Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

Ezzel azonban a hiteleshelyi országos levéltárak ügye évtizedekre ki is kerül a rendek látóköréből. Csak az első nagy uralmi válság pusztításai után (a gyulafehérvári káptalani levéltár közismert módon sokat szenved a dúlásoktól), és egyben a requisitorok működésének szabályai is jócskán felbomolván a viharos években, hoznak néhány törvényt e kérdésben: az 1607. júniusi XXX. tc-et (a fejedelem „megépíttetvén" a három hiteleshelyi országos levéltárat, a requisitorok fizetése a régi szokás szerinti legyen; a törvény meghatározza az általuk mint homoregiusok által - és ezzel együtt a mások által - végzett végrehajtások és az azokról való relatoriák taxáit, egészében véve az oklevelek régi taxáinak betartását követelve tőlük), az 1609. április-májusi XIII. tc-et (ebben a váradi requisitorokat kötelezik a korábbi taxák betartására, biztosítékul a Bihar megyei alispánokat és szolgabírákat, feljogosítva őket a requisitorok mint hites személyek által gyakorolt executiókra és tanúvallomásokra) és az 1612. májusi IX. tc-et (a fejedelem gondoskodjék a gyulafehérvári káptalanban requisitorok beállításáról). Innen azonban jó fél évszázadig szinte teljes szünet következik. Egy-egy olyan törvény születik, mint az 1619. májusi XV. tc (a fejedelem ígéretet tesz rá, hogy fizetést ad a váradi requisitoroknak); az 1640. április-májusi XXIX. tc. (az erdélyi requisitorok előtt a Partiumban és fordítva tett ügyvédvallások kölcsönösen érvényesek). Az 1649. január-márciusi országgyűlés a hiteleshelyi levéltárakról is törvényt hoz azt a fejedelmi ígéretet cikkelyezi be, hogy vissza fogja vitetni e levéltárakba az onnan kivett protocolliumokat. Az 1659. május-júniusi országgyűlésen pedig a requisitori tisztségek körül is eljátsszák azt az alkotmányos játékot, hogy a fejedelem jelöli ki őket, és a rendek jóváhagyják. Addigra már a gyulafehérvári káptalan levéltárának nagy része elpusztult (az 1658-as török-tatár dúláskor rendezett nagy könyv- és iratégetésben). A váradi káptalan anyaga a várral együtt jut török kézre (utolsó requisitorainak egyike, a volt fejedelmi titkár Szalárdi János, vén kora ellenére derekasan buzgólkodott a vár és város erősítésének szervezésében). A második nagy uralmi válság után is a helyreállítás évei következnek. Előbb az 1666. februári országgyűlés hoz határozatot a gyulafehérvári káptalan Szebenbe menekítve megmaradt anyagának őrzéséről (miután előzőleg a két fungers requisitor, Taraczközi Ferenc - a levéltár-menekítés hőse - és a más közigazgatási feladatokban is nemegyszer szereplő Bárdi István rútul összekapnak a rendek előtt): az maradjon Szebenben, még egy requisitort kell kinevezni, a levéltárnak hármas zárja legyen, hogy egy requisitor magában ne férjen az anyag-