Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

vagy zászlajukat szokott helyre nem kísérő zsoldosok közül a residentiával bírók díjuk fizetésével bűnhődjenek-határoz az 1656. februármárciusi V. tc. -, a repidentiátlanok, ha díjukat le nem tehetik, megfelelő ideig való fogsággal büntetendők. Az utolsó ilyen (az 1661. április-májusi III. tc.) a Székelyhídra rendelt és visszaszökött gyalogokat mentesíti (1-2 személy kivételével, akik példát statuáltak) a büntetéstől. Az előbbiekben elmondottakhoz csatlakozva emlékezzünk meg két más visszaélések ellen hozott törvényről: az 1596. november-decemberi XVII. tc.-ről (azokon a törvényhatósági tiszteken vagy más nemeseken, akik a hadba vonult jobbágykatonáktól, hazabocsátásuk fejében, pénzt vagy szolgálatot zsaroltak ki, 100-200 girát vegyenek, a kizsaroltakat is visszatéríttetve) és az 1656. február-márciusi V. tc.-ről (a Magyarországon lakó erdélyi birtokosok szükség idején ne „valami rossz szabadosokat, semmi haszonra valókat" ültessenek fel, hanem megfelelő lovasokat). A hadak fennlétének még két további kérdését szabályozzák törvények: a kvártélyét és a füvelését. A kvártély kérdéséről már más problémakör (a rendi jogok) tárgyalásánál is megemlékeztünk, és a hadügyi vonatkozású törvények eddigi tárgyalásában is nemegyszer érintettük. Az eddig elmondottakon kívül szóljunk még az 1630. eleji nagy rendi előretörés idején született törvényről, a kvártély eltörléséről („Elvesszen még neve is az quártérnak") és a hadaknak a fejedelmi jószágokban vagy Fehérvárott tartásáról, vagy hajdúmódra megtelepítéséről (ezt a német sereggel kapcsolatban is követelik - azt a lehetőséget is felvetve, hogy a fejedelemasszony bocsássa el őket - 1630. január-februári XV. tc). A német gyalogok azonban maradtak - és a kvártély kérdése is; az 1635. május-júniusi XV. tc. ismét kénytelen arról intézkedni, hogy német gyalogok nemesek házára ne szálljanak. Az 1659. május-júniusi XV. tc. a szabad királyi és mezővárosokban rendeltet telelőhelyet a fejedelemmel a mezei hadaknak (pénzükön éljenek). Az utolsó ilyen törvény, az 1684. márciusi XII. tc. a fiscalis jószágokra korlátozza a fizetett hadak kvarté lyozását. A sereg lovainak füveléséről három törvény szól. Az első az 1630. eleji rendi visszaütés terméke: a Gyulafehérvár körüli falvak nemessége és a szászsebesi és lámkeréki szászok sérelmének (rétjeiket vagy a tisztek kaszáltatták meg Bethlen Gábor számára, vagy az udvari hadak maguknak - eletetve - tapodtatva a le nem kaszáltakat) orvoslására úgy határoz, hogy a katonák a régi szokás szerinti helyen füveijenek. Az előbb említett 1659. május-júniusi XV. tc. ismét a régi szokásra hivatkozva