Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

kérdésben azonban, hogy ki tekintendő az 1588 utáni adományosok közül zálogbirtokra vagy kártalanításra érdemesnek, a fejedelem és tanácsa döntsön). Az ezt kiegészítő XI. tc. visszaválthatónak nyilvánítja az ország szükségletére adott pénzért vagy szolgálatért nyert zálogbirtokokat, egy 1514-es törvényre hivatkozással visszavéteti a magánosok kezén levő bányákat és sóaknákat. A rendek mindenesetre némi utat hagynak a további zálogosításokra: a XII. tc. szerint a fejedelem a „tanács akaratjából", országos szükségben zálogosíthat el jószágokat (de ne a most visszaszerzendőket; az ily zálogbirtokokat magánszemély perrel támadhassa meg), a XIII. tc. pedig az érdemek jutalmazását is lehetségesnek tartja zálogbirtokkal. Meghagyják (és már megtörtént vétel esetén visszaadatják) a rendek azok zálogbirtokait is, akik Mihai Viteazul kiverése körüli érdemeikért nyerték ezeket (XV. tc). A fiscalis jószágok visszafoglalói ellen azonban (ezek országos határozat végrehajtásában járván el) senki nem indíthat pert, maradékaik ellen se (XVI. tc). Az 1615. évi alaptörvényt a visszaszerzés módjára vonatkozó kiegészítésekkel 1622-ben megerősítik (szeptember-októberi III. tc). Ugyanakkor újítják fel az 1615. szeptember-októberi XVI. tc.-et (a XIX. tc-ben). Az eltékozolt fiscalis javak visszaszerzése ezzel (a fiscalis uradalmakat kivéve, arról külön számolunk be) le is zárul. Bethlen halála után pedig kevesebb idő marad a fiscalis javak elherdálására, úgyhogy I. Rákóczi Györgynek elég e téren egy törvény az 1629 novembere utáni ily adományok megsemmisítésére, az 1631. június-júliusi VII. tc. (minden eladományozott jószág, jövedelem, ingóság, pénz, nemesfém, sőt fegyver is visszaadandó, azok is, amelyeket valaki csak foglalt magának; csak a Bethlen Gábor által végrendeletileg hagyottak a kivétel, és a verség jogán a nagy fejedelem halála után visszafoglaltak; Rákóczi lássa: „kinek mit akar graficálkodni belőle"). A kérdés aztán csak a második nagy uralmi válság végén kerül újra napirendre, akkor ismét törvények hosszú sorában. A többéves válság során magánosok kezére jutott fiscalis jószágok és jövedelmek visszaszerzésének folyamata mindjárt Kemény János bukása után megindul. Az 1662. márciusi XI. tc. elrendeli a nem zálogba adományozott fiscalis tizedek visszavételét (azzal, hogy a fejedelem adományozhat tizedet, de egész életre nem, és az országnak hitelezőknél, pénzük megtérítéséig, meghagyva ezeket), az eladományozott fiscalis jószágokból csak azokat hagyja az adományosok kezén, amelyeket a fejedelem érdemes személyeknek juttatott, „közönséges személyektől" visszavéteti (az ország hitelezőinél ezeket is meghagyva kielégítésükig - külön figyelmeztetve az 1607. márciusi II. tc. rendelkezésére a kölcsönösszegnél