Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

munka nélkül) s végül az 1622. májusi V. tc. (öt kapunként egy négyökrös szekér és öt ember nyolc napra évente, míg „derekasan meg épül"). A fejedelmi palota újjá is épült, a főváros erődítésének kérdése azonban nem zárult le megnyugtatóan; az 1650-es évek első felében a szászok még azon alkudoztak a fejedelemmel és a többi natiókkal, hogy bizonyos, rájuk nézve sérelmes intézkedések meg nem hozatala esetén bástyát építsenek Gyulafehérvárott - és az 1658-as török-tatár beütés Gyulafehérvárt megint nem eléggé védetten találta. A fővárossal kapcsolatban még egy építési kötelességet iktattak törvénybe a rendek: a törvényhatóságok és városok ottani házainak felépítését (ezek elsősorban országgyűlési szállások céljaira kellett szolgáljanak). Előbb az 1627. áprilisi III. tc. rendelkezett erről (a következő évre halasztván a munka megkezdését), majd az 1629. áprilisi II. tc. (az év őszéig e házak kerüljenek tető alá). Azokról az esetekről, amelyekben az országgyűlés adó helyett vagy országos kölcsön törlesztésére sószállítást szavazott meg, az adóügyi törvényeknél már szóltunk. Két különleges törvényről számoljunk még be: az 1548. májusi VI. tc.-ről (a rendek arra kérik Fráter Györgyöt és Petrovicsot, hogy mérlegeljék az Erdély és Szeged közti távolságot, és ne várjanak oda közmunkát) és az 1680. januári V. tc.-ről (ez az árvíz sújtotta Visk felsegítésére rendel gratuitus labort). Ugyancsak a hadügyi törvények csoportjához csatlakozik azoknak a törvényeknek a (nem nagy) csoportja, amelyek élés szolgáltatását írják elő. Ezek közül eltekinthetünk itt azoknak részletes ismertetésétől, amelyek csak azt írják elő, hogy milyen élést kell adni, hová és mikorra, hogy történjék ennek szállítása, és hogy a hátralékok behajtandók. A többi törvények közül első helyen azokat említsük, amelyek bizonyos mentességek megszüntetését rendelik el. Az 1596. júniusi IV. tc-et (az élést a fejedelem és az urak jószágaiból is szolgáltassák be az illetékes törvényhatóságnak) és az ezt megismétlő 1600. júliusi XXII. tc-et. A korszak utolsó évtizedében többször tárgya a törvényhozásnak az éléskölcsönzések ügye. A császári megszállás idején már ez a kölcsönzéstípus is divatba jön az adóra adott hitelek mellé. Az első ilyen törvény, az 1686. október-novemberi X. tc. a deputatiót hatalmazza fel az ország szükségére kiadott búza körüli kérdésekben való eljárásra; az 1687. február-márciusi III. tc. az ország számára búzát és zabot kölcsönzők kielégítésére ugyané gabonafajtából rendeli kapuszám, személyek szerint vagy egy tételben bizonyos mennyiség szolgáltatását (részletesen meghatározva azt is, hogy mely törvényhatóság hová szolgáltassa a gabonát, biztosokat jelölve ki annak összegyűjtésére és adminisztrálására - a szászok maguk rendeljenek ilyeneket). Az 1688. janu-