Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

1665. szeptemberi XI. tc. (a timon értéke 15 pénz, a danckai orté 40), az 1666. februári XIV. tc. (úgy szabja meg az arany és tallér árfolyamát, hogy az 3 Frt 60 pénz, illetve 180 pénz legyen, aki azonban az ország pénzét váltja át aranyra vagy tallérra, az 4, illetve 2 Frt-ot kapjon érte). Apafi kormányzatának láthatólag sikerült úrrá lenni a pénz értéke körüli zavaron (ha egy bizonyos elkerülhetetlen infláció árán is): az utolsó idevágó törvény, az 1670. decemberi XLVIII. tc. már speciális jellegű: a máramarosi vicetiszteket, a szász universitast és a Szebenben szállást tartó görögök bíráját bízza meg azzal, hogy megfelelő személyeket rendeljenek ki annak megtudakozására, hogy a szomszéd országokban mi az árfolyama az Erdélyben forgalomban levő pénzeknek, ezt évente legalább háromszor kellett a fejedelemnek jelenteniük. Az előbb tárgyalt kategóriákénál jóval bővebb anyaggal szerepelnek a törvények sorában a belső vámok ügyét szabályozók. Általában foglalkozik ezzel a kérdéssel az 1549. decemberi XXIX. tc. (ez általános szabályozást tartalmaz a belső vámokra: vásár idején a kereskedők és kézművesek szekerenként 4 dénárt fizessenek rajtuk, a jobbágyok és a székely és szász parasztnép 2 dénárt) és az 1588. decemberi XXXV. tc. (új vámokat, réveket csak fejedelmi engedéllyel lehet teremteni). Az 1607. júniusi nagy rendezés e téren is produkál egy általános intézkedést: akiknek nincs régi privilégiumuk a szárazvámról, és hidat, töltést sem tartanak, más közhaszon sincs a vámhelyből, azoknak vámját az ispánok vágassák le (XLIV tc). Bethlen Gábor uralmának eléggé az elején mondják ki (számos panasz hatására) a rendek: „az vámok dolgából mindenütt a régi szokás tartatnék", újabb vámok életbe léptetése tilos (1615. májusi XIII. tc). Jó fél évszázad múlva találkozunk újra általános rendszabállyal: az 1670. februári X. tc büntetéssel fenyegeti a vámmentes személyek és fuvarok megvámolóit, vámmentesnek nyilvánítja az ura dolgában járó parasztembert. Az 1678. októberi országgyűlés előbb (helyi panasz kapcsán: az aranyosszékiek ti. azt sérelmezik, hogy a tordaiak akkor is vámot vesznek rajtuk, ha a híd melletti gázlón kelnek át az Aranyoson) azt mondja ki (VIII. tc-ében), hogy a híd mellett átgázolókon általában nem szabad vámot venni, majd (XX. tc-ében) a tutajosok vámolásáról intézkedik (magas vízállásnál vám nélkül engedjék át őket a gátakon, egyébként - ha a gátak rongálódása nélkül nem mehetnek le - vagy fizessenek vámot, vagy a gát előtt vontassák ki a tutajt a vízből, és alatta eresszék bele újra). A vámok felülvizsgálata elsősorban az 1550-es évek végén tárgya a rendek érdeklődésének. Elsőnek az 1558. március-áprilisi törvény mondja ki: az ítélőmester néhány választott személlyel vizsgálja meg a