik az 1661. április-májusi IV. tc Ennyit „szemelvényesen" e törvényekről; az idetartozó anyagnak kb. 3

Arét ismertettük - a többi éppoly egyedi végzés, mint ezek, csak történelmi súlyuk nincs (pillanatnyi aktualitás vétette őket törvénybe, nem politikai súlyuk). A törvényalkotás formái Mielőtt még végére érvén a törvényanyag általános ismertetésének, annak előbb formai, aztán érdemi jellemzésére térnénk, a törvényalkotás formáiról ejtsünk néhány szót. A törvényjavaslatokat jóváhagyásra a fejedelem elé terjesztették. Az (esetleg többszöri üzenetváltás, módosítások után) megerősítette őket, és visszakerültek a rendekhez, sor kerülhetett a törvények aláírására és lepecsételtetésére. Az eredeti törvényszöveget a rendek elnöke és az ítélőmesterek (az utóbbiak mintegy a gyűlés jegyzőiként) írták alá, és aztán a három natio pecsétjével bepecsételték. Ezt a példányt a rendek elnöke őrizte magánál, vagy a gyulafehérvári káptalan levéltárába helyezte. A törvényeknek a fejedelem neve alatt kiadott szövegét a kancellár vagy (a tisztség betöltetlensége esetén) egy fejedelmi titkár ellenjegyezte.