Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

vannak, egy-egy szolgabíróval és főbb nemesekkel vizsgálják meg a városi kézművesek árait, és ahol kihágást találnak, a város bíráján vegyék meg, peres eljárás nélkül, a büntetést); az 1626. május-júniusi II. tc. egy rendelkezése (ha a törvényhatósági és városi tisztek nem tartatnák be az árszabást, a fejedelem rendeljen idegen executorokat erre); az 1627. áprilisi I. tc. (ez rendeli ki az idegen executorokat, „fő és generális inspectorok" nevezet alatt: a magyar natióból Kapi Andrást, a székelységről Balási Ferencet, az universitasból Dávid deák kőhalmi királybírót, a Partiumban Kornis Zsigmondot és ifj. Bethlen Istvánt, szükség esetére fejedelmi karhatalmat is ígérvén nekik); az 1631. május-júniusi VIII. tc. (ez a Bethlen Gábor-kori gyakorlatot megváltoztatva - akkor ti. a fejedelem küldött árellenőröket a városokra - a városbírákra bízza az árak ellenőrzését) és az ezt megerősítő 1632. májusi V. és 1635. május-júniusi XI. tc. A húsár ellenőrzését teszi a vásárbírák feladatává az 1679. május-júniusi IV. tc. Ettől a kategóriától alig választható el azoknak a törvényeknek a csoportja, amelyek az árdrágítás (és más árszabásellenes cselekmény) esetén való eljárást szabják meg. Az 1560. márciusi törvény szerint árdrágítás esetén a vevő forduljon a város vagy mezőváros bírájához, és az adja el az árut szabott áron a vevőnek, az árát pedig tartsa meg. Az ügyben el nem járó bíró ellen fiscalis per indítandó. Az 1595. április-májusi XXX. tc. ugyancsak a város polgármesteréhez vagy bíráihoz utasítja az árdrágítás miatt panaszló vevőt, 12 Frt-ban szabva meg az árdrágítás büntetését, és a vármegye vagy szék tisztjeire bízva az ügyben el nem járó városi tiszteken 200 Frt dúlását. Részletcsen intézkedik az árszabályozásnak ellenállókról az 1626. május-júniusi II. tc: ha kereskedő vagy mesterember az árszabályozás miatt feladja kereskedését, vagy nem folytatja iparát, jószágvesztéssel bűnhődjék; ugyanaz a büntetése az áruját a vevő elől eldugó, eltagadó vagy árdrágító személynek is - de az ily cselekményeket nem jelentő vevőnek is. Ha görög vagy más kereskedők árdrágítást követnének el, vagy csalárd mértéket használnának - intézkedik az 1685. február-márciusi VI. tc. -, a helyi tisztek térítsék meg a károkat, vegyenek 200 Frt-ot a vétkesen; későbbi reklamáció esetén a görögök bírájához, illetve a többi kereskedők elöljáróihoz kell fordulni, és ha azok nem adnának elégtételt, az ítélőmesterek vegyék végrehajtásra a dolgot (perorvoslat kizárásával). Minthogy, az 1680-as évek közepének viszonyai közt ez a törvény sem volt elég az árdrágítók megfékezésére, az 1686. augusztusi XI. tc. úgy intézkedett, hogy az ily kereskedők áruit a helyi tisztek pecséltessék le, a kereskedők pedig a fejedelem és tanácsa büntesse esetenként a törvényszabta büntetéssel.