Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
III. A kormányzatot illető törvények
tudják kivinni, vagy a marhát ott találják megölve, a helység térítse meg a kárt, vagy adja ki a latrot; ha a marhát nyúzva találták, a bíró hetedmagával tegyen tisztítóesküt. (E törvény is megerősíti a korábbi nyomfelvételi mentességeket.) Ugyanaz országgyűlés XI. tc.-e egy helyi (csíkszéki) nyomfelvételi ügyet rendez. A többi rendészetet illető' törvények száma együttesen is kevesebb, mint a nyomfelvételt tárgyazóké. Az eló'zó' csoporttal rokon tárgyú a kóborlóit marhára vonatkozó két jogszabály: az 1600. október-novemberi XI. tc. (a Mihai Viteazul idején károkat szenvedettek megkeresésére a törvényhatóságok, várak tisztjei adjanak segítséget nekik a kártérítés megnyerésére; a szó'rén megtalált marha azonnal visszaadandó, a károkozó perrel kereshető'), az ezt megerősítő és kiegészítő 1601. január-februári IX. tc. (a nóvum: akinél erdélyitől vett lopott lovat, barmot vagy más marhát találnak, vegyék el tőle, és keresse a pénzét az eladón; ha kozáktól, ráctól, moldvaitól vagy havasalfölditől, akik 1601 elején már nincsenek Erdélyben, az eredeti tulajdonos tegye le a vételárat, és vegye át a marhát - ha azonban maga is részt vett a fosztogatásban, fizetés nélkül vegyék el tőle az állatokat) és a szintén elveszett marhák ügyében hozott 1675. május-júniusi VIII. tc. (a hódoltságon lakos szavahihető emberek vallomása ily ügyekben beveendők). Más ily kérdéskörökre vonatkozólag is csak egy-két törvényt hoztak a másfél évszázadban. Az útonjárókról intézkedik az 1607. februári VIII. tc. (pénzükön éljenek); az útlevél nélkül csavargókról az 1617. májusi VI. tc. (elfogandók, a fejedelem se adjon nekik kegyelmet); az 1619. májusi VI. tc. (az útlevél nélkül csavargók elfogandók); az 1620. április-májusi XVI. tc. (csavargók, uratlan emberek fogva adandók az ispánok kezébe) és a XX. (ismeretlen embereknek ne adjanak szállást - hacsak azok szolgálatba nem akarnak állni -, az útlevél nélkül úton járókra szorgalmas vigyázás legyen, a fő- és alispánok saját embereikkel vagy éppen a közel lakó nemesekkel, falvakkal üssenek rajta a gyülekező csavargókon) és végül az 1638. április-májusi XXXI. tc. (a salvus conductus nélkül kóborló, a jobbágynépen „insolentiákat" stb. elkövető személyek fogva viendők a fiscalis várakba - a Partiumban Váradba). Ugyancsak az 1638. április-májusi gyűlés intézkedik a császári seregből elszökött csavargók ellen (XXXIII. tc: ezeket az alispánok fogják el, és végeztessék ki, vagy fogva vitessék Váradra. Kémek, idegen vagy szökött személyek elleni rendszabály az 1562. novemberi törvény (a moldvai Havasalföldre járó kereskedők ne hordjanak leveleket, ne keveredjenek praktikákba), az 1601. január-februári VI. tc. (a generális vigyáztassa a harmincadokat és utakat, a román pa-