Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

si XLVIII. tc-el szemben visszatérést jelent a korábbi gyakorlathoz: a székelyek perei (a jobbágykérésen „és egyéb oly causákon kívül, kikért azelőtt is directe a táblára evocáltattanak") a széken induljanak. Ezt a törvényt erősíti meg az 1610. szeptember-októberi IX. tc. Az 1640. április-májusi XXV. tc. annak a pereknek a fiúszékről a derékszékre való felbocsátását írja elő (a táblára idéztetés terhe alatt), amelyeket onnan a táblára szokás fellebbezni. Egyes teriiletek törvényhatósági bíráskodása A Partium törvényhatóságainak bíráskodásáról elsőnek az 1560. novemberi törvény szól; az csak annyit mond ki, hogy Szatmárban és az akkori Partium többi megyéiben az alispánok a szokás szerint tartsák meg a sedriákat. Bihar megyei törvénykezési szabálytalanság (a sedria csak egy napig tart) kapcsán határoz úgy az 1565. januári gyűlés, hogy ott és a Partium más megyéiben is két nap tartson a szék, és a harmadik nap pecsételjenek (akárcsak benn Erdélyben). Az 1599. márciusi XXV. tc. egy rendelkezése Facsát tartományának és Harsina tájának törvénykezésükben régi szokás szerint a lugosi bán alá tartozásáról rendelkezik. A határterületi bíráskodás megkönnyítésére mondja ki az 1639. májusi VII. tc. is: a Partiumban a törvénykezésben „az régi jó usus"-t tartsák meg, azt adva hozzá, hogy a bizonyításban az „igaz" relatoriák is használhatók legyenek, ha a tanúk személyesen nem is volnának előállíthatók. Számos törvény intézkedik egyes törvényhatóságok törvénykezéséről. A legelső, az 1566. november-decemberi IX. tc. Fogarasfölde törvénykezési gyakorlatát erősíti meg - a fejedelmet hatalmazva fel e különleges jogállású terület és külső emberek pereskedése módjának rendezésére. A Bihar megyei executiókról intézkedik az 1576. januári törvény: minthogy azokat „az töröknek félelme miatt" nem lehet a korábbi biztonságban végezni, egy alispán, egy szolgabíró és a jegyző mindenütt szabadon exequálhasson, a legveszélyesebb helyekről pedig a bírót harmadmagával, esküdtekkel, birtokba iktatási ügyekben pedig „több szomszéd paraszt népekkel is" Váradra rendeljék be. Az 1606. utáni konszolidációs folyamat terméke az 1607. júniusi LI. tc; ez az aranyosszéki nemesség panaszára szünteti meg azt az ott eluralkodott gyakorlatot, amelynél a közszékelyek falusi bírákból és esküdtekből álló bíróság előtt kényszerítik törvényt állni a nemeseket (és más „kilömb, kilömb szokatlan abususokat" is), a régi szokás szerint a nemesek közül választatva assessorokat (és a régi perfolyamat betartását is követve). Az Aranyosszéken lakó, már jobbágy románok pereinek a