Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

1611. év önállóbb termést hoz: az áprilisi V. tc. a hajdúk fegyelemben tartását várja el a fejedelemtől, a IX. a hadjárat alatt nemesi jószágokon és udvarházakban tett károk elkövetőinek törvénnyel keresését engedélyezi (ha a károkozó zászló alatt van is), az októberi V. tc. ismét csak a fejedelemtől vár rendelkezést a nemesi udvarházakra, majorokra, papok házaira szállás, a jobbágyok megkárosítása, a fosztogatás ellen. Az 1612. novemberi I. tc. már erélyesebb intézkedés a zászlajukon kívül járók, útlevéllel nem rendelkező hajdúk vagy katonák ellen: ezeket a törvényhatósági tisztek, városi és falusi elöljárók, nemesek elfoghatják, maguk igazolásáig fogva tarthatják; fosztogatás, hatalmaskodás esetén az illetékes törvényhatóság vagy város büntesse meg őket. A tc. bizonyos közismert kóborlókat proskribál is, az ily csavargó katonák fészkeinek felveretését követeli (külön is megjelölve a Kolozs megyei Királyújfalut). Bethlen Gábor uralomra jutásakor a rendek sietve hoznak törvényt arról, hogy a fejedelem szüntesse meg a hadak dúlásait, kóborlását, fosztogatásait, és udvara népét tartsa állandóan maga mellett (1613. októberi X. tc), az 1614. február-márciusi országgyűlés rendi jog-biztosító lázában pedig arról, hogy hadak (fejük, jószáguk és tisztességük vesztése alatt) ne merjenek nemes vagy pap házára szállni, parasztembertől pénz nélkül bármit elvenni (XXV. tc). Innen kezdve azonban már megcsökken ez a törvényáradat, hála Bethlen erélyes kormányzatának és az utána is majd három évtizedig tartó konszolidációnak: az 1614 áprilisától a második nagy uralmi válságig tartó időszak együttvéve nem hoz annyi törvényt e tárgyban, mint Báthory Gábor öt és fél esztendeje. 1616-ban (az április-májusi V. tc-el) némi változtatással felújítják az útlevél nélkül csavargó katonák elleni rendszabályt (a módosítás szerint ezeket a fejedelemhez kell fogva vinni), a hadak okozta károkat a helyszínen rendelik megtéríteni. 1619 májusában is az útlevél nélküli katonákról rendelkeznek (VI. tc: most a legközelebbi várba vagy városba vitetik őket fogva, és ott büntetik őket, ha ok van rá). A legközelebbi e tárgyú törvény, az 1625. májusi VIII. tc. általánosságban várja a fejedelemtől hadainak fegyelemben tartását, a fosztogatások megszüntetését, külön is a nemesek kaszálóinak és rétjeinek békén hagyását. 1626-ban (május-júniusi IX. tc.) csak a fejedelem általános ígéretét iktatják törvénybe a hadak megfegyelmezéséről. Ettől kezdve ismét egy jó évtizeden át szünet következik, csak 1637 márciusában iktatják törvénybe a rendek a fejedelem ígéretét arra, hogy fizetett hadait eltiltja az élésszedéstől, sarcolástól (VII. tc). Az 1640. májusi VII. tc. azt köti ki, hogy a fejedelem palotájára járó katonák, jöttükben-mentükben hadnagy (vagy helyettese) vezetésével legyenek, zabolátlanságaik a helyszínen büntetendők; becikkelyezi a