Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

nyéke megvédésére, és annak kitudására, akarnak-e azok élni a nekik adott szabadsággal mint végvári vitézlő rendek? Ha nem, jelezzék nekik: ez nemesi szabadságuk elvesztésével járna. Ha a városiak nem elégségesek Kolozsvár és környéke megvédésére, megfelelő számú gyalog és lovas őrséget kell odarendelni, de maguk a kolozsváriak is teljesítsenek szükség idején végvári szolgálatot. A város a közigazgatás ügyeiben a kapitány alá tartozzék, a bíráskodás ügyében a vármegye és tisztjei alá. Az őrségnek hat hóra hópénzt és két hóra élést rendel a tc. Az 1666. szeptemberi gyűlés részletes edictumban szabályozza Kolozsvár új helyzetét, és instructiót is ad az új főkapitánynak, Bánffy Dénesnek (akinek aztán, hátralevő kilenc éve alatti nagy karrierjében, ez a tisztsége biztosítja elsősorban és állandóul a katonai bázist pozíciójához - és ez lesz a bukásához vezető folyamat egyik, jó ideig súllyal bíró indítóoka: Béldi Pál generális féltékenysége a kolozsvári főkapitányra, önállóságára és a kezében levő haderőre), de akkor ezt nem cikkelyezi be. Erre csak az 1667. január-februári országgyűlés XXXVIII. tc.-ével kerül sor; ugyanakkor (a XXXV. tc-el) előkelő személyekből (Mikola Zsigmondból, a későbbi kolozsvári főkapitány Rhédey Ferencből és Szentpáli Jánosból) álló bizottságot küldenek ki a kolozsvári őrség és az odaszorult nemesek lovai számára füvelő- és kaszálóhely kijelölésére. Az az év áprilisi gyűlés már csak korábban e tárgyban hozott törvényeket erősít meg (XV. tc), illetve a kolozsvári főkapitány hadától megszökött zsoldosok elfogatását és visszaszolgáltatását mondja ki (XIX. tc). Közel ugyanennyi törvény szól Somlyó, az új végvidék második legfontosabb vára állapotáról. Az 1665. szeptemberi XII. tc. idevágó intézkedéséről (a somlyai őrség háznépe és holmijai Kolozsvárott békén hagyásáról) már szólottunk: az az év novemberi I. tc-nek is van egy rendelkezése Somlyóról (a kolozsvári őrséghez hasonlóan kapnak hópénzt és két hóra búzát. Ez a fizetés járjon a szükséghez képest odarendelt többi őrségnek is.) Amikor az 1669. júniusi országgyűlésen a határvidék védelme általában kerül napirendre, Somlyóról is születik két törvény: a VI. tc. (a kapitány fizetése annyi legyen, mint a szamosújvárié - ez a vár rangját is jelzi) és a VII. tc. (alkapkánynak Boldvai Márton Székelyhíd utolsó kapitányát - jelölik oda, és ha fel nem venné, Tövissi Dánielt a főkapitány fizetésének felével). Szilágycseh és Sebesvár csak néhányszor fordul elő (a már említett eseteken kívül) a tc-ekben (1665. novemberi I. tc: Sebesvárába 60 lovast és 40 gyalogot küldenek a rendek, nekik is hópénzt és - Kolozs és Doboka megye Szamoson túli részéből - búzát rendelve; a csehieknek is búzát adatnak a környező területről, „egyébből is segíttessenek a