Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
III. A kormányzatot illető törvények
génységnek maga udvarán felnőtt marháját meg ne harmincadolják", különösképpen ha az adó fizetése végett kell eladniuk. Ezt a törvényt erősíti meg (a Közép-Szolnokiak Désről Debrecenbe való sóhordásának mentességét is általában kimondva) az 1635. május-júniusi XLI. tc. A saját házi szükségre vitt só harmincadja alól mentesíti a szegénységet (kikötve, hogy ez nem darabos só és ne lapos só legyen) az 1678. októberi V. tc. egy rendelkezése. A többi harmincad ügyi törvények már egyedi jellegűek. Az 1573. májusi VIII. tc. a szászvárosi harmincadnál való „újításokat" tiltja el, és a városon túlra nem vittekről harmincad vételét. Az 1630. január-februári XVIII. tc. egy rendelkezése a vásárokban való harmincadolást tiltja (ezt a törvényt egészíti ki az 1651. február-márciusi XXVII. tc. oly értelemben, hogy a harmincadosok, a kereskedők ellenőrzésére, megjelenhetnek a vásárokon, de nem állíthatnak zászlót oly helyeken, ahol addig nem volt szokásban). Az 1630. január-februári országgyűlés LXX1V. tc-e a vámok bérösszegét szállíttatja le a régi szokás szerinti összegre. Helyi érdekű intézkedés az 1634. május-júniusi V. tc. a belényesiek bor-harmincadmentességi kiváltságának megtartásáról; az 1635. május-júniusi XIII. tc (a jenéi harmincadon a Gyulától visszahajtott marhák után fél harmincadot vegyenek). A harmincadosok védelmét szolgálja az 1638. április-májusi XV. tc. (a hivatalból eljáró harmincadosra vagy szolgájára támadók soron kívül bűnhődjenek a sedrián vagy úriszéken. Ismét helyi panasz orvoslása az 1646. márciusi VII. tc. (a Kraszna megyeiek 2-3 cseber borért ne tartozzanak a harmincadon hit alatti bizonyságlevelet adni, a harmincadosok ne csapolják meg borukat). Különleges esetet kíván rendezni az 1670. február-márciusi Vili. tc Máramaros és Magyarország határán, ti. a magyarországi oldalon két új vámot emeltek, és bár I. Lipót biztosai is levágatták ezeket, újra felállították. A tc most azt a megtorlást helyezi kilátásba, hogy az ott erdélyieken vámot vevőknek erdélyi birtokán vesznek kártérítést, vagy (ha az illetők nem birtokosok Erdélyben) nyakon köttethessék és megbüntethessék őket, ha Erdélybe lépnek. A szászvárosi, illetve volkányi és zajkányi harmincadolás ügyét rendezi az 1673. november-decemberi X. tc: aki kifelé vitt sója után Szászvárott harmincadul, azon mást kellőn ne vegyenek - ha azonban még az országban eladja, a vevő fizessen az utóbbiakon. Ehhez kapcsolódik az 1678. októberi V. tc: a Déva felé menő sóshordó szekerek Szászvároson harmincadoljanak. A többi kincstári vonatkozású törvények közül még két nagyobb csoportot emelhetünk ki: a Királyföld különleges helyzetéből eredő ügyeket szabályozókat és a visszaélések ellen hozottakat.