Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

ha halogatná, a gubernátor és a tanács hívja össze; a törvény szabta büntetés vár azokra a rossz tanácsadókra is, akik nem tanácsurak. A tanács létszámáról (amely egyébként is a gyakorlatban kialakult szám volt), hatásköréről, működéséről a fejedelmi conditiók már ismertetett rendelkezésein túl (csak egy-egy törvényt találunk a majd félszáz év törvényalkotásában: a létszámról a már említett 1659. szeptember-októberi VI. tc.-et (a tanácsi rend száma - az ítélőmestereket nem számítva bele - ne legyen kevesebb 12-nél), a hatáskörről az 1615. szeptember-októberi XII. tc.-et (országos szükségből való zálogosítást a fejedelem tanácsa akaratából tegyen), a működésről az 1607. januári II. tc.-et (a tanács egy része - hét kijelölt személy - állandóan tartózkodjék az akkor még csak gubernátor Rákóczi Zsigmond mellett). Országos főtisztségek Nem sokkal bővebb ennél a csoportnál az a törvényanyag sem, amely az országos főtisztségek helyzetét, hatáskörét szabályozza. Altalános jellegű közülük az a rendelkezés, amely a tisztségek élethossziglan való adományozását tilalmazza (1591. decemberi XIII. tc), az 1588-cal kezdődő rendi mozgalom terméke gyakorlatilag végrehajthatatlanul maradt. A kancellárral és a fejedelmi kancellária működésével is csak néhány törvény foglalkozott: az 1550. februári IV. tc. (minthogy a kancellár tisztsége Magyarországon mindig a legelső hivatal volt, és a tanácsban is ennek viselőjét illette meg az első hely, a királynő olyant állítson be rá, aki magyarul tud, és ismeri az ország közjogát), az 1566. november-decemberi XIX. tc. (a kancellária állítsa ki a váradi káptalan requisitorainak kinevezési okmányát); az 1659. május-júniusi VIII. tc. (kancellár választása) és végül az 1667. áprilisi XVI. tc. (a továbbiakban a jogbiztosító oklevelek a kancellár vagy titkár aláírása alatt adandók ki, különben érvénytelenek). Más közigazgatási kormányhatósággal vagy vezetőjével csak a főpostamesterrel és a főbiztossággal foglalkoztak a törvényhozók. A főpostamester helyzetét és hatáskörét előbb az 1600. október-novemberi X. tc. szabályozza: ez udvari tisztség, de viselője a rendeknek is tegyen esküt; a postáknak ő adjon levelet, feltüntetve benne, hogy lovat hányat adjanak neki, és szekér jár-e, ő utaljon ki útiköltséget nekik (ezt is feltüntetve az útlevélben, és az ilyeneknek ne tartozzanak gazdálkodással); az útjáról visszatért postától vonja be útlevelét; ő járjon el a posták visszaélései ügyében. (A törvény a végvári kapitányok