Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

I. A fejedelmi tisztségre vonatkozó törvények

bírói címét, egyben arról is rendelkezve: Izabella úgy jelölje meg annak címét, hogy világos legyen: - thesaurariusként a királynó'től függ (I. tc); - rá ruházzák a királynő' és fia provisiójáról való gondoskodást; - az igazságszolgáltatást (ítéletei ellen „in casu honoris et sentencie capitalis et amissione bonorum" a királynő és a tanács elé lehet fellebbezni, II. tc); - megtartotta kincstartói tisztét (az összes királyi jövedelmek kezelését (IV. tc); - megbízást kapott a püspöki és várjövedelmek kezelésére (V. tc). Hatalma ellen csak annyi biztosítékot rendelt az országgyűlés, hogy az évi országgyűlések feladatává tette annak ellenőrzését: betartja-e Martinuzzi e törvényeket? Ellenkező esetben a királynő és a rendek elmozdíthatják (IX. tc), és hogy esküt várt el tőle: minthogy tisztét a királynőtől és a rendektől nyerte, határozatukra le is teszi (XIII. tc). Ezt a hatáskört erősítette meg általánosságban (arra hivatkozva, hogy a szultán Fráter Györgynek adta az Erdélyben való uralkodást és igazgatást, és rá ruházta János Zsigmond nevelésének gondját, a rendek pedig megerősítették ebben) az 1549. decemberi XIII. tc, azzal, hogy akik hatalma ellen támadnak, vagy annak érvényesülését akadályozzák, azok ellen a három natio a helytartó megkeresésére nota terhe alatt keljen fel. Petrovics Péter A kialakulatlanság évtizedei másik helytartójának, Petrovics Péternek hatáskörét csak az 1556. márciusi országgyűlés szabályozza, de azt átfogóan: teljhatalmat adnak neki, alája rendelik a só- és nemesfémbányákat, harmincadokat, a királyi és erdélyi püspöki tizedeket. A helytartónak kellett gondoskodnia a főispánok, tiszttartók beállításáról, törvényt ő szolgáltatott, a zsoldossereg is alája tartozott. A kormányzást az 1556. márciusi törvények szerint tanáccsal együtt gyakorolta. A gubernátorok Gubernatori hatáskör-jogkör meghatározásával először 1607-ben találkozunk a törvényhozásban. Az az év januári részgyűlés újra kormányzóvá választja a már Bocskai életében is ezt a tisztet betöltő Rákóczi Zsigmondot (Bocskai temetéséig és az új fejedelem megválasztásáig) a következő feltételekkel: az eddig Bocskaitól függött, most az országtól