Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

büntetést szab a hatalmaskodásra, a pereseiket és rájuk panaszlókat megöléssel, veréssel, vagdalással fenyegetőkre. Ez a gyűlés hoz végzést arra nézve is, hogy az akkortól a legközelebbi táblai törvényszakig eltelő idő a hatalmas foglalási perekben ne számítson be a foglaló javára; ezt a rendelkezést az 1607. júniusi gyűlés be is cikkelyezi (LIX. tc.). Részletkérdést szabályoz az 1615. májusi VIII. tc.: ha a hatalmaskodásokért perbe fogott személy pusztítja a jószágot, e kártétele is kereshető rajta ugyanabban a perben. Az 1632. májusi XIII. tc. az úton járó nemeseket citáltatja a szegénységen elkövetett hatalmaskodásért az országgyűlés elé. Az 1649. január-márciusi országgyűlés e téren is hoz egy a rendi jogokat erősítő intézkedést: a hatalmaskodásért a fiscalistisztviselőket is az ország törvénye szerint keressék (V. tc.). 1662-ben pedig az uralmi válság alatt történt hatalmaskodások ügyének lezárására tesznek kísérletet (október-novemberi XXI. tc.): ezeket a gyűlés után tizenötöd napra tartandó sedriákon igazítsák el brevis processusszal (legfeljebb egy exmissiót adva, a károsodottaknak haladéktalanul elégtételt szolgáltatva). Dúlás, kóborlás, gyújtogatás Az első uralmi válság és a Báthory Gábor alatti hajdúuralom és háborúskodás ad okot a dúlások, kóborlások ügyét szabályozó több törvény hozatalára. Az első ilyen, az 1600. júliusi X. tc, Mihai Viteazul idejének végéről való; a nemesi jószágokon „szélei kóborlók" közül a nemesekkel szemben a régi törvény megtartását követeli, a jobbágyokat a törvényhatósági főtiszt ítélete alá adja. A törvényáradat azonban Mihai kivezetése után indul meg ez ügyben. Az 1600. október-novemberi XI. tc. a dúlok, kóborlók javaiból (nemesekéből is) rendel kártérítést a károsultaknak, rövid perrel való eljárást írva elő oly esetekben, amelyekben a károsult büntetőpert is akar indítani megkárosítója ellen. A XIV. tc. a székelyföldi dúlások ügyét kívánja lezárni (a jobbágyától kárt vallott nemes mint jobbágyán vehessen elégtételt, a jobbágytól más nemesnek okozott kárt ura téríttesse meg; a nemes javait eldúló más nemes, lófő vagy darabont a kártétel kétszeresén maradjon a hatalmaskodásért, és fő- és jószágvesztésen - ha ez utóbbit appellálja is, a kártételért azonnal vegyenek rajta elégtételt). A szabad hajdúk dúlásai, kóborlásai ellen hozott XVIII. tc.-et már más helyütt ismertettük. A kérdésről azonban az 1601. január-februári országgyűlésnek is bőven van mondanivalója. X. tc-e csak az 1600. október-novemberi XI. és XIV. tc.-et erősíti meg; a XI. tc. ezek rendelkezéseit terjeszti ki a Mihai Viteazul